Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-29 / 78. szám

V. évfolyam. 1878. 75. szám. B.-Csaba, szeptember 19-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség It 1 a <1 ó - li 1 v a t a. 1: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A czél felé. A társadalmi élet feladata egyfelől az egyén személyes jogainak biztosításában, védelmezésében, — másfelől pedig személyes jólétének előmozdításában, eszközlésében rejlik. Az egyesek jogszabadsága és jólléte együttvéve a társadalom virágzó állapota, ugyanannak legteljesebb boldogsága. Ez a társadalmi élet czélja. A közérdekek mind e czél felé mutatnak. Mindnyájunknak e czél felé kell törekedni. Midőn társadalmi viszonyaink hü képét, állapotaink miben létét keressük, első sorban azon tényezőket kell felkutatnunk, melyek társadalmi szükségekből kifolyólag a közös czél felé törekvésre életbe vannak léptetve s a haladás biztosítására szakadatlan tevékenységben tartatnak. E tényezők rá mutatnak közérdekeinkre s kijelölik ezek fejlesztésósének módjait. íme : A közbiztonság megalapítása, a belnyugalom megőrzése, a társadalmi rend fenntartása, jogaink érvényesítése, igényeink szabályozása, közjavaink fejlesztése, közbajaink orvoslása mind társadalmi érdekeket képviselnek. A közigazgatásban ilyen czélra ható tényezőket kell keresnünk és életbe léptetnünk. Ezek fejlesztése biztosítja a társadalom fennállását. Ha szabad a társadalmi életet egy munkálkodó gépezethez hasonlítani, ugy a hatósági szervezet a gépnek csak kormányzója, de a munkálkodó tagokat a tevékeny polgárok képezik. Igen, az élet minden igénye, az egyén minden érdeke önmunkássá^ra utal. Egyiknek pennájára, másiknak testi erejére vár a feladat. A közjólét csak küzmunkásságon virulhat fel. A közmunkásság a közérdekeknek ismét egy második sorozatát tárja fel. A különböző életpályáknak keresnünk, teremtenünk kell olyan állapotot, melyen a munka gyümölcsöt termelhessen. Ez a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, közgazdálkodás felvirágoztatásának alapfeltétele. E feltételek megoldása;eszközli a közjólétet A közrend és közjóllét alapja az emberi művelődésnek. Ez pedig forrása az emberszeretetnek. Es a társadalom magasztos intézménye erre az emberszeretetre van felépítve. Az ember szeretet angyala a társadalomnak. Világ nyilik léptei nyomán s áldás kiséri minden tetteit. S mig ilyenek népesitik be társadalmi életünket, addig zálogát birjuk annak, hogy társadalmunk biztosan halad előre, czélja felé. Igen. Eend, munka és emberszeretet vezet a czél felé. Egész feladatunk tehát, midőn társadalmi életünk felvirágzására, megyénk közjóllétének emelésére törekedünk, arra utal : hogy megszilárdítsuk mindenben a rendet, munkára fordítsuk időnket s meghonosítsuk a körünkből gyakran száműzött emberszeretetet. Olyan társadalomban, olyan községben, hol rend, munka és emberszeretet uralkodik : elsimulnak az ellentétek a közügyek előtt, elenyésznek a magánérdekek a közérdekek mellett. Ott a hibát nem hibákkal orvosolják, de módokat keresnek, teremtnek a javításra. Ott a külön nézetek nem ellenségeket, nem elkeseredéseket szülnek : de módot nyújtanak a dolgok tárgyilagos elemzései által mélyebbre ható érvekkel meggyőződéseket eszközölni. Ott a közügyeket nem közös harczczal, de közös munkával szolgálják. Ilyen szellem vezérli a társadalmat czélja felé. A melyik társadalmat megáldja az Isten, azt rend,- munka- és emberszerető polgárokkal ajándékozza meg. Ilyen polgárok közt szétfoszlik utolsó korláta is annak, mely egykor sötét időkben az embereket osztályokba csoportosította. Es a társadalom tagjait személyes bizalom, egymás iránti tisztelet, őszinte jóakarat kapcsolja egybe. Ilyen erkölcsi kapocs teszi lehetővé az erők egybegyűjtését s együttes munka alapján minden szent ügynek felvirágzását. Ilyen társadalmi viszonyokért lelkesülünk mi. Ilyen erkölcsi alapot kívánunk megyei életünknek. >

Tagy Tamás. — A honvédelmi miniszter körreudeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy miután a magyarországi hadköteleseknek és tartósan szabadságoltaknak legnagyobb része a mozgósítás folytán tényleges hadiszolgálatra lőn behiva, ennélfogva a közös hadügyminiszterrel létrejött megállapodás szerint, a magyar korona területén az őszi katonai ellenőrzési szemle a folyó évben nem fog megtartatni. Egyúttal felhívta a miniszter a törvényhatóságokat, hogy arról a hadköteleseket hirdetmény utján idejekorán értesítsék. Angliában nagy Builáinokat ver az afghán kérdés. A „Daily News" jelenti, hogy most nem akarnak támadást intézni az emir ellen, a „Standard" azonban arról értesül, hogy az angol esapatok azonnal bevonulnak Afghanisztánba. -- Az osztrák nemzeti bank igazgatósága e hó 26-án tartotta utolsó ülését, melyben elhatároztatott, hogy folyó hó 30-án délutáni 5 órakor tartják meg az alakuló ülést és magyar főtanácsosoknak első sorban Kerstinger István és Deutsch Bernát urakat ajánlják. — Az lkormányzók iránt még nincs semmi tájékozás. — Pétervári tudósitások szerint ismét fölmerült az a hir, most pedig határozottabban mint valaha, hogy Sándor czár le akar mondani. A 0 íí irczüisii Franczia levelek. Páris, szept. 24. II. Asszonyom ! Ha útban van az ember sohsem tudja : mikor irhát, mikor van ideje azoknak áldozni, kikhez igéret vagy barátság köti. Igy ón is. Már többször hozzáfogtam, hogy önnek írjak, de vagy a társaság, vagy a kötelesség szólított el asztalomtól. Gyakran eltűnődtem fölötte, midőn feleséges útitársaink neki dűltek az Írásnak és kiki nejének hiven referált mindenről. Sokat hozzátódva, többet elhallgatva. Én is elgondolkoztam ilyenkor s jól esett, hogy nincs kötelezettségem nők irányában. Mert ön kegyes volt megengedni, hogy akkor irjak, a mikor akarok. Igy aztán akkor fogok hozzá amikor nekem tetszik, minek az a következménye, hogy egyik levelemnek eleje, másiisnak vége nincs. A német nőkről akartam önnek irni. Nagyon készültem hozzá, sok mindent akartam jellemzésükre felhozni s ma ugy állok itt, mint a ki nem tudja mit irjon. De mégis megkísértem. Neki indítom szilaj tollamat s okozza mindenért ezt. Vezetőjét oldozza fel bűnei alól. Mert — iisten bocsássa meg bűnömet — nekem nem tudnak tetszeni a német nők. Szép arczok. Nagy szem. Derék termet. De az arczon nincs kifejezés, a szemben nincs tüz, a termetben nincs arány, összhang. Oly sok szép aiczot láttam s egy sem tudott tetszeni. Ezen arczoknak az a jellege, hogy nincs jellege. Nem tudnak hevülni, nem tudnak kifejezni, nem tudDak érezni és éreztetni. Az augsburgi indóháznál egy sugártermetű, gyönyörű arczélü, kékszemű leányka bucsuképen megcsókolta katonatiszt vőlegényét, a kit — élénk beszélgetése után ítélve — szeretett. Ép oly hideg, érzéktelen volt csókolás közben, csók után, miutha káposztát evett volna. És képzelje kérem, csak egyszer csókolta meg. Igaz, hogy ez a vőlegény hibája. De ha én menyasszony volnék, rögtön elcsapnám azt a vőlegényt, ki egy csókkal megelégszik. — Sokkal behatóbban vizsgálhattam a német nőket Stuttgartban, nol színházi díszelőadást néztem végig, a királyné születésnapja tiszteletére. Koppant nagy számban voltak a nők jelen. Szép toilettjeik figyelmet keltettek, azon szempontból is, mert egyetlen kivágott ruhát sem fedeztem fel az egész pagy színházban. És ez nekem nagyon tetszett. A nő ne mutogassa kecseit. A stuttgarti nők is szépek mint a szobrok. Arczaikon — majdnem kivétel nélkül — rózsaszínű pirosság (eredeti!) díszlik. Ez az egész szép szine. De ez nem változik. Sem halványabb, sem pirosabb nem lesz. Szemeik nagyobbára kékek, vagy olyan meghatározatlan sa|VÓS7Ínüek, mint az én legsajátabb szemeim. Pedig ez a legkiállhatatlanabb neme a szemeknek. S ezek a szemek üem tudnak kifejezni semmit. Olyanná teszik a nőt mintha nem tudná azt, hogy nő, hogy hivatása rendeltetese érezni és éreztetni. Olyanok e nők mint egy pohár czukros viz. Édes, de semmi hatása. Vagy is inkább émelygős. Pedig a nő akkor nő igazán, üa olyan tud lenni mint a bor : tüzes, édes, mámorító . . . No de a német nőkben tisztelnünk kell legalább az izlést. Az elsass-lotharingiai német nőkben még ez nincs meg. Olyan leppentyűt (máslit) viselnek a fejük búbján, hogy ön — asszonyom — kis leányának két öltözet ruhát csináltathatna belőle s kis fiának maradna még egy mellényre való . .. Straszburg ókori alakja imponál ugyan az idegennek, de a piszkos város nem jó benyomást gyakorol. A főzésben rosz az izlés. Eltekintve az internationalis konyháktól — olyan itt az étel, hogy csak németnek való. A húsnak olyan az ize, mint az elfőtt kukoriczának. Egy nópvendéglőben ebédeltem, mert nem a nagy urakat, hanem a népet akartam tanulmányozni. Nem volt itt egy étel sem megemészthető. Akik oda jártak ebédre — tehát sokan — az utolsó tál étel után hátra dőltek székeiken s elszunditották délutáni álmukat. E szuszogás-gazdag vendéglőhöz sok hasonló van itt. A többi német városokban azonban tisztességes az étkezés. A társaság egy tagjával mindig a középosztály vendéglőit kerestük fel s Ulmban pompás ebédet csaptunk. Egy fürge, olvadókor tekintetű német leányka szolgált elég jóakarattal, p vés ügyességgel. S midőn ebéd után meg aka