Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-26 / 42. szám

Mejgelenik. lioton U. ónt kétszer : vasái*nap és csütörtöltön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. \ Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csab&n. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Őszinte szavak arról, vájjon kell-e nekünk háborúba menni? (*) Az ujabb történelemben Görgey Arthurnak az oroszuk előtti fegyverlerakásán kivül egy tett sem töltheti el oly undorral a gondolkozó, igazságos bírálót, mint az orosznak azon cselekedete, hogy minden elfogadható ok és alap nélkül, egy neki semmivel sem vételt nemzet országába rontott, azt tűzzel és vassal pusztitá kegyetlenkedések közt, túlnyomó ereje folytán győztes lett az idegen földön. Egy nemzet legdrágább kincsét, az anyaföldet, a drága hazát, a honszeretet kétségbeesett viadalát tiporta lábbal s ezért a részrehaj lati a 11 utókor elitélő, lesújtó bírálatát hívta ki maga ellen. Legmélyebb megvetését érdemli tehát minden igazságszerető embernek, e nemzetjogot tipró nép, ép ugy mint a rabló, ki bizva fegyverének tulhatalmában, elragadja mások véres verejtékkel gyűjtött garasát. Mindannak daczára minden magyar hazafi, ki nem csupán szívvel, de sziv és észszel csinál politikát, ki a nemzet vérét nem tekinti viznek: most még nem fogja elérkezettnek látni az időt, hogy mi az angollal háborúba menjünk az orosz ellen. Nem tarthatja czélszerünek a háborút a következő okokból. 1-ször: mert az angollal most szövetségre lépni, az annyit jelentene, mint oly dolognak a végét megfogni, melynek az elejét sem ismerjük még biztosan. Maga az angol, habár állig fegyverkezik, habár Indiából is hozott már katonákat, és habár hajóraja az egész középtengert elözönli : még mindig és igen okosan, diplomatikus uton iparkodik a diíferencziákat kiegyenlíteni, és e perczben korántsem biztos még, hogy egy angol-orosz háború egyáltalában kitör-e? S mi egy oly hatalomnak a háborúban leendő szövetségeséül ajánlkozzunk, mely azt mondaná, lassan a testtel, hisz még mi sem tudjuk hányadán vagyunk? Tehát még a dolog eleje se ismeretes előttünk, és mi a végét akarnók, a háborúban való részvételt? Amint az ügyek most állanak, három negyedrészt biztonsággal azt lehet állítani, hogy az orosz engedni fog, és szent lesz a béke a két főtényezö, az angol és orosz között, kik most még fogvicsoritva állanak egymással szem közt, s mi akkor, csupa önfeláldozásból és jóakaratból, meglehetős nevetséges szerepet játszanánk, ha szövetségeseknek ajánlkoznánk és reánk egy csepp szükség nem volna többé! De nem tarthatja czélszerünek a gondolkozó politikus a minden áron való báboruba-menetelt: 2-szor azért, mert magyar vér csak aksor lolyjon, ha a magyar haza forog veszélyben, ha e drága földet merik bántani, megtámadni, annak létérdekeit sérteni. Mi a magyar marsellaise, a „Szózat" költőjével tartunk, ki azt éneklé, hogy: „A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, itt halnod kell." Igenis, itt haljunk meg, ha kell, a haza, a király védelmében, de a magyar iljuság, a nemzet jövő reményének vérét ne ontsuk hangzó frázisok kedvéért s másokért! Ezt megengedjük, hogy igen önző, de szükségparancsolta politika. Mégha kétszer annyian volnánk, mint vagyunk, még akkor sem szabadna csupa sympathiából nemzetünk szinét-javát, fiatalságát, öldöbő háborúba küldeni, ha saját hazúkk érdeke nincs veszélyeztetve, hát meg ugy, midőn úgyis elég kevesen vagyunk. Az egyedül álló egyén odaadhatja vagyonát, vérét, kedve, tetszése szerint. A családapának már számolnia kell családjával. A honfinak pedig hazájával, és annak csak akkor szabad koczkáztatni életét, ha maga a haza java ugy kivánja. Igenis, ha hrízánk érdeke megkívánja, találkozni fogunk az angollal „a Themse partjánál," hogy a Duna partjait is megvédjük, de addig kímélnünk kell magunkat. Hisz e tekintetben épen az angol szolgálhat nekünk intő és buzditó például. Az angolnak máris egyik létérdeke, a kereskedelem, világhatalmának egyik főtényezője, az indiai gyarmatok forognak veszélyben, és mégis még mindig alkudozik és diplomatikus uton, tintával, vér nélkül iparkodik tisztába hozni az ügyet és mi a magyar vért, országunk speczialis érdeke nélkül ontsuk, neki menjünk fejünkkel a falnak? Mert, kérdezzük, országunk mily létérdekei forognak veszélyben? Mily kára háramlott hazánknak az orosz-török háborúból? Nemhogy kára, de történeti jelentőségű haszon háramlott e háborúból reánk! Elértük azt, mit az orosz-török háború nélkül tán sohasem értünk volna el. Román testvéreink észretértek és be kezdik látni, hogy a nagy orosz világon, e kis magyar világon kivül számukra sincsen hely, s hogy nekik is itt a közös földön élniöK s halni ok kell, inkább mintsem az orosz perfidia, és nem akarjuk mondani — kancsuka — de a önkény alatt meghalni és eltespedni! Az, ki súlyt fektet arra, hogy egy hazának bármily vallású vagy nemzetiségű polgárai, békés egyetértésben, testvéri szeretetben éljenek egymással: nem fogja kicsinyelni az orosz-török háborúból reánk származott e vívmányt, és minthogy részünkről vérontás nélkül éretett el, legalább is olyan nagyra fogja becsülni, mintha a fölökkel szövetkezve, vérontás mellett egy pár csatát nyertünk és néhány ezer munkást leöldöstünk volna. 3-szor: nem tartjuk megengedhetőnek a mindenáron való háborúba menetelt, bölcseimi okból sem. A XIX. századnak, ha a tiszta humanitás elveinek megakarna felelni, ha valóban olyan akarna lenni, mint a hire, azaz ha valóban „müveit" s czivilisált volna: egyáltalában nem szabadna ismernie a háborút, ugy mint az most űzetik és csak egy nemét ismerné, mely háborút az egyén ismer, a jogos önvédelmét (milyen a töröké volt.) A háborút czivilizált nemzetek részéről csak azon egyetlen esetben tartjuk jogosnak, ha önvédelemből, a saját anyaföld megvédése czéljából folyik. Attól azonban legalább most, egyáltalán nem kell tartanunk, hogy az orosz bennünket akarna megtámadni, sőt bizton állitható, örvend, ha mi nem bántjuk őt, mert igen jól tudja, hogy mi, akik pihentek vagyunk, kik alkotmányos államban élünk, — olyanban a milyenben — olyan fricskát adhatnánk némi belső nyugtalanságok által is háborgatott existencziájának, hogy egyhamar ki nem heverné. De mi közünk nekünk az ő belső és külső betegségeihez, ha bennünket nem háborgat, ha reánk nézve nem veszélyes ? Vagy tegyünk fel oly élhetetlenséget akár a magyar, akár az osztrák kormánytól, hogy akkor, ha az orosz merné a mi érdekeinket sérteni, kormányunk nem fogja tudni alkotmányos kötelességét? Valóban őszintén csodálkozunk rajta, hogy épen a szélsőbal az, mely a háborúba belépésünket annyira sürgeti, és melynek lapjai ez irányban fanatizálják a népet, mert a szélsőbalnak ez iránya merőben ellenkezik politikai hitvallásának egyik alapelvével. A szélsőbal ugyanis teljesen önálló magyar hadsereget kiván, mely esetleg még a testvérország, Ausztria védelmére sem lenne fölhasználható, (mert ha Ausztriának joga volna egy önálló magyar hadseregnek az ő érdekei miatt is aktióba lépését kivánni, nem lenne ez önálló magyar hadsereg!) mely tisztán e haza szolgálatjára legyen; a szélsőbal félénk szemmel őrzi ugyanez okból a magyar honvédség minden mozdulatát és kigyót-békát kiáltana a kormányra, alkotmánysértésért vád alá kivánná helyeztetni, ha a magyar önálló hadsereg, vagy most a honvédség, máshová, mint a haza határának megvédésére küldetnék: s iine ő sürgeti legjobban azt, mit épen nekie, egyik politikai alapelvénél fogva, mint alkotmánysértést meg kellene gátolni, ha a kormány oda iparkodnék, mire most ő iparkodik, a minden ároni háborúra, hadseregünknek idegen földre leendő elküldését. Ilyeneknek láttára méltán azon gyanúperrel élhet a higgadt szemlélő a szélső baloldal ellen, hogy minden áron opponál, minden áron helyteleníti azt, mit a kormány tesz, ha oppositiója saját hiszekegyével jő is ellenkezésbe! — A képviselőház harmadszori felolvasás után, végleg elfogadta a quota-javaslatot. — Suvalof gróf megérkezett Londonba. Megérkezésével egjiitt azt is jelenti a táviró a -világ mind a négy sarkáról, hogy a kongressus össze-ülése bizonyos. Az aradi ügyvédi kamara kérvénye az országgyűléshez. (Folyt.) IX. Törvénykezési életünk valóságos fekélyét, undok kinövését képezi a bélyegcsonkitások leletezése körül követett eljárás, mely az éhség és nélkülözéstől ösztönzött bírvágy, vagy a másnak kárán kielégítendő élvvágynak bő anyagot és alkalmat nyújt a törvényes formát közti legméltatlanabb zsarolásra. Értjük a törvény azon in-