Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-02 / 35. szám

V. évfolyam. 1878. 31. szám. li.-Csaba, április 147-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és * kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 6 kro« postautal ványnyal. A koldusczikkek és népboldogitók. Nincs könnyebb dolog a világon, mint azt mondani: „ezt nein jól csináltad;" s alig van nehezebb, mint jobban csinálni azt. Es a mily könnyű a gáncsolódás, ép oly könnyű vele népszerűséget csinálni, a nagy közönség között, főkép politikai téren, hol a népnek soha sem volt kielégítő, s nem is lesz soha a jelen állapot. Ez állapotot ragadja most üstökön vasmarokkal az „ellenzék" s ugy szét népünk között a szegénység frázisait, hogy utoljára talán más, a mélyebben nézők is hinni kezdenek az ékes dikczióknak. Söt már kevés számukra a hirlapirodalmi tér; lángbuzgalmuk kilép a nemzetmegmentő misszió terére, s a választókerületekben kezdenek apostoloskodni. Rajta magyar! jöjjenek uraim! és siessenek; mi is óhajtjuk megtanulni önöktől, a mit önök maguk sem tudnak. Azt mondják önök: „helytelenül történt a kiegyezés, s főkép a vám és bankpolitika adtak koldusbotot kezünkbe." De hogy azután, mimódon kellett volna helyesebben oldatni meg a kiegyezés nagy kérdésének, erről mélyen hallgatnak önök uraim ! Hogy a kiegyezés, nemzetünkre nézve oly szerfelett előnyös volna, mint a miként némelyek hirdetik, mi sem vagyunk hajlandók elhinni; más oldalról azonban birunk annyi politikai komolyság és társadalmi erkölcsi érzettel, hogy az eu rópai jelen helyzetet, söt egyéb ide vágó faktorokat sem hagyunk figyelmen kiviil, midőn Ítéletet mondunk a kiegyezés sok és nagy küzdelmekkel végbemenő nagy munkája felett. Ez a hangulat Békésmegyében, egy választókerületet kivéve, a hol — mint tudjuk — inkább az ő képviselőjük egyénisége, mint a beható politikai meggondolás ad jelleget a törekvéseknek, melyeknek árja által, az értelmiségnek némely tagjai is, akarva-nemakarva ragadtatik. Hogy oly koldusok volnánk tehát, minőknek „hangos népboldogitóink hirdetnek bennünket, egyáltalában nem vagyunk hajlandók elhinni; s igy a vándormadarokat sem várjuk, oly reménynyel, mintha e jobb (?) világból érkezők (vágy inkább: talán jobb világot keresők?; szárnyaikból aranytollakat hullatnának népünk számára. Kérdezzük: koldus-e az a nemzet, a melybehozatala, a külföldről: 481 millió 380 ezer forintot képvisel? A melyből esik „Divatczikkekre, piperére: 60 millió 429 ezer forint. Drága prémekre, bunda és diszmü-bőrökre : 15 millió 849 ezer forint. Selyemárukra 34 millió 598 ezer forint. Nürnbergi áruk, gyermekjátékokra 56 millió forint, — összesen tehát e, négy tétel: 166 millió 876 ezer forint." No már a mely nemzet lukszuszczikkre ennyit kiadhat, az nem koldus nemzet; mert — mint egyik publiczisztánk igen találóan mondja — ily nemű dolgokkal nem a koldusok ékeskednek. Népbolonditó vándorutak helyett tehát, szíveskedjenek inkább e honmegmentésre magukban hivatást érező jé unak, béksség ss- becsületes munkára buzditani a józan magyar népet, nem pedig a helyzettel való elégedetlenségre, melyet a tettet nélkülöző zengzetes szavak sohasem jognak jobbra fordítani. Békésmegye népe pedig, vajha érezze át teljes jelentőségében, a magyar ember azon kiválóan nemes tulajdonságát, mely semmitől iszonyodik jobban, mintha őt egyéni czélok eszközeül használja fel, bárki a világon. A képviselő-választás tavaszi szellője kezd lengedezni; emeljük fel magasra a zászlót, melyre ez van irva: „a jelent, bár nem minden tekintetben kielégítő a helyzet, nem vetjük koczkára egy bizonytalan s csak is ígéretben fényes jövőért/" Koldusczikkek és hívatlan népboldogitók, meg ne zavarjanak bennünket . . . Vigll. — Az a kalandos hir, hogy Anglia ós Oroszország már megegyeztek volna a kölcsönös visszavonulásban, egyáltalában nem erősbödik meg. Magyarázatát azonban mégis lehet adni annak a hiedelemnek, hogy az oroszok Drinápolyba, Anglia pedig a Dardanellákba vonulna vissza. Oroszországnak, csakugyan nyaka körül van már a kés a mohamedán fölkelés kitörése óta, mely miatt Ázsiába is hozzák már át a csapatokat. — Ö fölt ege elnöklete alatt 28-án délután 1 órakor minisztertanács volt, mely raajduem két óráig tartott. A két kormány azon tagjain kívül, kik a kiegyezési ügyeket vezetik, Andráesy gróf is részt vett a tanácskozásban és elég részletesen kifejtvén a külügyi helyzet jelen állapotát, nyomatékkal hangsúlyozta a kiegyezés rögtöni befejezését és nevezetesen a belső ideiglenes állapot kézzelfogható hatását a külpolitikára. Ezzel összefüggésben kérte, hogy a monarchia tekintélyének és az erélyes külpolitikának érdekében a lehető leghamarább oldassék meg a kiegyezés kérdése. A külügyi helyzetet nem vették további tárgyalás alá, mert a minisztertanács kizárólag a kiegyezésnek volt szentelve. De az utóbbit illetőleg sem hoztaK végleges határozatot, ós azért jogosult lehet az a következtetés, hogy ez a minisztertanács sem egylitette ki a differentiákat. — Anglia ernyedetlenül folytatja hadi készületeit, épp oly kevéssé feledkezve meg a torpedók elleni védő ós támadó eszközökről, mint a muszka kalózkodási vágyak ellensúlyozásáról. Tudjuk, hogy Oroszország czirkáló hajókkal akar majd érzékeny sebeket ejteni az angol tengeri kereskedelmen. Az angol kormány most szabadságleveleket adott ki száz jól fölfegyverzett czirkáló hajónak; ezeknek rendeltetésük megfogni az orosz czirkáló hajókat s ugy bánui velők mint tengeri rablókkal. Titkári jelentés az Eötvös-alap gyüjtöbizottság eddigi működéséről. B.-Csabán tartott vándorgyűlésen felolvasta Luttenberger Ágost, titkár. (Folytatás.) Hogy az Eötvösalap eszméje iránt a figyelem és érdeklődés minél tágabb körökben felébresztessék s azok, kik ez intézményt pártolni és tettleg felkarolni óhajtják, a teendők iránt felvilágosittassanak: a központi gyüjtöbizottság megköszönvén azon meleg pártolást, melyben a hazai ü „Békésigyei EÉif tártzája. Andalusiai csevegések. Irta: Eckstein Ernö. Fordította: Aradi József. (Folytatás.) Nem tudom, vájjon az Antequara és Loja közti vasútvonal át van-e most már adva a forgalomnak. Nyíltan bevallva, kételkedem benne, mert a spanyol lassúság e gyönyörű égalj alatt sem képes energiára vergődni. Két évvel ezelőtt, midőn granadai utamat tettem meg, azt a négy mértföldet gyors kocsival kellett megtennem. Oly feladat, mely Európa többi országaiban egyetlefiegy touristai kinnal sem hasoniitható össze. Az utasok mintegy besózva ülnek egymáson, s tiz vagy tizenkét öszvér hurczolja őket a hires mayoral vezetése alatt oly országúton, mely Svéczia nagyobb mórtékben készített relieff-térképéhez hasonlít. Minden pillanatban azt hiszi az ember, hogy a lejtőn lefelé az országút árokjába repül a kinzó szekér: de minduntalan felemelkedik csudálatos rugókonysággal a mocsárok mélységeiből a helyzet magaslatára, s igy ér el aztán végre kegyetlenül eldöngetve és összerázva a lojai pályaudvarba, hol a treno (vonat) áll készen. Már Lójánál teljesen granadai színezetű a vidék. Sohasem felejtem el azt a pompás hajnalt, mely a magas hegység gigászi tömegein át való elindulásunkkor lángolt. A sczeneria itt oly fenséges, oly idegenszerű, oly költői, hogy a spanyol gyors kocsik minden éktelenségjvel kiengesztelődünk. A természet itt nekem nagyobbnak, tágasabbnak, hatalmasabbnak látszik mint másutt, az ég boltozata kékebbnek, mélyebbnek, végtelenebbnek. Most megszólal a mozdony harsány füttye, mintegy anachronismus-képen e keletiesen mesés környezetben. Csattogva-kattogva gördülnek a küllők, s nem kis sejtelmes sziídobogással dübörgünk a mór királyok ódon városa felé. Hogy hangulatunkat teljesen költőileg színezze, a véletlen gyönyörű granadai nővel hozott össze minket. Ifjan és szépen mint a tavaszi nap, feje körül hullámzó fátyollal, andalusiai rózsával hajában, igy dőlt a kupé szögletébe, és kis csipkés legyezőjét ide-oda játszadozni engedé fehér, gömbölyű ujjacskái között, mintha épen az lett volna a szándéka, hogy megzavarja valamennyi útitársának a fejét. „Es muy hinda!" (igen csinos) súgta szomszédom, deli kereskedő Malagából, s ón egy germán összes enthusiasmusával válaszoltam: „Sí, senor, hermosa como un angel." Mind közelebb zugtunk vándorlásunk czéljához, az arab reminisczencziák középpontjához, a büszke mór metropjlehoz, a halhatatlan Alhambrához, s mindinkább különösebb érzés vett erőt rajtunk, mindinkább aggodalmasabban és várakozással teljesebben vert a vér ereinkben. A granadai ut épugy felindít, mint egy zarándokút Róma vagy Mekka felé. Jobbra-balra ködök szállnak fel a tátongó hegytorkolatokból, s gőzölgő ezüst módjára bodorodtak a du^va sziklákon. Fényesebben ós rózsásabban lángolt a keleti égbolt, s most az elnő sugár czikázott a hegysánezokon. A fénynek oczeánja látszott egyszerre á vidék minden távolából és mélységeiből felbuzogni. Száz meg száz leírhatatlan szin villogott, lobogott és ragyogott felénk. Öt perczczel később megállt a lihegő mozdony az állomás helyén. Granada három halom lejtőjén fekszik. Ezek egyikének csúcsán áll a világhírű mór királyi vár, az Alhambra. (Folyt, köv.)