Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-29 / 78. szám

„BÉKÉSMBCTEI KÖZLÖNY." isie. IB SZÁM. Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában. J r t a : Gr ö 11 (1 « c s Benedek. (Folytatás.) II. II. Lajosnak örökösök nélküli kimultával az országnak trónjának betöltése 2 pártra osztá a nemzetet. Az egyik a szabadkirály választási jog alapján Zápolya János, az erélyes erdélyi vajda és szepesi gróf, az ország leggazdagabb és legtekintélyesebb főura mellett sorakozott, — á másik párt örökösödési jogezimen, Ferdinánd ausztriai főherczeget, Ulászló király Anna leányának férjét, óliajtá királyul. Zápolya a nemzeti trón helyreállitására hivatottnak s elég erősnek érezvén magát, a kijelölést elfogadta, — de Ferdinánd is csakhamar tudatá, hogy a koronára jogot formál, s kész azt magának fegyverrel is kivivni és biztosítani. Zápolya párthívei, az ország legtekintélyesebb főurai, a nemesség nagyrésze, s főleg Erdély és a tiszántúli megyék követei, 1526. október 26. Tokajba előleges értekezletre gyűltek, — melyen Bókósmogye nemessége is képviselve volt, ott voltak ugyanis gerlai Abrahámffy Péter, Glézsán Miklós, Székely Márton, Bajomi Benedek, kik mindnyájan feltétlen liiveí voltak Zápolyának, s ebből ítélve, akkortájt valószínűleg az egész megye a Zápolya vagy úgynevezett nemzeti párthoz tartozott ; igazolja ezt azon körülmény is, hogy Zápolya még ugyanazon, évben Bókésmegye főispánjául nevezte ki Abrahámffy Pétert, hogy azonban ez meddig, vagy egyáltalán viselte-e a főispánságot : az nem tudható. Zápolya aztán a Székes-Fehérvárt tartott országgyűlésen nagy lelkesedéssel királylyá kikiáltatott, és november 11-én a Szt.-István koronájával meg is koronáztatott. Azonban Ferdinánd és párjta sem hevert tótlenül ezalatt, — s a főherczeg ugyanazon év deczember 16-án Pozsonyban, egy gyéren látogatott országgyűlésen szintén királylyá kiáltatott ki, s a következett évben ő is megkoronáztatott. A két fél közt előbb csak diplomatikai téren folyt a vita, de végre is fegyverre került a sor, s a szerencse eleintén mindjárt határozottan a Ferdinánd pártjára szegődött, ugy fiogy ennek ügyes hadvezérei, Zápolya seregeit egymásután tönkre verték, várait elfoglalták, s ügye oly szerencsétlen fordulatot vett, hogy mint földönfutó, kénytelen volt Legyeiországba menekülni. Itt lepte meg őt a hír, hogy követét Laszki Jeromost a szultán ünnepélyes kihallgatáson fogadta, s a hatalmas Szolimán a próféta nevére esküvé, hogy Magyarországot, melyet már hóditinányáiiak néz — visszafoglalja, s arról Zápolya részére lemond, és őt királyságában rnegerősitendi. A szultán 1529. julius havában csakugyan roppant sereggel jelent meg az ország határán, — szeptember havában elfoglalta Budát és Visegrádot, hol a korona is kezére került, s hóditmányait csakugyan átadá Zápolyának, ő maga pedig hadával Bécs ellen indult, melyet több napig sikertelenül ostromolván, végre tömérdek zsákmánnyal és rablánczra fűzött magyar fogollyal kitakarodott az országból. A szultán távozása után, mig Zápolya az ország belügyeinek rendezésén és saját állásának biztosításán szorgoskodék, addig Ferdinánd az ország elfoglalt részének apránkénti visszaszerzésére, s pártjának erősbitésére minden lehetőt elkövetni megkisérlé. A két király és pártja ellenségeskedése folytán a hont majdnem megsemmisüléssel fenyegető gyászos tragoediában, Békésmegyének is bőven kijutott a maga szomorú szerepe. Békésmegye — mint általán a tiszai megyék legnagyobb része, — mint már említők — eleintén határozottan a Zápolya pártján állott, — később Ferdinánd is megkisérlé mint mindenütt, igy itten is, hogy vesztegetéssel, Ígéretekkel, ajándékozásokkal magának párthíveket szerezzen. A megye fő- és székhelye a 16-ik század elejéig nem Gyula volt, mert ez még akkor tájt Zarándmegyéhez taitozott, s valószínűleg csakis e század 3-ik évtizedében csatoltatott Bekéshez. A gyulai vár különben — mint az Erdély felőli végvárak egyike, elég jó karban levő jelentékeny erősség lóvén, s fekvésénél fogva az egész vidéket uralván, természetes, hogy mindenik fél igyekezett azt maga részére megsze rezni és biztosítani. A müncheni levéltárban megyénkre vonatkozó okmányokból, — melyeket egyletünk titkára és szorgalmas történészünK Zsilinszky Mihály ur, a mult évi jelentésében futólag érintett — e korszakra vonatkozólag tudjuk, miszerint Brandenburgi György őrgróf, ki nejével Corvin János herczeg özvegyével szerpzte meg Gyulát, és több más megyénkbeli birtokot, hazájába viszszatérte után, grót Thurbóczot bízta meg hogy magyar- és erdélyhoni birtokait, melyeknek nagy része a korona birtokába szállott, barátságos egyesség, vagy a törvény utján szerezze vissza neki, — később Ferdinánd királynak is irt ez ügyben aki megígérte, hogy ha Zápolyától e vidéket meghódítja, Gyulavárát és hozzátartozóit neki adja, ha hozzá szükséges Jesz, — ez azonban mint tudjuk sohsem történt meg. Ugyancsak a müncheni levéltári okmányok tudatják velünk, hogy a gyulai várnak eddig ismeretlen nevü parancsnokai voltak : 1525 — 27. Alhorn János; 1528. Békés János; 1529. Simay Mátyás. Ferdinánd király 1527— 32. közt kelt adománylevelében Perényi Pétert teve a vár urává, ez azonban a várat a Zápolya-pártiak miatt nem vehette birtokába. Egy 1532-ből meglevő okmányban Békésmegye tisztikara tudósítja János királyt, hogy királyi parancs folytán Tarcsa, Edeles, Szarvas, Káka ós Fásra nézve a Simayak közt törvényes osztályt eszközölni akarván, Simay Gáspár az osztálynak ellen állott, s igy az nem sikerült. A barátságos egyesség különben a nevezettek közt következő évben csakugyan létrejött. Egy másik 1535-ben kelt okmány szerint, Zápolya János király, békésmegyei szt. Miklóst ótekfogó mesterének, vidi Bereczffy Mihálynak adományozá, s midőn ez a birtokba törvényesen bevezettetett, Abrahámffy István fegyveresen állott ellen a beigtatásnak, minél fogva Mihály mester jónak látta Ferdinánd király kegyéhez is folyamodni, s szent Miklós birtokában csakugyan megerősité őt ez is. Egy 1540-ben kelt oklevélben pedig János király meghagyja Bihar, Zaránd, Csanád, Arad, Csongrád, Békés, Külső- és Középszolnokmegyék rendeinek, hogy adjanak bizonyságot arról, hogy Káka nevü békésrnegyei birtok mi jogon illeti Toldy Miklóst. A gyulai várat Perényi után Czibak Imre, Zápolyának jeles hadvezére ós híve birta a váradi püspökség javaival s Világos és Hunyadvárával együtt, ennek idejében egy alkalommal Zápolya is töltött erre átutazva egy éjet Gyulán, de Czibakkal akkor feszült viszonyban állván, nem hozzá, hanem a plébániára szállt. Czibak Imrét 1534. év nyarán Gritti Alajos orozva meggyilkoltatván, utána a gyulai vár és vidéke Patóchy Ferencz kezére került, ki egyszersmind a megye főispánja is volt. Eperjesi Patóchy Ferencz egy ingatag jellemű, saját érdekeit vadászó, erőszakoskodó s meggyőződósét, elveit haszonért könnyen feláldozni kész főúr volt, ki hol egyik, hol a másik párthoz szegődött a körülmények szerint, s kormányzása alatt a megye mindinkább alább sülyedt. Különben ez időtájt a közviszonyok már nagy változáson mentek át. A 10 évet meghaladott makacs ellenségeskedés s a roppant pénz- és emberáldozatot felemésztő örökös háború végre mindkét pártot kifárasztá, hajlandónak mutatkozott mindkettő a kibékülésre; igy jött létre 1538. február 24-én a nagyváradi béke, mely szerint Ferdinánd és János egymást királynak kölcsönösen elismerik, s egymással véd és daezszövetségre léptek azon feltétellel, hogy János halála után az egész ország Ferdinándra ós utódaira szálljon. E békeszerződvényben lett először kimondva Erdélynek Magyarországtól való elszakadása s az úgynevezett „magyarhoni részek" — partium — u. m. Kraszna, Középszolnok, Kővár vidéke és Zaráud megyéknek Erdólylyel való egyesítése. (Folyt, köv.) a württembergí ház belsejét, a kicsikét nem eresztették velünk. Féltették. Pedig eszünk ágában sem volt bántani. — A házas belseje elég tisztességes, egyszerű, germán izlésű. Szinte jól esett, hogy átléptük a franczia határt. Arricourtban már franczia kzó hallik. Még a vendéglők pinczérei sem tanulnak németül, oly átkozott ellenszenvvel viseltetnek e népfaj iránt. Pártiig roppant sok alagúton jöttünk keresztül. — Hosszú, sötét alagutak. Gyakran teljes nyolez perczig voltunk e sötétségben. Mintha pokolban utaztunk volna. Es a pokolban oly kényelmetlenül esik az utazás a férfiaknak — csupán férfiakkal. Nancyban kis raalheuriink esett. Egy angol missnek kelle egy szívességet tennem s lekéstem a vonatról. Szétnéztem a csinos franczia városban. Legnevezetesebb a temploma, s legkevésbé nevezetes ennek környéke, melynek egy hosszú, roppant keskeny utczájában 24 egyforma ajtó van. Minden ajtón egy színes, kerek ablak. Minden ablak mögött egy pislogó gyertyaszál. És minden gyertyaszál mögött egy egész regény, telve élénk színezetű képekkel, sötét alakokkal . . . íme egy darab rejtélyes Páris. Az igazi Páris ide közel van. Páris koloszszális város, székhelye a fényűzésnek és csillogásnak. .Ragyogó itt minden. Figyelmet érdemel e nagy város képének minden árnyalata. Természetesen a kerete is. És habár leveleimnek eddigi czíme is „franczia" volt, az igazi franczia leveleket csak ezután küldöm. Előre is kijelentem, hogy Parist ugy irom le önnek, mint a hogy nekem tetszett, vagy jobban mondva nem tetszett s legkevésbé sem praetendálom, hogy akár ön, akár mások ezen nézeteimet mindenben elfogadják. A viszontlátásig ! Gelléri Mór. A b.-csabai nőegylet. Két értekezlet, egy alakuló közgyűlés és megvan mindnyájunk örömére a b.-csabai nőegylet; létre hozta azt a sziv jósága és az emberbaráti szeretet. Igy együtt látni Csaba város hölgyeinek tekintélyes részét, bár ki is megirigyelné tőlünk. Olyan volt e gyűlés mint egy aranyműves diszes raktára, melyben a fény, az ízlés és igazi érték öszpontosul; olyan ez az egylet mint az igaz gyöngyfüzér, egyenként is minden szem értékes, de együtt egymás értékét neveli; s bár miként is palástoljuk önzésünket, még is be kell vallanunk, hogy jól esik az a tudat: hogy ők a mieink. Es a midőn ezen egyesülésben üdvözöljük az emberbaráti szeretet sugalta jótékonyság hathatós tényezőjét, örömünk még azáltal is tetéztetík, hogy biztosítékot látunk társadalmi állapotunk egyik káros jelensógéuek javítására; mert erős meggyőződésünk, hogy ezen tér van arra hivatva, hol gyakori érintkezés folytán hölgyeink egymást felismerve, véget fognak vetni az eddig is indokolatlanul létezett osztály különbségnek. De a midőn szívből üdvözöljük az egyletet, nem hiszünk tapintatlanságot elkövetni, ha működési körét illetőleg egy pár megjegyzést koczkáztatunk, s ezt nem azért tesszük, mintha a jó kezekbe letett tapintatos vezetésről meg nem volnánk győződve, csupán azért jelezzük, hogy segédkezet nyujtsunk a működési tér felismeréséhez, miután városunknak e tekintetben sajátlagos helyzete van. A nőegyleteknek átalában az ügyefogyottak, árvák ós szegények segélyezése, gyámolitása, gondozása egyik szép feladata; ez a tér azonban nálunk igen szűk korlátok közé van szorítva, mert a mi jószívű népünk legtöbb esetben gondoskodik az ilyenekről, s a ki végkép elhagyatott, azt városunk hatósága gondozza. Kivételes esetekben, mint p. o. a mostani mozgositás folytán tágabb tér nyilik ugyan a hátramaradt családok — kellő ovatosság melletti — segélyezésére, de átaljában ezen tér — mint jeleztük — nagyon korlátolt. A mi nézetünk szerint és a helyi viszonyokat figyelembe véve, a nőegylet fő hivatása : a n e v e 1 é s, különösen a nőnevelés előmozdítása. Ez azon tér, melyen anyagi ós erkölcsi működését legáldásosabban érvényesítheti; ez azon tér, melyen a társadalomnak és a hazának legbecsesebb szolgálatokat teher. Hiszszük, hogy nőegyletünk működését e téren minél előbb üdvözölhetjük. Ipsilou.