Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-22 / 67. szám

V. évfolyam. 1878. 07. szám. Csaba, augusztus 22-én. Politikai, társadalmi, közgáz dászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 fst; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és k 1 idó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szára ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Szabadelvü-e mostani kormányunk? i. (X) Az alkotmányosság három védbástyája, a szabadszó (véleménynyilvánítás,) a vallások szabad gyakorlata, egyenjogúsága és a törvény előtti egyenlőség. Ezek oly tényezői az alkotmánynak, melyeknek jótéteményeit minden egyes polgár, akár mely osztályú legyen is, legyen akár mágnás, akár földmivelő, egyaránt élvezi. Kérdjük, van-e széles Európában ország, hol a szólásszabadság, a vélemeny szabad nyilvánítása szélesebb alapokon nyugodnék, mint nálunk Magyarországon ? ísem szidhatja kényekedve szerint büntetlenül mindenki a kormányt, annak tisztakezti, hazafiaslelkiiletü tagjait ? Még Amexikában sincs e tekintetben oly szabadság, mint nálunk, mert ha ott az állam magasabb tisztviselője ellen valaki oly kifejezésekkel merészelne élni, mint nálunk sok véresszájú szélsőbaloldalu, vagy ármánykodó egyesült ellenzéki miniszterelnökünk ellen, bizon-bizon megkeserülné a tréfát ! S mi a vallásszabadságot, a különféle felekezetek egyenlőségét illeti: lehet-e ember a hazában, kinek e tekintetben panaszra volna oka ? Ki háborgatja a magyar polgárok lelkiismereti szabadságát, ki kényszeríti, hogy a másik vallás szertartásai előtt meghajoljon s azon kicsinynek látszó, de azért mégis mélyen sértő szokás, ha egyik hitfelekezet ünnepel, hogy a másiknak is r akarva nom akarva munkájában szünetelnie kell, hol divik többé , ha csak nem kölcsönös kegyeletből történik az ünneplés ? S végre ki panaszkodhatik arról, legyen bár az utolsó koldus, hogy ez idő szerint Magyarországon panasza meg nem hallgattatik és igazságosan el nem intéztetik s tesz-e ma különbséget a biró a szegény és gazdag, földmives és gróf között, ugy mint ennekelőtte a szolgabírói igazságszolgáltatás idejében ? Van e tehát ok arra, hogy egy kormányt, mely a valódi alkotmányos szabadelvüség e három sarkkövét nemcsak nem sérti, de tehetsége szerint, habár nem rohamos lépésekkel, fejleszteni iparkodik: megbuktassuk azért, mert nincs pénz, mert nem lehető egy önálló bankot és önálló vámokat felállítani, melyeknek utóbbiairól még tudományosan korántsem eldöntött kérdés, vájjon jobb és czélszerűbb-e mint a közös vám ? Oly kormány, melynek csak az a hibája, hogy önálló bankot és vámot nem létesít, de amellett a leghatáitalanabb véleményszabadságot, vallás- és törvény előtti egyenlőséget biztosit: arról bizton azt lehet mondani, hogy benne nincs rosz akarat, hogy csak meghajol a meg nem változtatható körülmények kérlelhetlen logikája előtt ! . *. Tudunk országot, melynek alegutóbbi időkig nemcsak önálló vámterülete volt, de mely kereskedelmileg teljesen elzárta magát — de azért mégis a világun a legnyomasztóbb abszolutizmus, a legkegyetlenebb önkény uralkodik benne. Ez az ország China. Az u. n. chinai fallal vette magát körül, hogy kereskedelmét, iparát emelje. Melyik magyarországi polgár kívánna azért egy chinai mundarinnal cserélni „önálló vámterületével" együtt?Egy gazdag mandarinnal, kinek leje mindennekdaczára csak addig van a nyakán, mig a nap fia, a chinai császár akarja ? Tudunk továbbá országot, hol egy igen gazdag nemzeti önálló bank volt, de azért, mert császárja abszolutiszkus hajlamú volt és mert a szabad szót elnyomta, meg kellett törnie hataknának Szedánnál! Ezen tagadhatlan történeti tényeket azért hozzuk fel, hogy bebizonyítsuk, miszerint egy nép boldogságára, valóságos szabadságának élvezetére nem elkerülhetlenül szükséges egy önálló nemzeti bank, külön vámterület, mert az önálló bank, a külön vámterület mellett is igen boldogtalan, elnyomott rabszolga nép lehet, sőt az oly államok, melyekben a valódi polgári szabadságot, a szabad szót, a személy biztonságát elnyomták, ott törekedtek az ilyes félékkel, önnálló vámmal, nemzeti bankokkal ámítani. Hisz a bécsieknek van most is gazdag bankuk, azért lapjaik a mostani herczegovinai dolgok megbeszélése miatt mégis majdnem- mindennap konfiskáltatnak. S utóvégre is, bármennyire óhajtanok hazai társadalmunk minden,egyes osztályát megelégedettnek és boldognak látni' előbb oly állami tényezők megerősítésen kell fáradoznunk, melyek édes mindnyájunkéi, melyek oly szükségesek a gondolkodó, szabad embernek mint a madárnak a levegő, mint halnak a viz ! Az önálló bank és vámterület pedig akárhogy óhajtanok mindnyájan, utóvégre is csak egyes társadalmi osztályaknak van közvetlen látható, érezhető hasznára és csak közvetve a többi osztályoknak. Nem az önnálló bank- ós vámterületben fekszik tehát a népek boldogsága, hanem a szólás szabadság, a vallás-egyenlőség és törvény előtti egyenlőségben. Legyen minden kereskedőnek önálló bankja, saját takarékossága és minden iparosnak külön vámterülete, szorgalma és ügyessége és messze országról fognak jönni és felkeresni a magyar iparost, és megadják ipartermékeiért azon árt, melyet kér, önálló vámterület nélkül, ugy mint A Jkíiggyó Közlöny" tárcsája. Csabai dolgok. Vége az esőzésnek, kánikulának, követválasztásnak; az izgatott kedélyek hullámai lassan-lassan elsimulnak ; a gazda nyomtathat békével, a városi lakosok nem panaszkodnak a forróság és egy uszoda hiánya miatt, a kortesek zászlóikat három, talán öt évre a padlás kaKasülőjére teszik nyugalomba, mig megviselt torkaikat a méltán megérdemelt Sehrott lindevisei gyógymódjának vetik alá. Szóval a rendes kerekvágásba van minden. Tessék már most tárgyat keríteni egy tárczaczikkhez. De mert találni nem lehet, csapjunk át az újdondász birodalmáha. Folyó hó 11. és 14-én Csaba két kiválóan kedves hölgye hagyta el szülővárosát, nein ugyan azért mint a behívott katonák, hogy Boszniába menjenek a magyar vitézséget és a könnyelmű had vezérletet bemutatni a világnak, hanem biz azok férjhez mentek. 11-én Reiuer Etelka úrhölgy Dr. Vész Ignáczczal Lángról, 14-én Fáy Amália úrhölgy Ilönigsfeld Adolffal Budapestről keltik egybe. Az esküvő után mindkét családnál kitűnően sikerült estély volt, ha ugyan annak lehel nevezni, a mi világos reggelig tart. Most már persze az következnék — ha az ember újdondász volna — hogy a jelenvolt hölgykoszorú névsorát közölné, a kellő udvarias jellemzéssel, a legszebbet természetesen kiemelve ; de mi ezt nem tehetjük l-ör. mert a jelenvolt hölgyek mind szépek és kedvesek voltak, 2-or, azon gyarlóságunk miatt, hogy a szép mind és mindég tetszik, meg ha az a más ember felesége is, mi által nem hiszünk a tízparancsolat ellen véteni. Volt azonban mind a két estélynek egy igen örvendetes mozzanata mit elhallgatnunk nem szabad; ez a jelen volt fiatalság kedélyessége. Bégen volt alkalmunk tánczvigalom, estély, vagy hkadalom alkalmával azt tapasztalni, hogy a fiatalság hölgyek társaságába jól órezze magát. Mindég van viseletében valami a mi korához, kedélyéhez, vérmérsékletéhez nem illik ; a nőkkeli társalgást kerülik; a tánezot egy „kötelezett rosz"-nak tekintik s vig czimboráskodás helyett szenvelgő érettséggel, az állam dolgait rendezik azok, kik vérmérsékletüknél fogva inkább felforgatni volnának hivatva. Itt ez egészen máskép ment. A fiatalság mindég a hölgyek társaságában volt, ilju kedélyességgel igazi hévvel tánczolt, s kihevtilt arczaikról olvasni lehetett a mit a népdal mond, hogy: Kicsiny nekem ez a ház, Kirúgom az oldalát Kifogyván a tárgyból berekesztjük e sorokat azon Ígérettel, hogyha kerül valami tárgy s szeikesztő ur lapjában helyet ád, megkísértjük az irói viszketeg által izgatott szárnyak próbálgatását.*) Ypszilon. A. véletlen, — Csevegés. — Nogáll Jankától. (Vége.) Leült a padra. Szemóbetünt a csinos Kis szalag, melyre nefelejts volt himezve. Igen szépnek találta és „véletlenül" tárczájába tette. Tovább ment. Lotti kisasszony addig biztos adatot szerzett a felöltőről és himzése keresésére indult. „Véletlenül" elhagyta valahol. Ekként panaszkodott ismerőseinek. * Ilyen bujósdiban nem lehet megtalálni, mit . „véletlenül" bujtatnak. Lotti kisasszony is. belefáradt a keiresésbe ós uj himzést kezdett. Béla ur pedig egészen elfélejtkezett a „véletlenül" eltett hímzésről. *) Nagy köszönettel vesszük, annál is inkább, mert szellemdus tárczairónk Plútó végleg távozott a megyéből, kiesi lévén neki is „ez a ház," de az.oldalát „kirúgni" nem akarván — s mert kell valaki, ki helyét ugy pótolni képes legyen mint ön. Látja tehát, hogy a legnagyobb önzéssel kapunk az alkalom után s mi leszünk lekötelezettjei, ha igéretét minél sűrűbben beváltani szíveskedik. Szerk,