Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-10-10 / 81. szám
„BÉKÉSME SY BI KÖZL ÖNY." I 878. 8 6 SZÁM. Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában. Irta: G ö n (1 ö c s Benedek. (Vége.) Ezzel megszűnt az erdélyi íüggetlen fejedelemség, melyet a török által támogatott Rákóczy Ferencz ősei nagy nevének varázshatalmával rövid időre visszaállít ugyan még, de miként Thököly, ugy ő sem tudta azt Ausztriával szemben fentartani, s a magyar szabadságharcz küzdelmeinek mithoszi alakja, földönfutó bujdosásban, hónából számkivetve végzó be Törökország tengerpartján — Rodostóban — életét. Az erdélyi fejedelmek s egyúttal a török hódoltság korszakában, Békósmegye mint tetszhalott, vagy mint életereiből elvérzett, megkínozott, semmivé tett váz-alak tengődött. A fejedelemség egyes fényes korában, az erdélyi fejedelmek egész legszélső határáig terjesztők hatalmuk ós befolyásukat, de itt is csak mintegy a török protectorsága alatt; a parancsoló ur a zsarnok török volt, s a basák és bégeK keveset adtak arra, hogy az amit tesznek, kedvére van-e Erdély fejedelmeinek. E korból sok adománylevél s más történelmi okmány maradt reánk, melyek kiegészítésül szolgálnak megyénknek, ugy története, mint birtokviszonyaira nézve. Ezek közül felemlíthetjük a következőket : Báthory Zsigmond 1590-ben a balkányi részjószágot Bocskay Istvánnak adományozta uj adomány képen; Báthory Gábor 1608-ban Szentandrásy György borosjenői lovas hadnagynak adományozta Szent-Andrást, azon hü szolgálatai jutalmául, melyeket ez a török elleni harczban, különösen a borosjenői várnak az erdélyi fejedelmek részére való visszafoglalásnál tanusita. Szintén ezen évben Báthory Gábor Kozma Balázsnak, Mándy Jánosnak és Márkus Balázsnak adományozta egész Gyula mezővárosát, mely adománynak ugyan a török uralom alatt nem nagy hasznát vehették; Békés városa telét pedig 1609-ben dobozi Veres Mártonnak adományozta, akit ezen birtokban később Bethlen Gábor is megerősített; 1612-ben pedig több más jószágokkal együtt megyónkbeli helyet, Báboczkát, Sövényházi Morocz Mártonnak adományozta. 1614-ben Bethlen Gábor Békés város fele részét uj adomány képen Nádudvari János borosjenői várkapitány ós Teleky Mihálynak adományozta hűséges szolgálataik jutalmául; — 1625-ben pedig Bethlen Gábor nemesi előjogokat adományoz Pálffy György endrődi lakosnak és utódainak, annál is inkább, mert Biharmegye bizonysága szerint Endrődnek minden lakosa, mint ilyen, nemesi előjogok tulajdonosa. Gyulán ma is lakos Merza család Békésmegye közgyűlése előtt 1846-ik évben megyei jegyzőkönyv 942-ik és 959-ik szám alatti tétel száma hitelesen ós világosan bebizonyította, hogy az ő ősük, Merza András, Bethlen Gábor erdé lyi fejedelem és Magyarorszság vidékének urától, adománylevele erejénél fogva, Gyula városában, a református templom sikátorában — a Bojer család telke szomszédságában, nemesi curiális telket és a város határában ahoz tartozott terjedelmes szántó és kaszáló nemesi szabad földeket kapott 1628-ban. Több adományozásokat tettek a Rákóczyak is. Igy Rákóczy György 1646-ban, Orosháza, Fecskés és Palota pusztákat keresztszegi Kis Péternek ós Andrásnak adományozta; — II. Rákóczy György 1649-btn Murony és Diter egész pustákat Baka Ferencz, borosjenői alvárnagy és Szél Pál ottani zsoldos katonának adományozta, azon hű szolgálatokért, melyet még atyja életében a borosjenői vár védelménél tanúsítottak. 1649-ben az eperjesi egész birtokot Vízi Jánosnak adományozta, s ugyan azon évben egész Békés városát, mely Nádudvari István magvaszakadtával reá szál ott, ezer magyar forintért zál gba adá Bornemisza Annának, Teleky János özvegyének; 1659-ben pedig ölvedet és Halász telket diószegi Gellér Gergelynek és váradi Tóth Jánosnak adományozta. Végül a gyulai érdemes csizmadia czéhnek, ma már megyei muzeumunkban látható, kiváltságlevelét is Rákóczy adományozta. A török uralmat Ausztria hadi szerencséje lassanként kezdé megtörni megyénkben is s a hódolt részek visszafoglalása egymásután következett. Így Szarvas városa, mely Gyula eleste után csakhamar szintén török kézre került, 1595-ben már visszajutott a keiesztény uralom alá; de 1677-ben újra meghóditá a török, t> palánkokkal, sánczokkal megerosité, azonban most sem tartott uralma sokáig, mert 1685-ben a mieink véletlenül reá csaptak a gyenge lábon állt őrségre, melynek nagy részét ievágták, vagy elfogtáü, a várat pedig — nehogy többé török fészek legyen, lerombolták. Békés vára is csak alig volt 30 évig török uralom alatt, mert 1595 ben Rudolf császár és Báthory Zsigmond egyesült seregei a töröktől visszavették, s Szarvashoz hasonlóan lerombolták. Az eperjesi várat — a Pathochiak ősi fészkét — 1550-ben foglalta el a török, de BorbélyGyörgy 1595-ben visszavette s széthanyatá. Az Abrahámffyak gerlai és megyeri várkastélyait — mint fent emlitve volt — Mágochy dúlta és rombolta szót v; a család fészke, Gerla pedig az Abrahámffy család férfiágának 1580. év táján történt kihalása után mindinkább hanyatlani kezdett; — 1662-ben Wesselényi Ferencz nádor, mint uratlan birtokot Soldos Istvánnak, Gombos Györgynek ós Trombitás Istvánnak adományozta több más birtokokkal együtt, akik azonban aligha jutottak valaha e birtokhoz. Gyula vára legtovább — 129 évig — viselte a török rabigát, hogy mily állapotban lehetett, hogy mennyit sülyedt, mennyit szenvedett, kitűnik abból, hogy a város mely a török világ elótt az ország egyik legtekintélyesebb mezővárosa volt, melyben az ipar, művészet és kereskedelem a legszebb virágzásnak örvendett, s oly főiskolája volt, honnan a tanulók egyenesen mehettek a kültöldi egyetemekre, 1695-ben jauuár 9-én a magyar uralom alá visszakerülése után 22 évvel, az 1717. évi összeírás szerint az egész városban csak 49 család lakott, annak is egy része szerb volt. Végül nem lesz talán érdektelen felemlíteni a megyénkbeli azon helyek neveit, melyek a török uralom előtt többé, kevésbbé népes és virágzó faluk voltak, melyek — Haan Antal ur müve nyomán — a következő, ma már egy két kivétellel úgynevezett puszták; u. m.: Alabián, Apácza, Apáti, Báboczka, Balkány, Borosgyán, Osabacsűd, Osákó, Osorvás, Décse, Diter, Eperjes, Fás, Fecskés, Földvár, Komlós, Mágocs, Méhes, Öcsöd, Sima és Sima-Sziget, Sopron, Tartsa, Szent-Tornya; a törököknek megyénkbőli kiűzetése után, az elősorolt hely mind lakatián puszta volt, holott azelólt, valamennyi falu volt; a török elvonulása után ezek közül egynehány, mint pl O>orvás, Komlós, Öcsöd, Tartsa, újra telepíttetett és benépesült, a többi — ezenkívül számos hely még — maradt szomorú, lakatlan pusztaság. Láthatjuk ezekből is, habár csak megközelítőleg s inkább következtetés utján, hogy haz aik, mily ínségre jutott, mily iszonyú megpróbáltatást állt ki. S csak is a magyar nemzet romlatlan ős ereje, szívóssága s megalázódni, eltörpülni nem tudó erkölcsi erejének lehet tulajdonitanunk, hogy hazánk és nemzetünk annyi vészszel, bajjal küzdve, daczolva évszázadokon át, végre is phőnixként megifjodva, megerősbülve kelt uj életre hamvaiból. Á létünket megsemmisüléssel fenyegető századok letűntek, a történelem kimondá ítéletét a tények és szereplők felett, a köllő elzengé bus elegiáját az enyészetnek indulás szörnyű kora felett, s mi ma már hálatelt lelkesültséggel ismételhetjük szavait : „El magyar, áll Buda még! — A mult csak példa legyen most, S égve honért: bizton nézzen előre szemünk !" MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 7-én és folytatva tartott gyűlésén. Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág állapotáról szóló havi jelentésem a következőkben központosul. I. Kii ~ i'íjí's :íj . A közegészségügy átalában véve az elmúlt hc'ban ban kedvezőnek mutatkozott; a gyermekek közt azonban főkép Kétegyházán, Csabán, Gyomán és M.-Berényben a halálozás a szokottnál nagyobb mérvű volt. Sámson községben pedig a roncsoló loroklob több esete jelentkezett, melyek közöl kettő halállal végződött. Vájjon a hét évnél fiatalabb megbetegedett gyrinekek a törvény rendelete értelmében orvosi segélyben részesitettek-e, erről a jelentések hallgatnak. Sajnálattal jegyzem m^g, hogy Gyomán egy öngyilkossági, Csabán pedig egy hirtelen haláleset történt, mely két esetnél a törvény által megkívánt orvosrendőri bonczolások elruulasztattak, az utóbbinál pedig azon szabályellenes eljárás követtetett el, nogy a hulla illetékes engedély nélkül szállíttatott Aradra; mely szabályellenes eljárás, illetőleg mulasztás, észrevétel nélkül nem hagyatott. A gazdasági es hasznos házi állatok közt szórványosan jelentkezett kórok, járványnyá nem fajultak. II. Közbátorság. A megyei főcsendbiztosnak saját tapasztalásából merített tüzetes jelentése és Gyula város rendőrkapitányának egyszerű tevékenységi kimutatása nyomán megemlítem, hogy mig. Gyulán 9 bűneset jött napfényre, addig a 16-ik században Erzsébet alatt Howard tengernagy, II. Fülöp „győzhetetlen árraádiáját" megsemmisité, de azonkívül és e korban is még Drake Ferencz, ki a földet körülhajózta, és a burgonyát Európában megismerteté, Havvkins, Cawendich és Amerika gyarmatosítója Ealeigh Walter, az angol tengerészet és kereskedelem virágzását eszközölték. — Cromwell, hajózási törvényt — navogations acte — hozott létre, mely szerint idegen hajóknak csak saját országuk terményeit volt szabad Angliába be hozni. Ez által a hollandok kereskedelme gyökerében volt megtámadva, s midőn a parliament ezt visszavonni vonakodott, a két állam közt kitört a háború. Itt is megmutatta Anglia tengeri erejét, mert habár eleinte a hollandoknak kedvezett a hadi-szerencse, de a győzelem mégis a britteke maradt és a hollrndok kénytelenek voltak a hajózási törvényeket elfogadni, de megmutatta Anglia azt is, hogy ő gyarmataiból és világkereskedelmétől semmiféle hatalom által el nem zárathatik, mig ellenben NagyBritannia, ba érdeke ugy kívánná, bármely államot elzárhatna a világkereskedelemtől. Épen szigeti helyzetének köszönheti Anglia, hogy földjén már közel másfél század óta üdvös béke terjeszti áldásait; mert az ellenséges seregek beütései ellen az oczeán által óva van. A legutolsó háború a brit földön 1746-ban, II. György uralkodása alatt volt, midőn Stuart Jakab fia : Eduárd egy kalandos betörést kísérlett meg Skocziába; de a Culloden melletti csata, reményeit mindenkorra elhervasztotta. Hogy mily üdvös egy nemzetre ily hosszú béke, kiderül, ha egy örökös háborúk által zaklatott tartományt Angliával párhuzamba helyezünk; vegyük csak hazánkat és vessük fel történelmének véres könyvét és alig lógunk uralkodót találni kinek kormányzata alatt ne dühöngött volna honunkban a kard és míg a tatár és török öldökló a nemzetet és pusztitá a hazát, addig könnyen élhetett az angol, rideg pártjai által kültámadások ellen megóva a béke művének ; mig a magyarok saját létükért küzdöttek és vérÜKet onták, addig Anglia roppant hajórajokat küldött ki más világrészekre gyarmatokat hódítani; mig apáink erős védbástyáként óvták a keresztyénsóget a pogányok ellen, addig Anglia a gyarmatokból behurczolt kincseken gazdag városokat és gyárakat épithete. Igy nem lehet csodálni, ha Anglia egy sokkal kisebb területen majd harmadfél annyi lakosságot bir táplálni mint Magyarország és mig hazánkban tgy törekvő, a mult sérelmeket szorgalmasan orvosolgató nemzetet látunk, mely egy dicső, dalias múltból egy békés, reménydus jövőt akar alkotni, addig Angliában egy gazdag világkereskedő néppel találkozunk, mely az összes tengeri hajóknak felét tulajdonul bírja és míg rónáinkon arany kalászt, hegyeinken tüzes bort 'ermesztüuk, addig amazok iszonyú kürtökből fekete füstgomolyokat bocsájtanak és vele legüket elméregzék és szülőföldjüket mint a vakond alá ássák, hogy megfoszszák fekete kincseitől az anyaföldet. Káluoki Henrik.
