Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-08 / 98. szám

1. évfolyam. 1878. 98. szám. B.-Csaba, deczember 8-án. ¥ ¥ •• •• BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. \I ofi;j elo 11 i U. heten K ónt kétszer : vasárnap és ostitörtöltön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Szerkesztőség és Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba.", Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeú postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az iskolai takarépénztárak Magyarországban. Irta Weisz 8ernát Ferencz. Mot-to : „Jó eszmék, ha nem is aratnak gyors diadalt, egyszer megindítva, czéljukat mégis föltartóztathatlanul elérik." Coletti után. Már harmadízben történik, hogy az iskolai takarékpénztárak intézményének hazánkban elért eredményeit a nyilvánosság elé hozom. Teszem ezt azon czélból, hogy megmutassam, miszerint ez áldásos intézmény, habár csak nagyon lassan, tért foglal és elismeréssel találkozik hazánban is. Találjon itt helyet — a rendelkezésemre állott statistíkai adatok mellett, — (ugy, a mi nt azt a mult évben is tevém) — a tanítók és egyéb szakférfiak egyes idevágó nézeteinek, és reflexióinak kis gyűjteménye, úgyszintén felsorolom némi külföldi enemü intézmények állasát s egyéb idevágó érdekesebb eseteket is. Az 1875/6. év végével (1875. ápril 7-kén tettem, használva a halhatatlan Laurent gandi tanár munkáját, az első ebbeli indítványt a fővárosi közgyűlésen) ama 13 iskolában, a melyekben ez intézmény életbe léptetve lón, a betevők száma 2621-et a megtakarított pénz 13,337 forintot tett. Az 1876/7-diki iskolai év végével már örvendetes szaporodást találunk. Volt ekkor t. i. 19 iskolában 3010 gyermek, a kik összesen 18,814 forintot takarítottak meg. Az épen lejárt 1877/8-dki iskolai év a következő, szintén haladást tanúsító allapotot mutatja föl, a mennyiben az utolsó évben 36 iskolában, 3682 gyermek takarított 30,416 forint 7 krt., a mi tesz egy-egy gyermekre átlag mintegy 8 frt 26 krt. Ez összeállítás ugyan meglehetős jeles 3zaporodást is mutat forintokban, de ez nem oly fontos, mint az, hogy tanúságot tesz amaz örvendetes haladásról, ezen intézményt meghonosító iskolák számában észlelhető ; örvendetest különösen azért, mert egyszersmind azt is taFabry Karoly emlékezete. Kisértünk ... és azt hittük, Hogy nélküled tértünk vissza. —- A fris hant a temetőben Omlott könnyeinket issza — S mily káprázat! Ott vagy vélünk, Akárhova, merre térjünk. Ott vagy kedvesid körében, Őket amint boldogítod : Hü testvéri kebeledre Az egyetlent, hogy szorítod; Lesed vágyát ennek-annak, Kik szivedért szivet adnak. Ott vagy tiszted szép körében, Mint az igazságnak papja, Kitől, koldus, gazdag legyen, Igazat mind egyként kapja. Tiszta kezed, tiszta lelked, Nyugodalmát fel is lelted. Ott vagy vidám társaságban Vidámságra gyultan, gyújtva; A barátság oltáránál Áldozatot — ha kell — nyújtva; nusitja, mennyire növekedőben van azon tanítók száma, a kik az iskolai takarékpénztárak körül hazafias áldozatkészséggel buzgólkodnak. Már pedig.ez intézmény virágzása teljesen a tanítók ügybuzgalmában gyökerezik ! * * Az augusztus hó 21., 22. és 23-dikán megtartott „III-dik egyetemes tanitógyülés" elé, melynek tárgyalásai közé az iskolai takarékpénztárak ügye is fölvétetett, megvalljuk némi optimizmussal néztünk. Hiszen az eddig külföldön és hazánkban tett tapasztalatok, valamint a sz^kféríiak részéről nyert nyilatkozatok csaknem kivétel nélkül az intézmény javára szólanak. Azonban máskép történt. A többi, — igaz, hogy szinte fontos, — tárgyak elintézése annyira sok időt vőn igénybe, hogy az iskolai takarékpénztárak számára csak kevés maradt, elannyira, hogy végül az elnök minden szónoknak csak 10 percznyi szólási időt talált engedhetőnek. — így aztán a tárgy előadója, Lábos Imre (szombathelyi igazgató-tanitó) sem nyerhetett elég időt arra, hogy meggyőző, sajat három évi tapasztalatai által igazolt kedvező véleményét — még rekedtsége által is gátoltatva — előadhassa, mindössze is csak arra szorítkozhatván, hogy indítványát egyszerűen megtehesse, mintegy a következő értelemben : „Mondja ki az egyetemes tanitógyülés hogy 1-ször, a haza vagyonosodásának s jóllétének előmozdítása tekintetéből, a takarékosság terjesztésére nézve hasznosnak tartja, ha ahhoz már az iskolás gyermekek hozzászoktattatnak. 2-szor, hogy ezen czél elérésére az iskolai takarékpénztári intézményt alkalmas és hathatós eszköznek ismeri el. 3-szor, e végből az iskolai takarékpénztárnak önkényt, minden kötelezettség nélküli, legalább kisérletképen való életbeléptetését ajánlja." Enyhébb, szerényebb indítvány ennél alig Nemes eszme a hol lángol, Nem lehetsz Te onnan távol. Káprázat ez . .? Nemi Ki, mint Te, Nem magának élt, de másnak, Annak kint a temetőben Sirt ugyan hiába ásnak: Az igazak emlékében El, porlik bár hamva régen! (B.-Csabán, 1878.) Boszniából. Jól tudora, hogy nem én vagyok az első, ki Boszniáról s annak lakóiról ismertető adatokat közöl; azt is tudom, hogy e lap olvasói között sokan lesznek, kiknek ujat alig mondok : mégis hasznos szolgálatot vélek földieim azon részének tenni, kik e gyönyörűséges tartományról és szeretetreméltó uj polgártársainkról ismeretekkel nem bírnak, ha észrevételeim közlöm, melyeket Brcskátó! Visegrádig (a Szávától délkeleti irányban a szerb-herczegovinai határig) tettem. Már Slavoniában bizonyos idegenségi érzet fogja el a magyar ember szivét, a midőn azon áthaladva, nyomát sem találja annak, hogy tulajdonkép magyar tartományban van. Ezen idegenségi érzet a határőrvidéken még intétethetett. Ha a gyülekezet ez indítványt elfogadja vala; ha, mint ezt hasonló esetben a francziaországi tanítók tevék, kinyilatkoztatja, hogy : „igenis, mi meghozzuk fáradságunk és gondoskodásunk ez áldozatát, igenig, mi meg akarjuk mutatni, hogy hazafiságra semmivel sem állunk hátrább, mint szomszédaink, a belgák," — ha a tanitógyülés ily nyilatkozatot tesz : bizonyára az egész ország csak örült volna, s mindenki teljes elismeréssel adózott volna a gyülekezetnek, mindenki csak dicséretet talál vala abban, hogy az ifjúság vezetői, — midőn a gyermekeknek a takarékosság erényét s ennek jó következményeit hozzáférhetővé teszik, s midőn rendes kötelességük teljesítésén felül, még olyast is teljesítenek, a miért külön anyagi jutalmazásban nem részesülnek, — az előirt szabványokon kivül ily módon is segédkezni óhajtnak a szülőknek gyermekeik nevelésében. Es mi ez igy kiérdemelt dicséretet, elismerést, — az igy nyert babért valóban tiszta szívből óhajtottuk valna, — óhajtottuk volna, hogy tanítóink élvezzék dicsőségét annak, hogy ez ügyhai^ a nagyobb mérvű tényleges kezdeményezés tőlük számazott ; mert akár valamivel később is, de okvetlenül győzni fog a telséges eszme nálunk is. De, mint már mondók, a dolog nem igy történt. Az indítvány mellett és ellen csak kevesen és keveset szólottak —• több mellette, mint ellene — mire az alelnök, Péterffy Sándor, a következő indítványt tevé : „Az iskolai takarékpénztár kérdése még nem érett meg arra, hogy az egyetemes tanitógyülés e perczben határozzon, döntsön felette . . . . Ugyanazért ajánlom : mondja ki az egyetemes tanitógyülés, hogy kell valamit tenni azért, hogy a magyar népből a pazarlási hajlam kiveszszen ; hogy a mi eddig törtónt az iskolában, az nem elég, hogy kell még többnek történni. Bízzuk hát meg a végrehajtó-bizottságot, hogy ezen kérdést különösen tanulmányozza, figyelemmel kább növekszik, miután eltekintve attól, hogy magyar szót államhivatalnoktól sem hallhat — a magyar birodalmi czimer helyett, mindenfelé a császári sast látja. Sőt mi több, a vitéz granicsárok azt kívánnák, hogy a magyarok beszéljék az ő nyelvöket, minek egy népdalban kifejezést is adnak. A határőrvidéken átvonuló magyar csapataink vendégszeretetnek épen nem örvendtek; sőt volt rá eset, hogy a beszállásolt tiszt — mint ez egy kollegámmal megtörtént — szállását csak brachiummal foglalhatta el. Ha már Slavonián ós a határőrvidékem átvonulásunk alkalmával idegenségi érzet fogta el keblein, annál inkább törtónt ez a Száván átkelve Boszniában. Es hogy ezen részben „testvéreinktől" lakott földön valamennyien igy érzünk, arról meg vagyok győződve, valamint arról is, hogy bárki is, ki otthon a törökökért, mint fajrokonainkért, rajong, őket (mert itt valódi török is van elég, és a lakosság nein törökje is török szokásokkal bir) fészkükben megismerve, megfogja köszönni a török testvériséget. Itt közöttük kialszik a rokonszenv utolsó szikrája is a józan gondolkodásnak kebléből s ennek helyét legfeljebb szánakozás foglalja el. Én legalább nem rokonszenvezhetek oly nemzettel, mely habár századokon át igen hatalmas volt az általa elfoglalt tartományokban a