Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-09-01 / 70. szám
r V. évfolyam. 1878 , 70. szám . B.-Csaba, szeptember 1-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati cs vegyes tartalmú lap. IVle^jelenils. hetenként kétszer : vasárnap és ostitörtöltön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és k 1 idó-Ulvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. B.-Csabán, aug. 30-án. (NL.) A választási rövid 10 napi határidő megalkotta az uj képviselőházat. Az eredmény megmutatta, bog}- a szabadelvű párt az ország nagy többségének politikai nézeteivel találkozott. Az ország miveltebb és hazafiságban első helyen álló városai ós kerületeiben hódított tért a szabadelvüség, mely most megszilárdulva és konsolidálva támogathatja a kormányt annál inkább, mivel a központfutó elemektől megtisztult, mint az izzó vas, melyből a csapások alatt a rozsdarészek elugranak, de annál erősebben tömörülnek a vas tiszta részecsei. Kétszásznegyveure tehető a szabadelvű párti képviselők száma. Mi ohez a 71 egyesült ellenzéki es a nemzetiségi párttal együtt mindössze 75-re menő szélsőbalt képviselő?! Ez utóbbi 3 párttal Szemben is 87-tel van többségben a szabadelvű párt, és alapos a remény, hogy az eddig pártoukivül álló 12 képviselő is a szabadelvű pártba olvad, s valósziuü, hogy az elmaradt 24 kerületből a nagyobb rész mienk lesz. Az egyesült ellenzékiek csak nagy küzdelmek árán és többnyire személyi tekintetekből vehették fel a. mandatumot, De azért nem tagadhatjuk, hogy az egyesült ellenzék több tagját nem épen a kormányrajutás ainbicziói vezényelték'*; é:s épen azért a tiszta meggyőződésből származó törekvéseket, ha azokat nem is követjük, de tiszteletben tartani kötelességünk. Be kell vallanunk, bogy az egyesült ellenzék sorompói között hazafiságban, jellemben edzett nevekkel is találkoztunk, kiknél kizárólag a haza jövője lebegett szem előtt és kiket sem személyes tekintetek, sem egyéb érdekek nem korlátoztak politikai meggyőződésük legszebb gyakorlatánál. Ok megmérkőztek velünk becsülettel és kitartással. Hogy nem győztek, mert azon az alapon, a melyen állottak, nem győzhettek, arról nem tehetnek. Az egyesült ellenzék többnyire azon kerületekben nyert többséget, hol az egyesült ellenzéki választók a függetlenségi választókkal egyesültek. Látszik tehát, hogy erősen és szivósan működtek. mert a győzelem sikeritésére mindent felhasználtak. Most, hogy a választásnál nem jutottak többségre, annak a ténynek kell bekövetkeznie, hogy a szabadelvűekhez vissza kell térniök, mert czéljuk és programmjuk nem volt más, mint a tö bbségre j utás. Az nem sikerült és politikai elvekben a szabadelvű párt és egyesült ellenzék között különbség (a bosniai okkupácziót kivéve) nincs; igy az egyesülésuek önként be kell következnie. Ezt majd elvégezik az országházban. Ami minket választókat illet, mi megtettük kötelességünket politikai elveinkhez képest minden odaadással. Elesek voltak legtöbb esetben a fegyverek, melyeket egymás ellen használtunk, mint már ez szokás az ily mozgalmaknál; de azért hajunk szála sem görbült meg. A küzdelemnek vége immár! A pártfelek által használt fegyverek tompuljanak el, s a kihuzott kard szálljon hüvelyébe — a szentírás szavai szerint. — Parlamentaris nemzet vagyunk Válasszuk el politikai elveinket társadalmi elveinktől s ne legyünk ellenségei valakinek azért, mert politikai hitvallása nem a mienk. Mi itthon teljesítsük polgári kötelmeinket és hogy jövőben a politikai elvek harcza ne legyen oly nehéz s a némettel képviselőink hazánkra nézve áldásosabb egyezséget köthessenek : 1 együnk takarékos jó gazdák, birjunk ösztönnel a vagyonszerzésre, és megbízhatók legyünk bármely pályán. Isten áldása legyen a nemzeten! — Skótországból, a hol most Mitlhat pasa időzik, azt jeknti egy vidéki lap, hogy táviratilag Konstantinápolyba hivták a török államférfit. A porta mindinkább közeledik azon időponthoz, midőn kapkodni fog fűhöz fához, de a mikor Midhát pasa sem lesz elég erős a korhadt constitutió megtámasztására. — A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben örömét fejezi ki a felett, hogy a közigazgatási hatóságok az elrendelt részletes mozgositás körüli teendőket oly kiváló buzgalommal és pontossággal teljesítették. A vidékünkön oly gyakori vérszegénység és korai elvénülés okai és ellenszerei. Helytelennek tartom az orvosok által rendesen követui szokott azon eljárást hogy valamely a közegészségi viszonyok javítására czélzó kérdések megvitatására és megoldására csakis szaklapot használnak fel és igy a közéletre valóban hasznos ismeretek csakis szakemberek tudomására jutnak — mert csak ezek tekintenek ily lapokba. A szakemberek azonban eléggé ismerik ezen dolgokat, mig azok a kiket az ügy legelső sorban érdekel — a köznép — számításon kivül esik ü Jktaugygi Koslöny" teája. A. z álarczos ara. (Töredék egy 1 felvonásos vígjátékból.) (Folyt, és vége ) XlI-ik Jelenet. (Kgy hónap múlva Alvin szobája.) Oszkár, később Alvin. Oszkár, (egyedül.) Ily élénk szellemet, ily gazdag képzeletet, ennyi kellemet csak egy nöbeu gondoltam ezelőtt. Ily fennkölt léleknek lehetetlen, bogy szép külső ne feleljen meg. Oh, e nő talán képes lenne legalább némileg pótolni azon ürt, melyet Alvin hűtlensége szivemben okozott. De nem ! hisz szivem egy cseppel sincs közelebb hozzá, mint volt egy hónap előtt. Annyit azonban be kell vallanom, hogy ez ismeretlen álarczos mátka belőlem a szilaj tigrisből alázatos bárányt csinált. Szeretni, nem szerethetem, de talán becsülni tudnám, s az élet talán mégsem volna olyan rideg. Oh Alvin, Alvin, ha látnád, mivé lettem. (Az ajtó mellett ruha susogás hallik.) Ah mátkám jő. (Oszkár tükör elé áll, haját igazgatja.) Alvin. (Megjelenik az ajtóban.) Édes jó Oszkár, bocsásson meg hogy várakoztatom, hanem haboztam, vájjon lássam-e még üiit, vagy soha. Éppen ma egy hónapja annak, a mikor önt megkértem. S most minél inkább közeleg az óra, a mikor határozottan kell nyilatkoznom, annál határozatlanabb vagyok. Oszkár. Oh, ne figyelmeztessen erre s ha netalán keveselli az egy hónapi gondolkodási időt, hosszabitsuk meg még egy hónappal, kettővel, tizzel vagy egy évvel, csak azt engedje meg. hogy ezután is naponként meglátogathassam kegy. det, kedves Emilia. Alvin. Köszönöm, gyöngéd figyelme nagyon lekötelez, de nincs többé reá szükség! Határoztam. Azt hittem, hogy e hónap alatt sikerül ön szivét megnyernem s hogy képes leszek azon érdesebb modort, mely önt eddig jellemzé, őszinte gyöngédséggé varázsolni át, de egyik sem sikerült s beösmerem nöi nemünk gyengeségét. Oszkár. Az elsőre, nézve szabadjon megjegyeznem, hogy ez alatt az egy hónap alatt tanultam kegyed szellemét bámulni, tanultam kegyedet becsülni s a becsülésnek szeretet a gyermeke, a másikra nézve felhozom barátaim nyilatkozatát, kik nem tudnak eleget csodálkozni változásomon. Alvin. Öu hizeleg. Ha igaz, a mit mond, magamnak kellett volna meggyőződnöm róla. Tehát nyiltan kijeleutem, hogy nem lehetek nőjévé soha. Oszkár. (Szomorúan.) Tudtam én, hogy kegyed is csak tréfát űz velem, de ne féljen, megbocsátok. Alvin. Komoly szándékom volt, biztosítom önt s hogy meggyőzzem e felől, bizonyos feltételek alatt most is hajlandó vagyok ön nejévé lenni. Oszkár. Parancsoljon velem. Alvin. Ha nem lesz zsornokom . . Oszkár. Leszek alázatos szolgája. Alvin. Ha érdes modorát végkép elhagyja . . . Oszkár. Máris elhagytam. Alvin. Ha nem fog bántalmazni .... Oszkár. A gyöngéd férj öleléseit nem fogja bántalmazásnak tekinteni. Alvin. Ha régi kedvesére, Hóváry Alvinra nem fog vissza emlékezni soha. Oszkár, (megdöbben.) Honnan tudja kegyed e titkot, melyről azt hittem, hogy a némi sírnál jobban megőrizi szivem. Alvin. Ne kérdje, honnan tudom. Tehát nem log reá emlékezni soha ? Oszkár. Oh, csak ezt, ne kivánja tőlem ! Azt a nőt szeretni fogom utolsó lehelletemig, daczára annak, hogy gyűlölöm s igy emlékét szivemből ki nem törülhetem. Alvin. Pedig éppen ez a legfontosabb föltétel s miután erre rá nem áll, ugy Isten önnel. Oszkár. Oh, engedje meg, hogy legalább megcsókolhassam e kezet, engedje meg, hogy legalább pillanatra láthassam szép arczát. Alvin. Minek az uram, hisz egy hónap előtt azt mondá, hogy nem bánja, ha azután mindig álarezot viselek. Oszkár. Könnyelmű szavamórt elég volt egy hónapig bűnhődnöm. Uh, kedves Emilia, mindenre a mi szent, kérem .... Alvin. Várjon tehát, lehúzom keztyűmet . . . Oszkár. (Ránéz a szép fehér kézre.) Istenem ! mi ez ? ... ez a kis szemőcs . . . éppen mint Alvin kezén .... Alvin. Várjon, leteszem az álarezot is (leteszi.) Oszkár. Alvin, édes Alvin! Alvin. Szeretett Oszkárom ! (A függöny legördül.) Gajdács Pál,
