Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-10 / 81. szám

V. évfolyam. 1878. 81. Máin. R.-Csaba, október 10-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenilt hetenként nétszex- : vasárnap és cstitöi*töltön. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt;* félévre 3 frt; évnegyedre l.frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség Kladó-lilvatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­, vidéken mindem p postautalványnyal nál és a nyomdában, vidéken mindea postahivatalnál 6 kros al. Szarvas, okt. 2. (K.) Mikor a kecskének jó kedve van, a jégre megy tánczolni; de mikor az embernek nincs oka jó kedvben lenni, akkor ugyan se vizén, se szárazon nem „Kállai kettős"-ködik s inkább vál­lalkoznék egy medve kedvtelésére, hogy egy odú­ban a talpát nyalja. Delicat foglalkozás ez egy neki keseredett magyar embernek. Ne ütközzék meg tehát szerkesztő ur azon, ha oly ritkán veszek tollat a kezembe; bizony nem azt az időt éljük ma, melyben kedvünk tel­hetnék. Minden rothad már Dániában. Beteg a társadalom, beleg teste-lelke, politikai élete, csa­ládi tűzhelyé. Meg kellett még azt is érnünk, hogy lás­sunk magunk körül nagy hazafiakat, a kik ra­gyogó arczczal fejezik ki örömüket a boszniai harczok áldozatai felett; a kik csak egyet saj­nálnak : miért netn veszett több magyar fiu oda, a hős bosnyákok yatagánjainak suhintása alatt Hallani kell nyilatkozatokat férfiak részéről, a kik magokat nem csakember, de kizárólagos (patent) hazafiaknak tartják s követelik, hogy tar­tassanak : miként a hareztéren sebesültek, vala­mint az elesettek családjai részére mitsem kell adományozni. Minek mentek oda a harezba!? Es ezek a . . . szívtelenek, lelkiismeretlen izgatók még követelik a hazafi, az ember neveti Majd kaptok ti nevet a történettől s majd meg­köszönik jó indulatotokat a harczból hazatérendő vitézeink. Tessék csak higgadtan és komolyan a bu­dapesti legutóbbi népgyülésről elmélkedni. Feles­leges az ott mondott beszédeket tanulmány tár­gyává tenni; oly tisztán, érthetően nyilatkozik bennök a rabbiatus ember, mint a sötétben a lidérezfény. A rendező uraknak kitűnő kedvök van, a jégre mennek tánczolni; de sajnos — sok embert visznek magokkal a jégre. Hova ve­zet ez? Annyian vagyunk magyarokul, hogy ily esztelen dologra is kerül belőlünk? Mi iesz a mi állami életünkből, ott hol társadalmi, sőt családi életünk is meg van mételyezve lelkiismeretlen politikusok működése által, ha minduntalan ál­lamellenes izgatasok törnek elő? Ha a népből a törvény ós rend iránti tiszteletet kiirtják ? Mi magunk sem voltunk és vagyunk Bosz­nia occupálásának barátai, e keserű pohár elma­radhatott volna tőlünk. De ha már meg kellett annak történni, annyira még sem valtunk meg eszünktől, hogy most : midőn már bevégzett té­nyek előtt állunk, most a befejezés pillanatában, annyi drága vér ós sok pénz áldozata után ki­váltjuk a győzedelmes hadsereg visszahivatását. Egy vesztett hadjárat nem árthatna annyit allaim tekintélyünknek, mint e visszavonulás. Erkölcsi életünk, befolyásunk örökre tönkre volna téve, ós a pánszláv körmök mérges hegyei széltépné lestünket. Több mint kudarcz, őrültség ily eszme keresztülvitele. A meetingezés helyén valónak lenni látszott az occupátió megkezdése előtt. Tetszett volna ak­kor gyűlésezni; a közvelemény hatalmas nyomása alatt talán másként tolyt volna le ez egész occu­pátionális ügy, ha ugyan mellőzhető lett volna ama magasabb indok, mely kormányunktól az occupátióhozi hozzájárulást, kicsikarta; de ne eső után. Ma már az ilyen törekvés csak kapezásko­dás s egyedül a kedélyek felizgatására jó. A vak szenvedély, a mindent megakadá­lyozni, felforgatni vágyás, a kormány és rend­szer elleni mód nélküli opponálas annyira viszi a szélbali szereplőket — és ez bűn — hogy még szegény vitézeink iránti rokonszenvet is kiölik — ha ugyan rajtok áll — a nép szivéből. Nem elég, hogy eddigi működésök által ba­rát és barát, szomszéd és szomszéd, testvérek, fiu és apa közt az egyenetlenség, szeretetlenség magvát hintették el ; hogy hazánk előhaladasát, fejlődését korlátozták; államunknak a külföld előtti tekintélyét kérdésessé tették; hogy európa népei­nél megingatni törekesznek a hitet önkormány­zati képességünk iránt, — még a Boszniában működő hadseregünket, derék vitézeinket is nép­szerűtlenné akarják tenni! Kiirtani szeretnék ke­belünkből e katonák iránti részvétünket! Ez már kissé sok. Nem hazafiak cselekesz­nek igy! A népgyiilésező korifeusok a hazafias­kodás köpenyét csak azért vették magokra, hogy port hintsenek polgártársaik szemébe, nehogy észrevegyék, hogy sociál-demokrata törekvések­kel van dolguk. Ezek a mi nihilistáink, a kik a polgárok közti békét, összetartást, az állami ren­det, a társadalmat összezúzni s helyettök sajat feltolt, önző szemelyök vezetése alatt uj, a com­mune által javalt állapotot, petróleum-világítás mellett, teremteni akarnak. Minden létező alko­tást összezúzni, a zavarosban halászni s a socia­lismusnak áldozni, vézerelvök. Hát mi másra mu­tat legutóbbi működésök? mit mást jelentene egy dr. Csillag szerepeltetése? A szegény nep, a polgárság zöme, hangza­tos frázisok altal felre hagyta magát vezettetni, s hova vitték őket Íáiinonyi-Helfyók ? A társada­lom felbontásátiak örvényébe. Hanem most már tisztán lehet látni törekvésüket s fel fog a nép szeme is nyílni, hogy elverje magatói azokat, a kik tőle csaladját, vallását es baratját, sőt tulaj­donát elvenni akarják. — A hivatalos lap vasárnapi száma a következő leglelsőbb királyi elhatározásokat közölte Kedves ttzell! Mi­dőn onuek magyar országos pénzügyiiiiuiszitiri állasától való lemondását, buzgó os hű szolgalatainak elismerése mel­lett, ezennel ellogadom, egyúttal ieltiivonl önt, hogy e tárcza ügyeit másnemű elbaiáro^asoiuig ideiglenesén ínég tovább vezesse. Kelt .Becsben, 1878. evi oktuber tió 3-áu. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k." — Ő császári és Apostoli királyi Felsége, f. évi október ho 4-eu kelt legfelsőbb elhatározásával, a magyar összes minisztérium hivatali lemondását, buzgó és bü szolgálatainak elismerése melleit, legkegyelmesebben el­fogadni, egyszersmind azonban meghagyni méltóztatott, hogy az egyes miniszterek, utódáig kinevezeseig, eddigi hivatalos működésüket folytassák. — A delegácziok összeillésének napja még nincs meghalározva és az egyik prágai lap eire vonatkozó hire teljesen alaptalan. A delegácziok megnyitásának napját csak későbben és pedig valószínűleg november 2-ára vagy 3-ára lógják kitűzni. — Az osztrák minisztérium lemondását is elfogadta ö felsége. É pillanatban tehát Lajtán innét és tul, két lemondott s az ügyeket csak ideiglenesen kezelő minisz­térium van a kormányon. A Jíktaugygi Közlöny" tárnája, foit köszönhet Anglia szigeti helyzet, nek? (Vége ) Az angolszászokat a hastingsi csatában a normán nok váltották fel, kik szintén a germánokhoz tartoztak ugyan, de minthoay kalandor, tengeri rabló népek voltak és a gyenge francziák nem tudták magukat betöréseik ellen megvédelmezni : Együgyű Károly, Rolló vagy Ró­bert vezérüknek áteugedé Normandiái, hova ez a norrna­nok egy részét betelepitó, kik, hajlékony és tanulékony nemzet lévén, a franczia nyelvet, szokásokat és erkölcsö­ket elfogadák, sőt jelentékenyen kimiivelék és finomiták és igy átplántálták a román el-met Angliába, hol azon­ban nem gyökeredzett mindjárt meg, mert a normannok az angolakat nagyon lenyomták, gyűlölték és s^mmitéle közelebbi viszonyban nem akartak velők lépni; csak mi­dőn egyaránt kellett szenvedniük egy zsarnok király ön kénye alatt, midőn a mindegyiküknek kedves hazát mint pápai hűbért fogadia el Földnélküli János, csak ekkor hozta őket a közös szeuvedés közelebb egymáshoz és testvérileg szövetkezve nemcsak a Magna chartát szerzék meg maguknak, hanem megállapították az angol nyelvet, mely, ha nem is szép kiejtésében, de erőteljesség és szó­bőségben csakis a görög által mulatik felül és a mostani világkereskedelem nyelve ; azonkívül egy nép származék ez összeolvadásból, mely habár nagyon kiilöncz is, de hidegvérüsége és vállalkozó szelleme közmondássá lőn. Már a 13-ik században kezdett e s/.iget népénél az önálló kifejlődni mi egészen akadálytalanul történhetett, minthogy mint sziget a kontinenrtől el van zárva és a szomszéd népek nem voltak igen képesek belügyeibe be­avatkozhatni, de ők kifelé teljesen kifejthették egész ere­jöket mint ezt láttuk a dánok és francziák elleni hábo­rúkban. Szintén e szigeti helyzetének köszönheti Anglia egy­séges kormányzását. Az angolszászok t i. Angliát hét királysági a oszták és ez a hét királyság örökös viszályok és véres háborúk által sanyargattatott, mig a lX-ik szá­zad elején azonat Egbert, Wessex királya, egységes ál­lammá nem egyesitette, mely ez időtől fogva az „Anglia" nevet nyerte. De Anglia gyorsan növekedett és terjedt, mert II. Henrik, ki Franciaország királya is volt, 1163­ban meghóditá Walest és 1172-ben az ir földet; I. Eduárd Walest szorosan egyesitó Angliához, korától fogva az an­gol trónörökös mai napig a „walesi herczeg" czimet viseli. Skócziát is iparkodott megszerezni, mi azonban se neki sem utódainak, a Plantagenet ház többi tagjainak se si­került. A későbbi királyokat a fehér és piros rózsa közti harc/, akadályozta a Skóczia elleni politika folytatásában. Csak 1. Jakab a Stuart házból, volt képes az egész két szigetet Nagy-Britannia név alatt egyesíteni. Anglia épiti a legkitűnőbb hajókat, minthogy hely­zete kényszeríti őt a hajóépítéshez, hogy a többi száraz­földi tartományokkal közlelkedDessék. Már Alfréd egy tingeri hajóhadat állított fel, melylyel a dánokat féken tarthatta, de később ez mindinkább fejlődött u^y, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom