Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-01 / 70. szám

és így nein csoda, ha a leghasznosabb értekezések is holt betű maradnak és sohasem hozzák elő a kívánt eredményt : a nyilvános életben való értékesítést. Ez indított engem arra, hogy a fönt czimzett értekezés közrebocsátására a tisztelt szerkesztőség engedelmével egy elterjedt vidéki lapot vegyek igénybe, ezen lapot pedig annyival inkább, miután a baj ugylátszik leginkább megyénkben van oly iszonyú mérvben elterjedve, hogy valóban csodálkozom rajta, hogy e tekintetben még felszólamlás nem történt. Ha egy részről attól félek is, hogy némely kartársaim roszalásával fogok találkozni, viszont védelmemet és jutalmamat abban fogom találni, ha az olvasó közönség tudomást szerezve a leírtakról, nem közmegegyezéssot ugyan, de kiki saját jószántából fog igyekezni egy elharapózott baj orvoslásán, mely a csak kissé figyelőnek is bizonyosan szemébe tünt. Ha vidékünkön a természetes állapotot leginkább képvizelő köznép között széttekintünk, önkényt merül fel bennünk azon kérdés : hol vannak azon piros-pozsgás arezok, azon tejfehér — és vérpirosán színezett ábrázatuk, inilyenekül egy falusi vagy kisvárosi pórleányt vagy asszonyt vagy legényt közmondásilag említve vagy épen leírva találunk ? Ha a meggörnyedt alakú, összeránezosodott és sápadt arczu asszonyokat látjuk, kiknek magataitása épen nem áll arányban azok kitudott korával, azt fogjuk kérdezni; hol van az a SZÍVÓS életerő? Azonnal ráfoghatjuk ez alakokra hogy soha sem voltak oly színben, minőt a városi nők asszonyainkon irigyelni szoktak. Tudom, hogy már sokan tartják készen a feleletet és azt fogják mondani : „A nálunk uralkodó váltóláz okozza e rosz viszonyokat." — Én ki naponként forgolódom a nép között és egy kis megfigyelő tulajdonnal is birok, ki ittlétem óta kis statisztikai adatot is gyűjtöttem, határozottén ellent mondok e nem egészen kielégítő válasznak. Gyengeség, tudatlanság vagy a dolognak szándékos elferdítése volna azonban, ha e tényezőt egészen számításon kivül akarnám hagyni. De magában véve a váltóláz korán sem bir oly befolyással vidéki laktársaink életerejére, hanem van ennél egy sokkal hatalmasabb tényező, egy mód nélkül elterjedt baj, a nem eléggé kárhoztatható „érvágár." Hogy mennyire van ez a visszaélés nálunk divatban, nem merészlem tökéletes élethűen előadni, mert attól kell tartanom, hogy az egészet csak agyszülte képzelgésnek fogják tekinteni és ha ez értekezés még a tárczaczikkek rovata alá jönne, bizon sokban kelthetné azon hiedelmet, mintha én az olvasó közönség mulattatására akar< k ennyi unalmasságot előadni. Sajnálom, hogy tökéletes ós szomorú valóság, ha azt mondom, hogy az eleinte hozzám jött és 20 éven fölüli járó betegeknek több mint fele hajtatta magán végre az érvágást. Csak elszörnyüködtem ! Fogalmam sem volt az előtt, hogy érvágási mánia is létezik, mert csak nem nevezhétem másnak valamely betegségnek a józan észszel és természettel annyira ellenkező gyógymódját. Betegeim, majdnem mindnyájan az érvágást követelték és ez annyira rögeszme volt náluk, hogy a legszebb reábeszélés és magyarázat után is avval távoztak tőlem : „de bizony nem segit én rajtam csak az érvágás." Hogy hányszor vágatott valaki magán eret, az nagyon különféle. Nem is beszélek azokról, kik 2—8 évben egyszer tetették, ezeket már nem tudom mily ritka madárral összehasonlítani ; némelyek évenként — farsang után — csak egyszer, ezek a fehér hollók. Voltak olyanok. kik félévenként, negyedévenként, sőt sokszor még gyakrabban vetették alá magukat e műtétnek és egy férfinak karjain az érvágó által okozott sebhelyek beforradása következtében oly vastag hegszövetet találtam, mely egész összeránczosult csomót képezett és lehetetlenségnek tartottam, hogy az alatta elfutó visszérben, a vér visszafolyásának gátul ne szolgáljon. Lesznek kíváncsiak, kik kérdezni fogják : melyek a nép hiedelme szerint azon betegségek, melyeknek oly csalhatatlan és hathatós gyógyszere az érvágás ? Ezt meghatározni igen bajos dolog, de a jeleket melyekben e betegség magát kidőli elmondhatom. Ha azonban valakinek rosz emléke/ő tehetsége e sok jelt meg nem tarthatná, ám ne engem okozzon. Van itt általános elgyengülés, hidegnek az egész testen való átszaladása, az egész testnek, különösen a végtagoknak elzsib„BÉKÉSMEQYBI KÖZLÖNY.* 1878. 70 SZÁM. badása, szemeisötétedés, nátha, rosz szájíz, étvágytalanság, nyakfájás, vérköpés és vérhányás, folytonos és néhai köhögés, hátelgörbülés, gyomorégetés, székrekedés és némethas, sántaság, vakság, süketség, némaság, kiolthatlan szomjúság, rázó hideg, kiállhatlan forróság és mindazon kisebb nagyobbb bajok, melyek hajdanában a Pandora szelenczéjót elhagyták. Nálunk ugy nevezik mindazon symptomák személyesitőjét „megcsömörlés." Tudom, nagy lárma lesz most, azt fogják mondani nem értem mit tesz ezen kifejezés, igen is tudom, ez rendesen annyit tesz : „túlságosan jóllaktam valamely ételből." De a mi vidékünkön ez egy oly gyünév, mely alá valamennyi képzelhető betegség tartozik, minden roszullét e névvel jelöltetik, minden súlyosabb betegség előstadiuma igy neveztetik és ép ennélfogva ad alkalmat a kuruzsolásra A beteg felkeresvén az orvost nem avval jön hozzá, hogy beteg, vizsgálná meg és rendelne számára orvosságot, nem, nálunk a legtöbb beteg egyszersmind betegségének orvosa is tud lenni — elméletiig — gyakorlatilag nem teheti, mert a borbély orvosi engedély nélkül eret vágni nem mer, maga pedig el nem végezheti saját személyén. Hozzám rendesen avval szoktak jönni, „orvos ur, nekem érvágás kell." Kapaczitálhat azután az ember a mennyit akar, beszélhet ékesen, okosan a legritkább esetekben sikerül ellenjavaslatot tenni, mert süket falaknak beszél, a vége — „de bizon nem segit rajtam, csak az érvágás." Mára nem akarom tovább untatni a tisztelt olvasó közönséget, de ha e lapok szerkesztője engedélyt ad, a jövő számban vagy legalább a közeli alkalommal e baj eredetéről, annak egyenes káros befolyásáról ós következményeiről, valamint a baj elhárításáról akarok még röviden értekezni. (Szívesen vesszük ! Szerk Dr. Berkovits Jakab. Apróságok. * Földváry Mihályt, Pest-Pilis-Solt megyék alispánját renitencziája folytán elérte az érdemes büntetés. Tán a felfüggesztés az V Oh nem! Ennél sokkal nagyobb csapás. Verhovay — megd i e sérte! * , * * * A napokban volt alkalmunk látni elóször iBékésmegye uj adófelügyelőjét, Tábor Péter urat Unicum. Fiatal adófelügyelő, ki nem frakk és fehér keztyü, hanem sujtásos magyar nadrág és atillában perseqnálja a renitens adóhátralékosokat „személy és rangkülönbség" nélkül. Szigorú Tábor-nok az adóvégrehajtói hadsereg élén 1 LEVELEZÉS. Endrőd, aug. 28. Kalocsa István helybeli gyógyszerész ur a „Békésmegyei Közlöny" 68. számában Dr. Berkovits Jakab úrhoz intézett nyilt levelében többször említi mintegy gunyolólag „a megbízható embert" ós azt többféle gyanúsításokkal illeti. Az igy tisztelt egyéniség csekély alulirt személyiségem, ki el nem hallgathatom az ellenem intézett nemtelen gyanúsításokat és légből kapkodott vádakat, mintha bizony a másra szórt szemét a saját testén hátrahagyott szennyfoltokat lemoshatná. Lovagias ember nem igy szokta magát védelmezni, hanem elég erélylyel bir elkövetett hbája fölött sajnálatát kifejezni és a megtörténtekért bocsánatét kérni. Nagyon sajnálom hogy tisztelt képviselő urunk nevét is bevonta védelmi eszközei közé, mert az ott említett dolgok a tiszta valósággal homlokegyenest ellenkező állitások, mert csak a roszakarat foghatja reám — nem tudom mily mellékczélból — hogy én az ellenpárthoz — ériem a Mezey párthoz — tatoztam és az ó előnyére dolgoztam. Hogy mi kitogása van Kalocsa urnák scsborszeszem ellen, melyet tőlem kölcsön kért mig az övé megérkezik, spirituszom ellen, rmlyet a kellemetlenségek közbejöveteléig tőlem vett valóban kíváncsi vagyok ? Mi semmit sem akarunk Kalocsa István úrra kenni, éppen azért választottuk elégtételszerzesre a tekintetes törvényszéket, mely bizonyosan legszigorúbban fogja a dolgot megvizsgálni, mielőtt Ítéletet hoz. Az pedig, hogy Kalocsa ur még igazoló levelében is elég stupid vagy roszakaró a „zsidó" elnevezéssel a „magyart" állítani szembe, csak ismét azon megrögzött gyűlöletének kifejezése, melyet benne ártalmatlanná tenni akarunk. Ha Kalocsa István ur tudományos pályája egész ideje alatt sem tudott annyi ismeretre szert tenni, hogy a „zsidó" szó egy vallás, nem pedig nemzetiség megjelölésére szolgál, tanulja ezt meg én tőlem és még azt is, hogy a zsidóvallásuak — bár más nemzetiségből származtak — a hazára nehezedő súlyos idők korszakában életök és vagyonuk feláldozásával közösen osztozkodtak annak megvédésében és jelen állásukat nem a kegyelemnek, de az elismerésnek, egv hosszú harcz utáni győzelemnek köszönhetik. Szép védelem egy iskolázott ember szájában, miszerint azt kívánja, hogy a követválasztási mozgalmak alkalmából ejtett provokáló szavak, ne mórlegeltessenek a békés idők mérlegén ! A müveit embernek van ilyenkor azon szerepe, hogy a felcsigázott nyers kedélyekre simitólag hasson. Ha Kalocsa urnák is moderátorrá van szüksége, akkor valóban rosz kezekben van a nagy felelősséget és higgadtságot igénylő gyógyszertár. Még Dr. Berkovits ur szavait akarom felemlíteni a ki azt mondja : inkább járja a Kalocsa ur által férfiatlannak nevezett érzékenykedésnek, mint a durva érzéketlenségnek utait. Dr. Berkovits urnák csakugyan vau velem igazságos érdekközössége és ez az : a műveletlenséget, a rosz akaratot ott hol meg nem javítható, pellengére állítani és ártalmatlanná tenni. Hiszem, hogy a szerkesztőség az önvédelem e sorainak becses lapja hasábjait nem fogja elzárni : mi nem akarunk további tollharczot vivni, ez ügynek mtg van rendes menete ; bűnös-e Kalocsa ur, vagy nem, arról, a megszorításokat nem sziikséglő közvélemény már ítélt, a nagyobb időt szükséglő törvényszéki eljárás után is fog itólet mondatni. Alázatos szolgája: Grimm A. József, endrődi r e g a 1 e-b é r 1 ő.*) TÁVIRATOK. * Bécs, aug. 29. A blázuji állomás paiancsnokságnál aug. 26-án egy jusbasi 32 rediflel és 2 hegyi ágyúval csapatainknak megadta magát. A 36-d'k hadosztályból az első csapatok Banyalukába megérkeztek. A negyedik hadosztályból a főhad Bródbe érkezett, * Szerajevó, aug. 29. Kémszemlék egybehangzó jelentése szerint a felkelés Szerajevó környékén hanyatlóban van ; Szerajevó-Bogutira és Gorazada körül pedig egészen megszűnt, A felkelők njra hazatérnek, s békés munkához fognak. * Bécs, aug. 29. A „Pol. Corr." jelenti Belgrádból: Az arnauták legújabb támadása a vranjai határvonal ellen visszaveretett. Az arnauták a szerbektől üres Kurschumljét megszállották. * Bécs, aug. 30. Boszniából tegnap nem érkezett nevezetesebb hivatalos tudósítás. Raguza közelében a dalmát határon fekvő török vámházat, továbbá Zarina erődöt, mely a raguza-trebiujei uton fekszik, tegnap aug. 29-én kiürítette a török helyőrség ós raguzai helyőrségünk egy része megszállotta. A 80 emberből álló török helyőrséget Eaguzába kisérték. Han Prolog mellett, a livnói uton, egy tisztből és 19 katonából álló török szakasz lerakta fegyverét előőreégünk előtt. Szrbben 22-én 45 ember és 24-én 31 lölkelő jelentkezett előőrseinknél és lerakta fegyverét. MEGYEI HÍREK. (?) Ismeretlen betyárok. — Styr György ós János gyulai lakosoktól augustus 22-én éjjel a kis-pili tanyákról három darab lovat tolvajoltak el ; nevezettek ebbeli panaszukkal az illető közeghez is fordultak, de daczára az erélyes elt'nyomozásoknak eddig még mi sikerre sem jutottak. (?) B.-ftyulán az országos őszi hírneves vásár szeptember 4. és 5-én veendi kezdetét a sertés vásárral, 6-án a marhavásár, 7-én lóvásár, s 8-án pedig a belső (lerakodó) vásár leend. Gyulán ezután ez évben egy vásár sem leend. (?) Apropós yásárról levén a szó, két vásári bajazzo jut eszünkbe, kik a mult juliusi gyulai vásár alkalmával akarák „zsebbe mászó" ügyességüket produkálni egy gyulai emberen ; e két bajazzo neve Gergely János és Lakatos Piczi János — ez utóbbi hírneves bűvész e téren. Mind ez ideig nem sikerült gaztettüket fölfedezni, mig végre Szarvasán Dávid gyulai rendőr ügyesíége, mindkettőt leálezázá. — Méltó büntetésüket elvevék. (Sz. J.) Szinészet. B.-Gyulán augusztus 26-án adatott „Fatinitza" operette. A gyulai közönségnek tavalyról tetszett meg e kis szerep. A főbb szerepeket u. m. Wadimir Dimitrovitsot — Arpássi Katalin személyesitó, elég ügyességgel, de éneke kevésbé volt kellemes, hangja fátyolyozott s nem tiszta, inkább szerettük volna ismét előbbi szerepében ; a csere mi előnyt sem szült. — Lidia herczegnőt Dálnokiné jatszá ; a közönség már is meggyőződtetó Dálnokiné asszonyt, hogy — Moore Tamás szavaival élve „minden szív szereti, figyeli." Ó bele tudja magát képzelni szerepébe mindig s mindenütt, ment minden lázas izgatottságtól s mesterkéltségtől egyedül természetes hű képet állit elénk. Goltz Juliánt. Tőrök személyesitó kevés elevenréggel, s e mellett kevés finomságot tanúsít. E szerep több oldalú, van benne komikum, satyra, humor s e hármat egyesítve egy jó szereplő valóban czélhoz jutna, mert előállítaná magát az igazi nevetségest, de ez Töröknek nem sikerült. Lenkeynó a második felvonás közben tanczolt, kiknek bűbájos lejtéseit, könnjűd pirouettejeit most is elragadtatva nézte a közönség. Egyet kivánunk itt a rendezőség figyelmébe ajánlani, hogy a khórusban van valaki a „ki terjedelmesebb állapotánál fogva" egy ideig nem alkalmas a színpadra és öltözzék az bár nogy, a természet működését még sem képes eltitkolni, tehát ezt már magából *) Ezen közleménnyel a vitát o lap hasábjain bezártnak tekintjük. Szerk.