Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-11-03 / 88. szám
V. évfolyam. 1878. 88. szám. K.-Csíilm. november 3-áü. OZLONY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Elölizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái 15.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba", Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A jegybankokról és bankjegyekről. Y. Most már ismeri t. olvasó a bankjegy és papír pénz közötti különbséget; lássuk léhát, kinek van tulajdonképen joga jegybankot felállifani •?• Vannak igen jeles pénzügyi tekintélyek, a kik igy okoskodnak: „A bankjegy nem egyéb, mint piipir-pénz, tehát a bankjegy kibocsátási joga egy a pénzverési joggal, de pénzverési joggal csak a fejedelem bir, tehát a bankjegy kibocsátásának joga is csak a fejedelemé lehet. A fejedelem ezen kibocsátási jogot vagy saját közegei által gyakorolhatja, vagy pedig egyes egyénnek, vagy társulatnak, bizonyos ideig, mint kizárólagos piivilegiumot átengedheti, és ebből az államra még azon haszon is háromoltatik, hogy az ily szabadalommal biró társulat a jövedelemből bizonyos százalékot át is enged, s ez által az állam jövedelmét növeli." Ez ós ily féle okoskodás már alapjában téves, mert eiég világosan kimutattuk, hogy a bankjegy nem papir-pénz, és igy ha a pénzverési jog fejedelmi jog is, ebből egyáltalában nem következik, hogy az ettől egészen különböző bankjegy kibocsátási jog is a fejedelmi jogok közé soroitassék. A pénzverési jog nem azért lett fejedelmi joggá, hogy az államhatalom saját kénye-kedve szerint határozza meg a pénz értékét, pedig ha a bankjegy kibocsátási jogot a fejedelmiek közé sorozzuk, akkor az államhatalomra egyszersmind ráruházzuk azt a jogot is, hogy arra kényszerítse a polgárokat, miszeiint a bankjegyet, melyet csak az illető tásulat iránti közbizalom tarthatna forgalomban, készpénz gyanánt fogadják el, szóval ez által azt a jogot ruházzuk az államhatalomra, mely szerint ez a bankjegyet kivetkőztetné saját lényegéből, azaz kényszerforgalmuvá vagyis papir-pénzzé tenné. Továbbá a pénzverési jog nem azért lett fejedelmi joggá, hogy abból az államhatalom hasznot húzzon, hanem azért, hogy a közönség a fejedelem garantirozása által meg legyen nyugtatva az iránt, hogy az illető pénzben csakugyan annyi nemes érez foglaltatik, mint a mennyit az országos törvények meghatároznak. Próbálta már azt az újkor elején Németország a legújabb korban pedig Törökország, hogy az ércz-pénzt csekélyebb finomságú érczből verette, mint a hogy törvény szerint kellett volna; de ez a visszaélés magamagát bosszulta meg, mert mind a két helyen az lett a következmény, a mit fentebb a franczia assignatákról elmondottunk. Továbbá, ha a bankjegy kiadási jogot a fejedelmi jogok közé sorozzuk, akkor a magánhitelt egygyé teszszük az államhitelével, s ebből nagyon sokszor az a nagy baj szárrnazhatik, hogy vahányszor az állam hitele bármily külső okból csökkenést szenved, ugyanakkor a magánhitelen alapuló bankjegy becse is le fog szállani, a minek, hogy mily káros következményi vannak, tapasztalhattuk saját országunkban. Vannak olyanok is, a kk igy okoskodnak : „Mivel az egész mivelt világ a bankügy központosítására törekszik, ugyanis' ezt látják Németországban, Angliában, ezt Éjszakamerikában, s ez a központosítás tényleg meg van már Francziaországbau. léhát ennélfogva, hogy pénzügyileg egy színvonalon álljunk ezekkel a hatalmakkal, a bankügyet neküuk is czentralisalnuuk kell, azaz az egész országban, sőt még az egész osztrák-magyar monarchiában is egyetlen társulatra kell a bankjegy kibocsátási jogot ruházni." llyféle okoskodás nem állhat meg a kritika előtt. Mert abból, hogy Franczia- és Németországban az egész közügyet központositui törekvő mánia, a magánvállalatot is czentralizálni törekszik, abból egyáltalában nem következik, hogy az a gazdászatra, iparra és kereskedelemre nézve is üdvös hatású volna. Különösen nekünk, magyaroknak kell vigyáznunk, mert ott, túlnan Ausztriában az „egységes osztrák birodalom" eszméje még most is nagyon sokaknak képezi forró vágyát. * Ív. M. i r. N. (.Vége kóv.) — A magyar kormány elleni vádirat a függetlenségi páit nevében és uiegbízásából, a képviselőházban az okt 30-iki ülésen adatott be Snnonyi Ernő által. Olyanok miatt kívántatik a kormány vád alá helyezése, melyek részben nem az ö tényei, részben meiyekuek megtörténtét bármely kormány meg nem akadályozhatta volna. — Az okt. 30-iki ülésben az egyesült ellenzék neveben Szilágyi Dezső in litványozta, hogy a koronához egy felirat intéztessék a d'elegatió-választások elhalasztása czelji'ból. — Az országgyűlési szabadelvű-párt a válaszfelirati bizottságba a következő tagokat jelölte ki : Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Gsengery Antal, Dániel Pal, Eber Mándor, Falk Miksa, Horváth Boldizsár, Horváti] Lajos, Kemény Géza, br., Kende Kanut, Krajcsik Ferencz, Mihajlovich Károly, Móiiez Pál, Pécliy Manó gr. Prónay József, Szontagh Pal (nógr.) Totú Vilmos, Wahrmann Mór, Zichy F. Viktor gr., Zstdényi Ede. A békésmegyei honvédegyesület a nagy közönség előtt. Az országos honvédegyleteknek f. október hó 6-án Budapesten megtartott közgyűlése, a hírlapokban megjelent különböző értesítéseket véve alapul, igen kedvezőtlen benyomást gyakorol az érdeklődő nagy közönségre. Eltekintve a tanácskozás zajos voltától, melyről Jakab Elek szép czikkébeu igy ir : „A tanácskozások zülöttsége s a vitatkozás gyakori heve mutatta, hogy itt 1848/9-ki roham-kedvelő honvédek gyűlésében vagyunk, hogy tüzvérü magyarok s katonák tanácskoznak, kiknek beszédénél nem egyszer csak a kardraütés, vagy a puska tusához nyúlás hiányzott" — ós eltekintve még attól is, hogy e gyűléseken mindig politikai pártként szerepelnek a vidéki vagy megyei honvédegyletek küldöttei — ha tisztán a pénzkezelés felett elmondottakat vesszük is csak figyelembe : az a magyar hazai nagy közönség, melynek az 1848/9-ki dicső emlékű szabadságharc? iránti kegyelete adományOzá a tekintélyes segélyzési összeget, — és a mely közönség most is, ta'án még a jövőben is ujabb áldozatokra hivatik fel arna szent harcz rokkantjainak gyámolitására, minden adományozott fillérért számon kérheti a gyűjtőket és kezelőket, s megkövetelheti, hogy oly tiszta is legyen adományainak kezelése, mint tiszta és szent volt az eszme, a melyért harczolánk. A békésmegyei volt honvédegyesület nem volt az országos közgyűlésen képviselve, mert mint egyesület még 1870. május havában feloszlott s megbízta Omazta Szilárd volt elnökét, hogy egy végrehajtó s önmagát a szükség esetén kiegészítő bizottságot alakítva, a begyfiit segélyzési pénzt e bizottsággal teljes hatáskörrel, de beszámolás terhe alatt kezelje. Hogy a szíves adakozók is, kiknek körében 1860-ban a békésmegyei honvédegyesület segélyezési tőkéjét gyűjtötte, meg az érdeklődő magyar közönség is lássa és ismerje működésünket, mint 1860/61-ben ezen egyesület alelnöke, s most is a végrehajtó bizottság alelnöke, röviden számot adok sáfVirságunkról. 1861-ben. A rövid alkotmányos korszak után, a provisor iu m életbeléptetésével a honvcmjgyTPieK: reiOsziá tt atva n,- n neiu'smcgyut trtmvédegvlet választmánya szeptember 2-án tartotta utolsó ülését. A pénztárnok bemutatván számadását tőke és időközi kamatban tett a segélyzési pénzösszeg 3084 frt 67 krt Ebből a választmány még 109 frt 57 krt kiosztatni rendelt munkaképtelen megyebeli honvédeknek, 25 frt 10 krt pedig a csaba szolgabírónak adott át azon kijelentéssel, hogy az egylet feloszolván gyűjtött tőkéje eme felmaradó részét a csabai kórház-alapra adja át. A még fenmaradt 2950 frtról a választmány külön jegyzőkönyvi pontot vett fel, melyben kijelenti, hogy e töke békésmegyei hazafiak és honleányok adománya lévén, azt kedvezőbb időig átadja használatra a békésmegyei gazdasági egyesületnek. E pénzen alapitá a gazdasági egyesület központi 16 holdas fás kertjét. Midőn a honvédegylet újra megkezdhető az alkotmányosság helyreálltával működését, a gazdasági egyesület visszabocsátá ama tőkét ennek rendelkezésére. A honvédegylet, mint ilyen ezután 1870. május haváig állolt fel, sőt összejött még egyszer 1871. ápril havában, s koronkint nemcsak a kamatok erejéig, de a tőke bizonyos részletével is segélyzé a megyénkbeli elszegényedett munkaképtelen honvédeket. Meggyőződvén azonban az egyesület, hogy a segélyzésen Kivül viszonyaink közt alig van teendője, egyleti szerves fenállását fölöslegesnek látta, s ezért már 1870. május havában 458. szám- alatti határozatával kimondta feloszlását, s 1871. ápril havában utolszor ülvén össze gyülésileg, 454. számú határozatával befejezé működését. — Megbízta és felhatalmazta ekkor elnökét Omazta Szilárdot, hogy a honvédmenház létesítésével, a Csabán lakó bajtársakból egy végrehajtó bizottságot alakítva, a még meglevő tökéből ott egy alapítványt tegyenek. — Ezen végrehajtó bizottság 0. Sz. elnöklete alatt 1872. deczember 26-án azon határozatot hozta, hogy az egylet meglevő összes pénze adassék át Kemény Mihály akkor csabai országos képviselőnek (tehát alulírottnak), ki azt Yidacs.János volt honvédmenház! elnökkel egyetértve egy megbízható pénzintézetnél helyezze el, kamatai aztán egy békésmegyei honvédnek a menházban való tartására fordíttassanak. — Alulírott e megbizatást azon
