Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-11-03 / 88. szám

„BFKÉSMEGVHI KÖZLÖNY.* TME. 88 SZÁM. feltétellel fogadta csak el, hogy a pénz a me­gyéből el ne vitessék, a végrehajtó bizottság fe­lelőségére egyelőre a b.-csabai népbankban he­lyeztessék el, de kamatai a kitett czélra, mely alapitó levélben szabatosan körölirandó, mindig félévenként kiadattassanak. A számba vett összeg ezután alulírott által 2833 frt 34 krban 1873. február 7-én a csabai népban azon kikötéssel helyezteti el, hogy annak hatos százlóli kamatja, tehát évi 140 frt 70—70 frt félévi részletekben mindig junius 30. és de­czember 31-én az alapítványban kitett czélra kifizettessenek, s a tőke csak a felelős végrehajtó bizottság által m< n<lható fel. A végrehajtó biz tMg többszörös tanácsko­zásában alulírott előterjesztése nyomán elkészité az alapitó oklevelet is s azt 1S73. okt. 6. aláirta és kiadta a mint következik : A békésmegyei honvédegylet alapitó levele. A békésrnegyei honvédegylet, mely az 1860/61. hatóságilag beszüntetett nyilvános működését 1865. újra kezeibe vette, — több évi testületi szerves fennállása s ebből folyó működése eredményéből kiindulva, 1870. május, ós 1871. április havá­ban tartott gyűlésében ismételve azon határo­zatot hozta, hogy a jelen viszony >k közt, a mi­dőn a hazánkban létező összes testvér-egyletek szövetkezve az országos honvéd-egyesülettel s a nemzet szabadelvű ellenzékével, az ország tör­vényhozói gyűlésén az 1848/49-ki imigyar sza­badságharcz hósei, hivei és martyi,, i uak még erkölcsi elismerést sem vivhatának ki, — a midőn tehát működése csaknem kizárólag a me­gyénk lakosai körében gyűjtött honvédsegélyző tőke kamatjainak kiosztásából áll, — mint szer­ves testület, mint egylet határozatlan időre ön­ként beszünteti működését, megbízván Omazta Szilárd egyleti elnökét, hogy az általa összehí­vandó bajtársakkal egy állandó bizottságot ké­pezve, és ekkint a houvédegylet testületét pó­tolva és képviselve, • az egyleti segélyző pénzt begyüjtve s egy tőkébe összesítve abból az „Or­szágos honvédmenház" mellett egy önálló örök­alapitványt létesítsen és tegyen le a feutirt bé­1*é^rtrixr^^vi-troTTTcdogytvrt ncvébCrr. ífwuieuj Mihrtlj [Vége köv.] L EVE L E Z É S. Budapesti dolgok. I. Az ősz Budapesten. Váczi utczai kirakatok. Színházi újdonságok. Czivilizált város. Honatyák találkozása. Ma egy éve egy vidéki városban irtain őszi tárcza­czikket. Jól emlékszem még, hogy a Körös-parti fák mily szépen hullatták a kedvemért sárga leveleiket s az uton mily búbánatosan zörögtek lál^aím nyomán, a búcsúzó madarak hogy kavarogtak a légben s a templom ke­tesztje köré gyűltek, mielőtt karaván-utjokhoz lógtak volna, a hervadó természet n ily bőséggel tárta elém a halát poózisének örök titkait ! S én azzal a hálátlansággal fizettem mindezért, hogy egy hat, hasábos czikket írtam a — múlandóság­ról ; holott tudnom kellene a természettudományok szá­zadában, ho,:y a mulandóság is csak egyik virága az illúziók üvegházának, melyet a poéták gondoznak hogy legyen miből mególniök. Budapesten hiába keresném mindazt, mi akkori őszi ezikkemet megérthetővé tenné. A kerepesi ut seprünyelei, a tropicus Soroksár és Czinkota ákáczainak e számkivetett sarjadékai, ott küz­ködnek ugyan az aszfaltos útszélen, de sárguló gyér lombjain nem az ősz int felénk. Így volt az junius ele­jén is, mikor az utczasarkon még a falusi kis leány árulta egyszerű virágcsokrait, a vasrácsokkal védett drága fanemek, akkor is most is inkább otthonjukért mint a tavaszért engednek. Szép természet de messze estem tőled, messze na­gyon messze. Őszi gondolatok kedviért pedig nem tehe­tem s rá sem érek, hogy egy dunántuli omnibus csont­rázó alkalmatosságával Budára menjek, felfedezni valahol egy kis hervadó természetet. De itt az ősz Budapesten a megujult élet alakjában. A váczi utcza ez a másfél percznyi terület, mely a nyári hónapokon át elhagyott, üres most esti hat s nyolez óra közt zsibongó sétálók vásártere, mi azt jelenti hogy : itt az ősz. A gazdagabb közönség, mely íaluzott, lassanként beszállingózik a czivilizált örömök szókhelyére s megujult kedvvel, megreperált tüdővel fog a télhez, melynek elő­hírnökei a városi élet fecskéi : a falukra raggatott hirdet­mények és színlapok csevegik a járókelőknek, hogy : itt az igazi kikelet Sárkány boltjától Adáin s Eberlíngig (a jeles utcza két sarkán) az élő kirakatok fáradliatlan körmenetben hirdetik a gazdagság vagy a semmittevés örömeit, a ha­ladó divat vívmányait közbe-közbe a falujába ment kis virágárus lánykák helyett, selyembe öltözött nagy városi társaik ajánlgatják hamis virágaikat. Alkonyatig tart a zsibongás itt, hogy átköltözzék máshova, s gáz, milly és mécs m°lleti tartson rege iig. Minden szemből csak a/, mgárzík ki, hál' Istennek nincs messze már a tél .... A váczi utcza szép ki akatai között Sárkányé s Eberlíngó vonja magára légtől' > sétáló figyelmét. Sárkánynál a négy legszebb magyar leány arczképe látható s bámulója töménytelen. A párisi anthropologiai társulat ugyanis, a keiek világ minden részéből, Japántól Gan Francíscóíg s a Ferencz Joesef földtől a Jóremenység fokáig gyűjtött számos női arczképet vett bírálat alá, s négy magyar nőt is juttatott a világhírű szépségek pant­heónába, egy nagy albumba, uely a párisi világtárlaton ki is van állítva. A protekczió ziszté i.a minden téren vaK uralmának kell betudnunk, hogy ama párisi pápaszemes orákulum csak négy magyar nőt ismert el olyanokul, kik az angol ladyk s az andalúziai szennórákkal a versenyt kiállni tudják. Mit szól ehfcz a „B. K." gy . . . i levelezője, de bárki is, ki egész életében azt halotta, hogy a magyar nőnek párja ? De tiíába, csak a külügyminiszter leánya gr. And­rássy Ilona, gr. Pejac&evics Jolán, Inkey Nandine és Bartliodetszky Matild ki-asszonyok nyelték el a Páris almáját. Az egyik német képes lap a naponként mejelenő „Volksblatt" egyik közelebbi szama hozta is a „négy leg­szebb magyar nő" arczképét képzelhetlenül hitvány rajz­ban, úgyhogy azokban inkább négy kifrizirozott konyha­Qölgyet vélünk rejleni, kiknek arczképeit a rendőrség kö­röztetés czóljából adja ki. Ha a lapot önök látják — bá­mulni fognak, hogy a négy maskara ugy megtetszett a párisi jurynek. A Sárkánynál látható képek azonban gyö­nyörűek. A négy magyar leány csakugyan reudkivüli szépség s legszebb a negy között a Katinka grófué „ked­ves kispipikéje" mint ó nevezni szokta, egy szál gyöngy­virághoz hasonló kis -leányát. Ugyancsak a „Volksblatt" legutóbbi száma e kér­désre vonatkozólag egy leleplezést teoz. Leírja ugyanis, hogy egy ötödik „legszebb kitüntetése is szóban forgott Parisban de tudj Isten mi az oka : elejtetett. Pedig Pul­szky Ferencz nagyon rajta volt, hogy az ötödik is vétes­sek fel a pantheonba, mert az még a leuntieknél is sok­kal szebb. S ez a kis leány, ki iránt a bíráló bizottság oly mostoha volt, egy pesti házmester leánya : Kovács Margit. A nemet lap, a szép Margit arczképét is bemu­tatja olvasóinak, persze ismét oly gyarlón, hogy az ötö­dik s állítólag a legszebbről fogalmat alig alkodhatunk magunknuk. Az utcza alsó sarkán Ádám és Eberling üzlete üvegtáblái alatt mindennap egy-egy ujabb gazdag meny­asszony staffirungja van közszemlére téve, egy-egy sze­gény varróleány, ki szorgalommal himezgeti napestig a koTTTTTtts inoiiT»giamirrokai szíTWru arczczal áll meg az üvegtábla előtt s nagyot sóhajt. Néha az egész üzlet ösz­szes kirakatában köröskörül ugyanazon egy monogramul hirdeti a gazdag leány férjhez menetelét. Vájjon ki lehet? Kiváncsiabb nézők szeretnék a gazdag kisasszony arczképét is látni, de az nincs ott s a néző beéri azzal a jó hiszemmel, hogy a százezer forintos angyal földi bájai teljes öszhangban vaunak a drága czikkek lényével. — Látványosság, csillogás, illúzió! Oh te boldog fővárosi élet! — De akát mennyit is írnánk a váczi utczáról, egyet be kell ismernünk, hogy eredeti jellegéből az idén sokat veszített. Örök fajdalom. A váczi utcza monoklis lajdi­nantjait, kik rendes körülmények közt oly elválaszthatlan attribútumait képezik a váczi utczáuak, mint gomb a ka­batnak — ma hiába keressük itt. Lenu vannak Szeraje­vóban. Egyáltalán oly kevés a katona Budapesten, hogy szinte meglepő. Ily czivilizált még nem volt ez a város soha, mint ma, mikor csupa czivil lakja. Egy csendesen baktató nyugalmazott őrnagy, egy pár újdonsült freivilli­ger p»?dig még nem garnizon. Nem is nagyon örülnek a buíkípesti nők annak, hogy a férfi világ legjavát elvitték és csak mi rokkantjai maradtunk itt. A jó tánczos, pörge bajuszos katonák helyett, be­rukkoltak a honatyák, nagy kíváncsisággal telve el a be­következő események iránt. A közönség is fokozott érdek­kel kezdi olvasni a gyűlés tudósításait, mikben eddigelé még semmi szenzácziós eseményt nem olvashatott, mert az atyák csak alakultak. Az „Egyettértésen"' élő szabóm azzal állított be hoz­zám tegnap, hogy mikor viszik már Szibériába Tisza Kálmánt? Megvan győződve róla, hogy ennek is bekell következni, akkor lesz ám a jó világ — mondja — nem fizetünk adót stb. Sok az uj ember a házban. Jó kedvűek, tréfálóznak. Zsedényi például kézen fogja múltkor Békésmegye két papját s e szavakkal mutatja őket be Tiszának : „Ke­gyelmes uram, fogtunk két muszkát, a kiket mi eszünk meg." Tetszett a miniszternek az öreg mondása. Ez a bonmot pedig nekem 10, mond tíz osztrák értékű krajczáromba került; ba igazi vagy csak csinált, az már nekem mindegy, kérem nyomassa ki szerkesztő ur, mert drága az élet Budapesten. A forrást el nem áru lom v honnan közleményemet veszem — azt azonban mondha'om, hogy tíz krajczárjával annyi jó országgyű­lési mondásra kaptam ajánlatot, pláne egy jó kedvű kép viselőtől a kit Csabán is ismernek sokan, hogy budapesti ozikkeimhen gyakran rá térhetek. Azt is tudom, hogy a Zsedényire fogott mondásért sem ő, sem pedig, a kikre szólt — nem fognnk. megneheztelni. Czikkem czimén színházi újdonságokról is ígértem írni. Halad az idő, telik a papir, majd más alkalommal s legközelebb erről is. Addig is t szerkesztő ur, nyomassa oda ezeket az őszi sorokat, hol regen a falusi élet csendes körében, any­nyi jó kedvvel s még jcbb akarattal irt a „Békésrnegyei Közlöny" olvasóinak : Plútó. M.-Berény, nov. 1. Tek. szerkesztő ur! F. év okt. oO-áu a m.-berényi óvoda vezet/íjé, Brunner Irén kisasszony tartott félévi vizs­gát növendékeivel, kiknek derült nyílt maguk tartásával, bá­tor feleleteikkel, ártatlan kedves jatékaikkal és fürge ügyes mozdulataikkal meggyőzhette a szülőket nem csak airól, bosív teljesen igazolja a benne helyzeti bizalmukat, ha­nem hogy, kisdedeiket jobb helyre nem is adhatják, mint a hol azok oly odaadó és lelki, testi egészséges fejlődé­süket annyira szem előtt tartó gondozásban részesülnek. Nem is annyira a tanultak tudása, mint inkább az ér­zékek fogékonyságának fejlesztése s a szívből fakadó szó­fogadás es engedelmesség az a czél, a mi az ovodák ál­tal eletetni óhajtatik; noha el kell ismernünk, hogy azok a kis, a gyermeki felfogás ós érdeklődéshez mért ver.secs­kék, melyeket megfelelő tagiejtésoel elmondtak, azon d.i­locskak együttes elzengése, melyeket az óvónő hegediijá­tékával kisért és a természetrajzi képekből feltett kérdé­sekre az állat ós növényvilágból : „mikép nevezik azo­kat ? hol és mivel élnek ? hasznosak vagy kártékonyak-e?" stb. Í dott biztos és bátor feleletek bizonyosan minden hallgatót igen kedvesen leptek meg. Vegre nem hagyha­tom szó nélkül a szines papir szeletkékből a nézők szeme láttára a gyermekek által készített négyes fonadékokat, hol a kis kezecskék versenyeztek egymással, ki lesz ha­marább kesz muukájaval. Csal: kedves szülői kötelességet teljesítünk, midőn ezenuel a nyilvánosság terén is adunk kifejezést hálás elismerésünknek Brunner Irén kisasszony iránt; egyúttal felhívjuk városunk azon szülőit is, kik ez ideig nem vettek még tudomást ezen intézet létezéséről, vagy ha tudomassal vannak felőle, még nem vettek tett­leg -génybe ezen a gyermekekre nézve oly üdvös intézetet: nogy el ne mulaszszák, ha igazán szeretik gyermekeiket és szivükön fekszik azoknak jólléte, őket minél szorgal­inatosabban odaküldeni. p. TÁVIBA TOK. * Róma, okt. 3U. Oairoh Monzából egy köriratott intézett Ulaszoiszag külföldi képviselőihez, melyben közli velők, hogy a külügyi tarczát átvette és egyszersmind kijelenti, hogy előde békepolitikaját hűen követni auarja. * Bécs, okt. 30. A „Pol. Corr." jelenti Konstan­tinápolyból 3'J-árol : Lubauolf herczeg valaszolt a porta jegyzékére az oroszok altai tamogatott bolgárok felkelé­seié uózvo Alaea<jdt>niiibttii, u felhozott állításokat mint indokolatlanokat vissza utasítja. * Konstantinápoly, okt. 30. A portához éikezett legújabb jelentések szerint 500 bulgár löikelő a kosiski kerület több erődített pontját megtámadta, a török csa­patok azonban kilencz órai harcz utan visszaűzték őket. * London, okt. 31, A kabinet tanács óráig tartott. A kormány elhatározta, hogy az emirnek ulti­mátumot küld. Az angol kabinet elhatározta, hogy az összes hatalmaktól a berlini szerződéshez való szoros betűszerinti ragaszkodást követeli. * Bécs, okt. 31. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corr. : Burgaszban uj orosz csapatokat szallitauítk paitra. A Drinápoly és Lule Burgasz közt összpontosít-tt orosz csapatok száma igen jeleutékeny. * Bécs, okt. 31. Athénből jeleuti a PolitUche Correspondencz : Trikupis és Jaimis minisztereket bízta meg a király az uj kabinet alakításával. MEGYEI HIREK. (?) Halottak napja tegnap volt. E nap sokra, milliókra nézve nagyobb, mint a karácson, mint a hús­vét-ünnepe. A mindentéle látható immortell-koszoruk, a siri lámpák oly szomorúan emlékeztetnek azon boldog országra, hova már talán mindnyájan kísértünk egy-egy kedves halottat. Mindnyájan veszténk el egy-egy drága lényt, némelyek vele mindenüket veszték. A tegnapi nap ezt, mind élénk emlékezetbe varázsolá nekünk. E napon pihennek a prózai életgondok, a kereskedői zaj; megszű­nik e nap, a mit az irigység, a hiúság és a zaj felszínre hoz. Hisz látja mindenki, hogy minden — semmi, valami csak a szenvedés, és a köny. Mementó mori! — A b.-csabai nőegylet 1. hó 9-óre nagy hang­versenyt rendez a Boszniában megsebesült katonák javára. Tekintve az egylet társadalmi fontosságát, tekintve a specziális jótékony czélt, kétséget sem szenved, hogy C.-aba jótékony érzetü közönsége a hangversenyt, vallás, kor és álláskülönbség nélkül, tömegesen látogatandja, ép ugy, mint a nemesczélu egylet is vallás-, kor- ós álláskülönb­ség uélkiil fogji majd jótéteményeiben a megszorult embertársakat részesíteni! — Megsugjuk (hogy miudenki hallhassa), miszerint a hangversenyt alkalmasint táncz fogja követni és hogy a hangversenyen Lederer Dezső ur, a nagyváradi hangversenyek egyik kedvelt hegedűse is fog közreműködni. * Békésmegye közigazgatási bizottsága f. hó 4-én kezdi novemberhavi rendes gyűlését. * Megyénkben erélyesen folynak az adó- és ille­tékhátralékok iránti végrehajtások. Alig lehet számmal kifejezni ós kellőleg jellemezni a^on jogsértéseket, me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom