Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-28 / 60. szám

V. évfolyam. 1878. 60. szám. B.-Csaba, julius 28-án. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. • i • • i » S más egyébről. Sineerusnak és másoknak is. — (X.) A mi igen tisztelt csabai politikai ellenfeleink — kiknek legtöbbjeivel különben a privátéletben most is a legszívélyesebb viszonyban állunk, kiket mi türelemmel meghallgatunk, s kik bennünket is tulbuzgóság és harag nélkül meghallgatnak — nem fognak panaszkodhatni, hogy lapunk hasábjait is, készséggel nézeteik elmondására meg nem nyitottuk, sőt saját álláspontunk és érveink bővebb kifejtését már kétszer el kellett halasztanunk, mert régi magyar szokás szerint, a „vendéget" jobban kellett tisztelnünk mint önönmagunkat. Megfogják tehát igen tisztelt ellenfeleink bocsájtani, hogy egyszer önmagunkra is gondoljunk s hogy saját magunk iránt oly loyalisak legyünk, milyenek irántuk iparkodtunk lenni és leszünk mindaddig, mig nemes ellenfelekkel van dolgunk... Megfogják engedni, hogy a Sincerus ur szellemének bőségszarujából keletkezett, legújabb, Lutheránus Sincerus czikkére válaszoló közleményét jövőre hagyjuk s hogy legyünk egyszer mi is urak a „magunk házánál". Egyszerűen, magasabb ékesszólás nélkül akarjuk elmondani nézeteinket a hazai pártállásról általán, ós specziáliter megyei és csabai képviselőválasztási mozgalmainkról. Megengedjük, sőt el vagyunk reá készülve, hogy sokaknak nem fog tetszeni előadásunk és elveikkel nem fognak egyezni a mieink ; megengedjük, hogy kevés embert fog sikerülni az általunk rosznak tartott útról a jóra átcsábítani : de egyet vindikálunk magunknak : azt, hogy amit mondandók leszünk, senki sem lehet feljogosítva, másból, mint megvesztegethetlen, szilárd meggyőződésünk tiszta forrásából meritettnek tartani, mert ha vannak polgárok e megyében, kik állithatják magukról, hogy fel és lefelé inegóva függetlenségüket, minden melléktekintet nélkül, sem gyűlölet, sem előszeretettől nem vezéreltetve beszélnek és cselekszenek — és van ilyen hála isten elég — mi azok közé sorozzuk magunkat. Forró óhajunk, hogy az ügynek, melyet jónak tartunk, némi szolgálatot tegyünk. Más kívánságunk nincsen s ez az, a miért szavunknak ha nemis tartalmilag, de alakilag némi figyelmet méltán kérhetünk. * * * Váluton állóknak képzeljük magunkat. „Még nincs késő" mond egy

# hang keblünkben. Még választhatsz a jó és rosz között. A választások előtt még mindig magadba szállhatsz honpolgár, és eltekintve mindentől a világon, csak istenedet és hazádat latba vetve, megvizsgálhatod, kire adjad szavazatodat? A hibás meggyőződést, érvek által legyőzve levetkőztetni s jobbra térni, soha sem késő! Válassz teháta „48 egyesült ellenzéki ós a szabadelvű párt között! S mi vizsgálgatjuk a dolgokat, mintha most akarnánk választani, kit kövessünk hát ? A „48-as, párt" testvérországunk, Ausztriával semmiféle közös katonai vagy pénzügyi dolgot nem akar ismerni és csak egy legyen közös, az uralkodó személye. Mikép volna azonban ez keresztülvihető, hogy Ausztriának és Magyarországnak két külön hadserege, egész külön pénzügye legyen : arra a felelettel máig is adósok; de ha már elvileg nem is merülnének fel nehézségek, ha hazánk ujabb története nem is szólana ellene : honnét vennők a pénzt egy külön hadsereg szervezésére, anélkül, hogy a polgárok még súlyosabban adóztatnának meg : arra sem tudnak megfelelni. Olyan önnálló hadsereg a milyen két országnak lehet, melynek egy a fejedelme: az van, a magyar honvédség; hogy rendes katonaságnak vagy honvédségnek hívják, az mindegy, mert nem az elnevezés teszi a katonát. Volt már eset reá, hogy egy hazáját szerető, gyakorlott honvéd négy rendes katonán is túltett. A 48-as párt tehát olyasmit óhajt, mit, amennyiben elérni lehet, már el van érve, amennyiben nincs meg :hazánknak Európához és társországunkhoz való mai viszonyai közt elérhetetlen. Mindazonáltal a 48-as pártiak közül azok, kik nem találják kedvüket a politikai ellenfél lehurrogatásában, kik nem gyanúsítják mindjárt hazaárulással azt, ki velük nem egy nézetű és ki máskép, az övéktől eltérő módon véli a hazát boldogithatónak : őszinte tiszteletünket és becsülésünket érdemlik, de a mellett mély sajnálatunkat is, hogy észtehetsógüket nem fordítják a hazaüdvére oly irányban, mely gyakorlatibb, mely gyümölcsözőbb. De hát meggyőződésük ez. S hibás meggyőződésük forrása, a tiszta hazaszeretet. Hasonlítanak azokhoz, kik az éjjelt nappallá téve, azon fáradoznak, hogy egy repülőgépet feltaláljanak, melylyel az emberek madarak módjára repülhetnének fent a magas legekben. Hiába fogod rögeszméjétől eltéríteni akarni az ilyent, ő sorvasztja magát, kutat, tanul oly czél elérésére, mely nagyon szép volna, ha sikerülne, de melyről millió ember, vele szemben, arról van meggyőződve, hogy lehetetlen. Sajnálattal fogjuk tehát nézni ezeknek vergődését, a hiába való idő- és erőpazarlást, de tiszteletet, sőt bizonyos fájdalmat fogunk érezni, meü „BÉsigjeí Közlöny" tárczája. Karczolatok az ügyvédi praxisból. Nincs hivatás, melynek a társadalomban annyi előítélettel kellene megküzdenie, mintáz ügyvédé és orvosé. De mig ez utóbbi ártatlan élezeknek, legfeljebb némi gúny és nevetségessótótelnek czéltáblája : az előbbeni komoly megtámadásoknak, az egyéni becsületbe vágó, alaptalan gyanusitgatásoknak van igen sokszor kitéve, nemcsak a műveletlen nép, de az intelligensebb osztály részéről is. Az orvosra sok olcsó élezet faragnak legfeljebb, mint például azon egyén, ki az orvosi tudományt oly feleslegesnek mondja, hogy ama boldog ősidőket óhajtja vissza, midőn a vénség volt az egyedüli betegség, és a halál az egy egyedüli orvosság; vagy a ki azon kérdésre miért értek el oly magas kort a bibliai időkben az emberek : azt feleié, mert akkor még orvosok nem léteztek; vagy mint az öreg Eousseau kissé drasztikusan mondja : „Élj természetszerűleg, légy türelmes s üzd el magad köréből az orvosokat : akkor sem fogod ugyan elkerülhetni a halált, de legalább csak egyszer érzed meg.-' Vagy mint végre egy inolieri vígjátékban olvassuk : „Az ön tudománya orvos barátom, sikertől vau mindig koronázv a, mert ha nem űzi el a betegséget : a beteget bizonyára el ragadja." Ezek ugyan épen nem kellemes dolgok, hanem keserű labdacsok, melyekkel az orvos urakat némely szellemdus élczelö traktálja ; keserűbbek tán mint a milyenekkel az orvosok rendesen másokat szoktak kegyesen elhalmozni — de mi mindez „a tenger sima tükréhez képest," ahoz képest, mit az ügyvédekre mondanak ós irnak? mit az ügyvédek épen nem irigyelhető életpályájukon tapasztalnak ? S nincs tán ország a művelt kontinesen, hol egyes érdemetlenek visszaélései miatt oly előítéletekkel kellene megküzdenie az egész ügyvédi karnak, mint hazánkban. Az ügyvéd és a belzebub a népnél majdnem egy fogalom. „Menj a pokolba mondotta nekem a biró" igy szól valamelyik panaszolkodó földművelő „s eljöttem magához ügyvéd ur !" A perek huzavonásának, a nép véleménye szerint, az ügyvéd az oka és nem a hiányos törvénykezési eljárás ; nem az, hogy a kormány két perez alatt 60 milliót szavaztat meg magának egy be nem következő háborúra, hanem csak annak esetlegére, mig a legnagyobb forgalmú bíróságoknál, nyomorult 300 frttal űzetett dijnoki állomásokat eltörül, ha ugy kell, mint a mindennapi kenyér, mert nincs ki feldolgozza a birói munkát. A tömérdek perköltségeknek az ügyvéd az oka, és nem az, hogy az állam ezen perköltségekből legalább 20%-ot szed bélyegekben és Légrády testvérek 50°/

o ingatlauok ipónyhirdetési dijában, miáltal sokszor a legcsekélyebb tárgyú pernek költségei a beperesitett összeg 4-szeresót elérik. — Még annak is az ügyvéd az oka, ha egy hosszú, munka ós fáradság után megnyert per összegét, az ellenfelén vagyontalanság miatt be nem veheti, mert a császárnak, a német közmondás szerint, meg van engedve, hogy ott hol semmi sincsen, ne vehessen (Wo nichts ist, hat der Kaiser das Recht verloren,) azonban az ügyvéd ott is találjon, hol absolute nincs. Hazánkban az ügyvédség gyakorlatát még az is épen nem teszi kellemetessé, hogy a nép, de némely intelligensebb egyén is, az ügyvédben csak per esetén igénybe veendő közbenjárót talál ; hogy a nép még nem oly felvilágosodott, miszerint az ügyvédben épen perenkivüli, az üzlet', forgalmi, sokszor családi élet eseteiben is, jóakaró, szakmájánál fogva arra hivatott tanácsadót keressen és találjon, hogy jogtauácsosa lenne, a mint házi orvosa van, épen azért, hogy a per, a sok baj, zavar és kellemetlenség elháritassók, hogy tehát az ügyvédet mindazon téreken, a hol anyagi érdekek forognak fenn, mintegy rendőri hivatással bírónak, tekintse, kinek feladata a bajt megelőzni és nemcsak a már beállottat orvosolni. Sőt az ügyvédi nyuzás non plusultrájának mondják, ha e vagy ama ügyvéd egy félóráig tartott „csekély" tanácskozásért dijat szed. Pedig épen e tanácskozást kellene legnagyobbra becsülni a müveit közönségnek, mert egy jó tanács épen az, mely elhárítja sokszor a pert, oly pert, mely 10-szer annyiba kerül, mint a tanácskozás. Dr. Báttaszéki Lajos. ! (Folyt, köv.)