Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-05-26 / 42. szám
11KJ ^^^^^^ marawJBIWzerencsétí Miut az éhes farkasok a az ügyvéd, vagy a fél vélet bélyegjegyet valamely iratra felragasztani; hantiak és felveszik a leletet, mely után járó jutalom, igaz, nem irigylendő anyagi helyzetükbe némi javulást volna hivatra hozni; nem is venné senki rosz néven, ha szakértően, törvényszerint vennék fel a leleteket, de számtalan esetben égbekiáltó igaztalanságnat és önkénynek esik a megleletezett ügyvéd áldozatul, az állam pedig egy sereg privilegiált pénzthajhaszót nevel magának ezen intézkedés által az illető hivatalnokokban. Itt már bátrak leszünk bizonyítékul több példát felhozni, mert ezt tovább hallgatva tűrni kartársaink iránti vétek volna: 1. Itt van például ama lelet, mely egy íelebbezésre 6 frt felemel bélyeget rendel bevétetni, mivel csak 10 frt adatott, mely lelet alaptalansága tehát első pillanatra kttüníK, mert az 1873 lX-ik törvényczikk 6. §-a világosan mondja, hogy tcllebezésekre a legmagasabb bélyeg 10 frt, 12 frtos felebbezési bélyeg pedig absolute soha és semmikor sem alkalmazható, mivel, ha két egybehangzó Ítélet ellen adatik be felebbezés, akkor vagy 2 frtos, 5 frtos, 10 frtos, vagy 20 frtos lehet csak; ezen lelet tehát mindenesetre jogtalan. 2. Ilyen merőben jogtalan lelet még több is van. Ezekben az illető fél egy telekkvi ügyben valamely beadványt ad, melyhez természetszerűleg csak annyi felzet-t csatol, hogy ő ós a vele összeköttetésben álló fél értesitessék. Hanem hát leiekkönyv teherlapján van még hét hitelező, kit szinte értesíteni kell, de kiknek létezéséről a beadványozó semmit sem tud. Egyszerű logikai kö vetkeztetés volna, hogy ha a törvényszék nemcsak a közvetlenül érdekelt két felet, de másokat is, kik a folyamodó érdek-halárán Kivül esnek, értesíteni szükségesnek talál, ez hivatalos felzeteken történjék — de nem! Ezen egyszerű ésméltányos logika a leletezők előtt terra incognita, ck maguk készítenek, ha a telekkvbeu még 20 hitelező van, ki a birói végzésben értesíteni rendeltetik, 20 felzetet és mind a 20-at megleletezik, persze nem azért, hogv az állam gazdagodjék, hanem saját édes zsebük magasabb dicsőségére. „Hiányzó íelzetekre" van több lelet felvéve bélyeg.nulasztás miatt, mi magában véve absurdum, mert a mi nincs, a mi hiányzik, arra bélyeget nem lehet, nem kell ragasztani s igy a bélyegragasztást el sem lehet mulasztani, hanem a bélyegmulasztás miatti lelet fel van véve azon 20 darab felzetre, melyet maga a leletező csinált, hogy legyen nekie valami leletezni valója. (Vége köv.) KÖZLÖNY 1878. 42. SZÁMes e's munkakiállitás junius 9., 10. és 11-én. jryiilés napirendjére vonatkozó összes ja, eknek kidolgozásával Gelléri Mór volt t. hó 21-én tartott bizottmányí gyűlés lea IV. ponton telt némi csekélyebb módosiílybenhagyta. Most még az évi jelentés vnn hátra. melyhez még néhány adat hiányzik. * A csabai ünnepélyek sorrendje: 8-án d. u. 2 érakor: vendégek fogadása a pályáiul vsn b.'in. E-te: ismerkedési estély s Széchenyi-ligetben. 9-ón d. e. 11 órakor: a kiállítás ünnepélyes megnyitása. D. u. 4 órákor: a vándorgyűlés kezdete. Este 9 órakor: közvacsora a Széchenyi-ligetben. 10 én délelőtt 9 órakor: A vándorgyűlés folytatása. 10 órakor: Gazdasági egyesület közgyűlése. D. u. 3 órakor: Lóverseny. (Rendezi a megyei gazd. egyesület.) Este: Tánczestély. 11-én d. e. 9 órakor: a biráló-bizottság megalaku lása és működésének megkezdése. Ugyanaz nap a megyei gazd. egylet által rendezett, gazd. állatkiállitás. * A vándorgyűlés tisztikarát a vezéregylet következőkép fogja javaslatba ho/,ni: Elnök: Ráth Károly országos képviselő (Budapest). Alelnökök: Rainer Ferenez (Szeged), Benkő István (Veszprém), Launer Károly (B.-Csaba). Előadó: Gelléri Mór (Szeged). Jegyzői kar: Szabó Antal, iparos-ifjúsági titkár s a „Debreczeni Ellenőr" szerkesztője (Debreczen), Gsitnri Kálmán az 1879. évi orsz. kiállítás titkára s a „Székesfehérvár ós Vidéke" szerkesztője (Székesfehérvár) Fábry Károly a munkakiállitás nagybizottságának és a csabai iparos-ifjúsági egylet titkára (B.-Csaba) és Kabók Imre iparos-ifjúsági egylet titkára (Szeged). * A Kiállítási megnyitási beszédek a következő sorrendben fognak tartani: 1. A csabai munkakiállitás és iparoi-ifjusági egylet részéről: Szemián Sámuel, kiáll, elnök és városi főjegyző. 2. Az önálló iparosok és ipartestületek részéről Bakay Nándor. 3. Az iparos-ifjúsági testvéregyletek részéről: Gelléri Mór. 4z utazási igazolványok következőkép szólanak: A B.-Csabára és visszautazó egyleti tagok részére a következő engedmény adatik: augusztus 8-tól 12-ig egy harmadik helyen utazhat. * Az elszállásolási jegyek előre megküldetnek az i 1 lető knek és a jegy egy szelvénye a bőröndre, vagy pakkra lesz ragasztandó, hogy a kiszállóknak, ha csomagjaikat külön adták föl, ne kelljen ezekre a fogadtatás vagy kiszállás alkalmával várakozni. * A vándorgyűlésre bejelentettek közül fölemlítjük a következőket: 1. Budapest: Ráth Károly orsz. képviselő. Eisenstiidter Lukács, nemzetg. iro. 2. Veszprém: Benkő István, Brenuer Lőrincz az iparosköre elnöke, Véghelyi Dezső megyei főjegyző, Szilágyi Mihály iparos, Kovács Imre városi első tanácsos, Kovács lg iácz városi nyilvántartó, Sperg Domokos molnár, Auer Soma ezógfestő. 3. Debieczen: Szabó Antal a „Debr. Ellenőr" szerkesztőji. Szuhy Vince iparos-ifjusági egylet jegyzője. 4. Losoncz: Busbák Ádám, Hodlik Imre, 4 önálló és kél segédiparos. 5. Miskolcz: Az iparos-ifjusági egylec 2 tagja. 6. Székesfehérvár: Rainiss Mátyás ip.-ifj. egylet elnöke, Csitári Kálmán a jövő évi orsz. kiáll, titkára ós lapszerkesztő. 7. Nagyvárad: Az iparosképző egylet képviselői K. Nagy Sándor vezetése mellett. 8. Szeged: Az iparos-ifjusági egylet vezéregyleti bizottmánya és választmánya. Az ipartársnlat részéről: Rainer Ferenez elnök, Bakay Nándor, Nigrényi Pál, Golyósy Gusztáv, Neubauer Józsel, Mozgay Károly, Ádám Ferenez, Filipcsics János, Veszély Ferenez, Ricbtei C. W., Rainer Károly, Zombory Mihály. 9. Kecskemét: Salamon Imre ip.-ifj. egylet elnöke és egy egyl.Jag. 10. Arad: Az iparkamara részéről Boros József beltag. A többi egyletek névleg meg nem jelentették be iépviselőiket. * A veszprémi kiküldettek 7-én érkeznek Szegedre, hol az iparoskör aznap este tiszteletükre estélyt rendez. A üivatalos elindulás Szegedről Csabára szomboton délélőit fél 9 órakor történik. A kiküldöttek és kiállítók nagyobb része azonban vasárnap a hajnali vonattal indul. LEYELEZES. M.-Berény, máj. 24. Az év legszebb, legkellemesebb szakaszának a tavasznak napjait éljük. Az ékes pompába öltözött közös anyának a földnek kebelén a legparányibb férgecskétől kezdve, föl a teremtés remekéig az emberig, minden lény él, mozog, munkálkodik és örül. Még a szegény szenvedő betegnek arczán is látszik az örömnek egy-egy megtört halvány sugara, mert az életet és reményt hirdető tavasznak napjai neki is némi enyhülést hoztak. Az enyhe lég szárnyasai kedves csevegéseikkel ós énekléseikkel, az ezer még ezer növények pompásan változatos szinvegyiileteikkel: mind, mind oda hatni lálszanak, hogy a természet felséges templomát minél szebbé, minél nagyobbszeriivé varázsolják át! Ilyen időszakban vagyunk. Mi szebb, mi természetesebb tehát annál, mint hogy sokan a házasuló ifjak közül — miután maguk is az élet viruló tavaszán vannak, — a sziveik választottjával isten és a világ előtt való egybekelésök idejét, az év ezen legszebb szakaszára tűzik ki. Oh! hiszen a vidám tavasz, az ifjú vőlegény és koszorúzott menyasszony — ugy hasonlítanak egymáshoz! Az év ezen szép szakaszára tűzte ki menyegzői ünnepélyét a helybeli tótajku ev. egyik lelkész ifjú Jeszenszky Károly vőlegény is. — És épen ezen megtörtént egybekelést akarom én — t. szerkesztő ur becses engedelmével — kedves lapja olvasóinak ezennel hírül hozni. E hó 22-én délután az \ 1/ a órakor Pest felől ide érkező tiszavidéki vonattal hozta magával a nevezett fiaü „Dékésmegyei Közlöny" tárnája, Szarvasi ünnepély. (Egy májusi kirándulás. — A szarvasi főiskola önképző körének örömiiiinepe.) A ki a mai idegrázó vasúti világban, egy szép májusi napon, hátul egy abrakos zsákkal, a saroglyához fűzött rózsával, s elólhátul jól megtömött, furfangosan megerősített, alig szára/, fris lóhere-szénával felszerelt két, de jobb ha három lovasszekér en, a napi gondok hátranagyásával, keblében baráti és rokon-érzelmekkel, ami kedves alföldi rónánkon vagy hat mértföldnyi — hagyjuk d a métert, mert nem vasút, hanem országitt-ott dűlőútról is lehet szó, — utazást tesz, — az, ha nem is lát gulya-ménest, rozzant csárdát, háttérben tavat, ellepve mélabús vizi madarakkal, mint megannyi tárgyát a magyar aranykor költészetének, de meglátja a nagyszerű természetet, a maga teljes erejében, üunepies pompájában. Es bizonyosan elég oka leend lelkesedését, a/, ihletett költő szavaival kifejezni: „. . . Az alföld tengersik vidékén Ótt vagyok honn, ott az én világom ; Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom." Itt egy haiagos, mellette sárgászöld vetés, ismét egy tábla széles levelű buja növény, oly egyenes sorokba rakva, mintha csak egy ügyes geometra vonalazta volna a sorokat, majd egy világos sárga virágtábla, addig terjedve, mig annak tulfó vége vagy egy hatalmas fasorba ütközik, vagy egy játszi délibáb csalékony hullámaival egyesül. Az utak mentében beláthatlan hosszú ákáczfa sor nyúlik el, dúsan megáldva inámoritó illatú virággal. Az országút maga egy pompás szőnyeg gyanánt terül el az utazó szeme előtt, melyet a természet remek keze, ezer és ezer szebbnél szebb vad virággal kihiniezett. Jobbról-Dalról vakitó fehérségű, piros vagy fekete szegélylyel diszitett tanyai házak, ezek mögött sürü szilvábok, ismét dus takarmányos kertek láthatók, hol az egymás mellett emelkedő, a legügyesebben kiesztergályozott gúlák alakjáia összerakott boglyák, a gazda erejét és büszkeségét hirdetik. Minden egyes kis tanya tolmácsolja a költő ama szavait: „Te vagy óh szép alföld végtelen rónája Lelkem legkedvesebb mulató tanyája." Ily kedves benyomások alatt legkisebb fáradságba sem kerül hat mértföld bátrahagyása után elérni Szarvast, megyénk e félre vonult, szerény, józan, munkás, barátságos lakosságú mezővárosát, e kis Athént, melynek keblében a magyarhoni protestantismus büszkesége, a nyolez osztályú gymnasium, annak gyöngys/.emét képezi. A beható, zajtalan, lelkiösmeretes munkásság, melylyel itt, a mély tiszteletet gerjesztő tanári kar, a fiatalság szellemét ápolja, a komoly erkölcsi irány, melyben e fiatalság vezettetik, világos biztositékát nyújtja annak, Hogy az e főiskolából kikerülendő fiatal nemzedék meg fog feMni ama nemes hivatásának, mely nemzet' közéletünk tovább fejlesztésében előtte áll. Véletlenül esett tudomásomra, hogy a főiskola növendékeiből alakult öuképző-kör, épen ez alkalommal lartandja évi örömünnepét. Az örömünnep Szarvas és a vidék előkelő érdekeltségét nagy számban gyűjtötte egybe, s nékem, igénytelen vidéki utasnak, egy uj, másnemű élvezetre nyilt k ;látásom. Amott a természet bájaival teltem el, itt, a fiatal lelkek egy gyönyörű virágkoszoruján éledtem, mely, azok szellemi termékeiből, T. J. igazgató, ügyes és tapintatos kezei által fonatott. íme a koszorubol egy virágszál, melyet egy nyolezad-éves, dobozi szegény foldmives szülők, szerény, de tehetség és szorgalommal egyiránt megáldott fia, Balog István, rokonszenves fellépése mellett nyújtott a közönségnek, s melyet ez örömmel és méltó elismeréssel fogadott. Az én szllleim. Kis falunak még kisebb zu Ott éldegél két öreg magában; Nem palota: kunyhó csak lakhelyök, Hü barátként a bánat van velők. Ők is ifjak valáuak egykoron Hollófürttel szép tiszta homlokon, De lejártak lassanként az évek . . . Fehér fürttel öregek levének. Ifjú szivök örömmel volt tele S körülzajlá a bánat tengere. Gazdag jövőt alkottak előie . . . S koldus jelen rongya lett belőle. Egykor a sors, e játszi csalfa lény Hordá őket darabig tenyerén, De szeszélye szilaj vad hevébe Gunykaczaj közt buktatá a mélybe. Boldog idők emlékének könye, Csillog olykor bánatos szemükbe,
