Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-20 / 84. szám

I i V. évfolyam. 1878. 84. M,óm. B.-Csaba, október 20-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ivétszor : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványny al. A jegybankokról és bankjegyekről. i. Azt hisszük bogy olvasóink nagyon szívesen veszik, ha egyet-mást elmondunk azon tárgyról, a mely most mind Magyarországban, mind pedig Ausztriában annyira foglalkoztatja az embereket, hogy alig van társaság, a hol róla ne beszélnének. Ezen ozikkben lehető rövidséggel beszélni fogunk : a bankok eredetéről, a jegybankoKról, a bankjegyek beváltásáról, bankjegy és papírpénz közötti különbségről és a bankjegyek kibocsátási jogáról. Már a legrégibb időben, az ó-korban, mind azon városokban, a melyek az akkori kereskedelmi világ középpontjai voltak (mint például Tyrus Phoeniciában, Athenae Görögországban) jártak külföldi kereskedők, a kik ott áruikat eladták ; természetes, hogy ezek aladott áruikért csakis olyan pénzt kaphattak, a mely az illető ország forgalmi pénze volt ; ezen pénzt a külföldi kereskedők saját országukban nem használhatták, s hogy ezen a bajon segitve legyen, minden nagyobb kereskedelmi városban voltak úgynevezett pénzváltók, a kik az illető ország forgalmi pénzét külföldi pénzre és a külföldi pénzt saját országuk pénzére felváltották, A rómaiak idejében ezen pénzváltók közül némelyiknek oly nagy hitéle volt a közönségnél, hogy a gazdagabb rómaiak arany és ezüst pénzeikeit ékszereket elhelyezték nála, nem azért, hogy kamatot fizessen tőle, hanem mert biztositottabbnak vélték (lopás, rablás stb. ellen) értékes holmijokat ily pénzváltónál, mint saját házukban. Később a közép-korban, mikor Olaszország állott a műveltség tetőpontján, a nagyobb olasz városokban ily pénzváltók a piaczon asztal melü Vásárfia. [G—cs P—1 barátom lakodalmára.] — Október 19. — Uramfia, Ez már aztán vásáríia ! Vásárfia, — szép menyasszony ; llven kincsen, — Kinek nincsen, — Hogy a szive lángra kapjon. Uramfia, Ez már aztán vásárfia! Kis feleség nem kis dolog : A kebele Gyöngy gyei tele, Mely körül egy világ forog. Uramfia, Ez már aztán vásárfia ! Rend szobádban, ugy von, maraszt. A világba Fut a kába : Rád az otthon édes malaszt. Uramfia, . Ez már aztán vásárfia Pirult arczczal süt, főz kedvvel, lett szoktak árulni : ily pénzváltó asztalt olaszul banco-nak neveztek, s ezen szóból megrövidítve lett a bank és bankár. De a gazdagabb emberek nemcsak, mint lenebb emiitettük, az ó-korban, hanem a közép-korban is elhelyezték aranyés ezüst-készleteiket ily pénzváltóknál és nagyobb kereskedőknél. Ha az illető gazdag embernek, a kinek pénze ily kereskedőnél, bankárnál volt letéve, nagyobb fizetni valója volt, nem készpénzt adott a hitelezőnek, hanem utalványt, a melylyel a pénzváltótól a követelés fölvehető volt. Később azután a bankárok a nálok letett pénzekről, különböző értékekben jegyeket adtak ki, s ezeknek elömutatására történt a visszafizetés s ezen jegyek tekinthetők a legelső bankjegyeknek. A mostani időben összeáll egy társulat, több vagy kevesebb ércz-pénzt, arany és ezüst rudakat szerez össze s erre mint alapra, nyomtatott jegyeket, czédulákat ad ki, a melyekre rá van nyomtatva, hogy az illető czédulán megjelölt összeget (10, 100, 1000 frtot) a társulat ezen czédula előmutatójának csengő pénzben (tehát aranyban vagy ezüstben) kész kifizetni. Az ily társulat által fentartott intézetet jegybanknak, a kiadott czédulákat pedig banjegyeknek nevezzük. Most legelőbb azt kell előadnunk, hogy a jegybank saját bankjegyeit miként hozza forgalomba ? Egy kereskedő ^nevezzük ezt A-nak) elmegy ily bankba, itt nem pénzt kér kölcsön, hanem csak arra kéri a bankot, hogy ez saját hitelével legyen közbenjárója a közönségnél, például 10,000 forintig. Ha a kereskedő jó anyagi helyzetben van, akkor ezen közbenjárást a bank elfogadja és jegyeiből átad neki 10,000 forintértéket, azaz bocsánat nem annyit, mert háromhónapra eső kamatot levon belőle, a mi pl. 6 százalékkal 150 S a mit fózött, Alig győzöd „Dicsérő okltvelek"-kel. U ramfia, Ez már aztán vásárfia 1 Nem hiányzik gomb az ingen S ha mi feslik. Nem marad lik : Meg lesz szó nélkül, — ingyen. Uramfia, Ez már aztán vásárfia ! Nagy világ picziny lakodban A mi öröm Itt a földön Boldogitni minden ott van. Uramfia, Ez már aztán vásárfia! Vásárfia, szép menyasszony; Hogy az Isten, Kinek nincsen, Ilyen vásárfiát adjon ! P. Franczia levele l-t. IV. Női toiletteczikkek. II. Czipősarkak. Az a minutiózitás, mely a divatezikkekben minden részletekre kiterjed, legkiválóban a párisi divatkereskedőkforintot tesz kí, igy tehát A kereskedő 10,000 forintról vállal ugyan magára kötelezettséget, de a banktól nem kap többet csak 9850 forint értékű bankjegyet. A kereskedőnek többfelé kell fizetnie, s fizetni fog a bank által kiadott jegyekkel ; ha a hitelezők biznak a bankban, akkor elfogadják az általa kiadott jegyeket, ha nem biznak benne, nem fogadják el. Ebből most már kitűnik, hogy a bankjegy tulajdonképen nem pénz, hanem csak pótléka a pénznek, s ugy tekinthető mint utalvány, a melylyel bármikor elmehet az ember az illető bankba, s itt azonnal érezpénzben kapja meg a rajta megjelölt összeget. De egyszersmind az is látható, hogy a bankjegynek legfőbb jó tulajdonsága épen abban áll, hogy érezpénzért akármikor felváltható, még pedig éppen oly összegért, a menynyit képvisel ; ha a bankjegy ezen tulajdonsága megszűnik, akkor nem lesz az többé bankjegy, hanem csak papír pénz, a mint később meg fogjuk látni. A bankjegynek tohát. nnnt a készpénz pótlékának csaknem olyan szerepe van a közforgalomban, mint a váltónak, a melyet szintén ugy tekinthetünk, mint a készpénz helyettesét, mert hiszen a nagyobb miveltégü országokban a váltóval való fizetés jóval felülmúlja készpénzbeli fizetések összegét ; továbbá a bankjegy és a váltó még abban is rokonnemüek egymással, hogy mindkettőnek alapja a magán hitelben áll ; de mindezen rokonság mellett is lényeges különbségek vannak a váltó és bankjegy között ; még pedig a következők : a) A váltóért kamatot fizetnek, a bankjegyért nem fizetnek kamatot, b) A váltó alá van irva az elfogadó, kibocsátó és forgató által ; a bankjegyen ezen aláírás hiánya a magán-hitelre nél érvényesiti magát. Ugyan hol gondolnának arra, hogy a toilette azon részei, melyek legkevésbé szánvák a nyilvánosság elé, pl. a czipősarkok, szintúgy pazarul ós gazdagon legyenek ékitve, mint a csillogásra, ragyogásra hivatott ruhák, nyakékek stb ? A czipősarkak egész szekrónyhalmaza tárult elém. Vannak gyárak, melyek kizárólag czipősarkak gyártásával foglalkoznak s igy ezek előállításában természetesen oly verseny keletkezik, melynek bámulatramóltó gyártmányok a következményei. Ime egy sarok rubinokkal, topázokkal s csillogó drágakövekkel gazdagon megrakva, oly vakitó fényt terjeszt maga körül, mintha sugarait a ragyogó napból kölcsönözte volna. És ilyen drága köves sarkak roppant nagy számban és változatosságbsn láthatók. Mellette egy másik arany-lemezzel, emellett egy 3-dik finom ezüst-lemezzel átvonva, melyekre ékes reliefalakok vannak vésve. Arany- és ezüst-sarkak, diszes filigrán-munkában, nem kevésbé vonják magukra a figyelmet. Némelyek ugy látszanak, mintha ezüst vagy arany-szálakból volnának összeszőve, természetesen a müizlós legmerészebb követelményei szerint. Az elefántcsontokból készült sarkak is méltó figyelem tárgyát képezik. Az a művészi faragás, melyet a chinaiak s japániak az elefántcsonton megejtenek, itt utánozva van ós pedig oly sikerrel, hogy az ily sarok, 4 „Békésmegyei Közlöny" Ma,