Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-02 / 35. szám

,,BÉKÉ:SMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 14

8. SZÁMsajtó az Eötvösalap eszméjét részesité, s ezt továbbra is kikérvén, kérő-leveleket intézett az összes r. kath. klérushoz, — a főrendiház tagjaihoz és pénzintézetekhez, s a nagyobb városok _ hatóságaihoz. Felhívásokat küldött a tanfelügyelőségekhez, s tájékoztató utasítás mellett, gyűjtő-iveket az ország összes tanitó-egyleteihez, felkérvén azokat, hogy — saját kebelükben — szintén gyűjtő-bizottságokat alakítsanak. A kp. gy.-bizottság tudta azt, hogy egy oly intézmény, melynek felvirágzása a hazai összes tanitó részvételét igényli, addig, mig a kezdet nehézségeivel küzdeni kénytalan, tehát az első években — fényes sikerre sem számíthat. Mindazáltal az első év leforgása alatt, u. m. az alap keletkezésétől számítva 1877 évi január 21-kéig, a mikor a minisztérium által is megerősített szabályok értelmében a péztárt le kelle zárni: — részint tagsági dij fejében, részint adománykép összesen befolyt 1749 frt 41 kr. Ugyanekkor a szükséges nyomtatványok, pénztári könyvek beszerzésére, a titkár leveleinek költségeire fordított kiadás tett 402 frt 42 krt. Maradt tehát tiszta vagyon az első évben 1346 frt 99 kr. Az alapszabályok 10. §-ban ugyan az foglaltatik, hogy az évenkint begyült összeg első feléből 5 - 5000 frtos alapítványok alkotandók s ezeknek csupán kamatai oszthatók ki a begyült évi összeg másik felével együtt. Minthogy azonban az első évi éredmény még csak az 5000 frtot sem érte el, az alapszabályok ezen rendelkezését foganatosítani nem lehetett. Ellenkezőleg, a bizottság akként vélekedett, hogy magára az ügyintózmény megszilárdítására nézve is sokkal előnyösebb leend, ha rögtön nyújthat segélyt, és igy üdvös voltát — habár csekélyebb mórtékben is — mindjárt kezdetben kézzelfoghatólag bizonyíthatja. Ugyanazért, eltérve ideiglenesen az alapszabályok emiitett szakaszától, a bizottság abban állapodott meg, hogy az 50-es bizottság előtt az első évi gyűjtés felének már most történendő kiosztását fogja indítványozni. Az 50-es bizottság elfogadván ez ajánlatot, az első évben befolyt összegnek fele, u m. 650 frt az alapszabályok értelmébeu tőkésittetett, fele pedig, részint ösztöndíj, részint pedig segély gyanánt kiosztatott. A pályázati határidő az 1877, évi január 21-én kezdetben márcz. 22-ig tüzetett ki, minthogy azonban az ideig annyi pályázó sem jelentkezett, a mennyi az ösztöndíjak és segélyek száma volt: meghosszabbíttatott a határidő május 1-éig Az ujabb határidő leteltéig beérkezett összesen 13 folyamodvány. E kérvényeket a m. o. tanítók 50-es bizottsága az 1877. évi pünkösdi ülésén tárgyalván, akként intézte el, hogy a pályázatban megjelölt összegek közül a 200 frtos egyetemi ösztöndijat Haidt La jos III. éves orvosnövendéknek; a 100 írt ösztöndijak közül az egyiket Kovács Antal, főg. VII. oszt. tanulónak; a másodikat Sziklay Gyula III. éves tan kép. növendéknek; a 3-dikat pd. Alszeghy János, polg. iskolai tan.-jelöltnek itélte oda. A segélyek közül a 100 frtosat Streiling Bertalanná, tanitó özvegyének az 50 frtosat Homolari Jánosné, kisdedovó özvegyének itélte oda az 50-es bizottság. Az eredmény, melyet az Eötvösalap, egy évi fennállása után felmutathat, nem fényes ugyan s a várakozásnak messze mögötte maradt. De a bizottság e csekély eredményt is hálával fogadta azok nevében, kiknek szükségén és nyomorán a tanítók és azoknak jóltevői ezen áldozatukkal is enyhítettek. S bizva az eszme életrevalóságában s a magyar tanítóság nemeslelküségében, a kö vetkező évben is teljes buzgalommal fáradozot azon, hogy minél többeket gyűjtsön az áldoza oltára köré, s őrködött, hogy annak tüze el ne hamvadhasson. Es az eredmény fényesen igazolta, hogy az Eötvösalap eszméje nemcsak ott virul tovább, a hová annak első magvai hulottak, hanem ujabb és ujabb körökben is terjed és hódit. Ennek bi zonyságául szolgáljanak a következő adatok. Budapest fővárosának képviselőtestülete nem csak 100 frttal járult az országos Eötvösalaphoz de saját tanítói javára ugyancsak „Eötvösalap" czimen 8000 frt alapítványt tett oly módon, hogy annak kamataiból évenkint 4 fővárosi tanitó gyermeke 100—100 frtnyi ösztöndíjban részesitessék. Hisszük, hogy eljön az idő, melyben a főváros e magasztos példája hazánk többi nagyobb árosait is hasonló nemes tettre fogja buzdítani. S midőn az Eötvösalap kp. gyb.-nak s a Öv. tan-testületnek küldöttsége a főváros polgármestereinél tisztelgett, hogy a város e nagylelkű adományait megköszönje: a főpolgármester, Báth iároly ő méltósága, sajátjából, azonnal 100 frtot adott át az Eötvösalapra. A székes-fehérvári tanitóegylet szintén magasztos példát nyujttott arra, miszerint annak tagjai az országos összes tanítóinak érdekét szivükön hordják; ugyanis nemcsak, hogy 100 frtal járult az Eötvösalap gyarapításához, de köteezte magát arra is, hogy e czélra évenkint 10 'rtot fog adományozni. (Vége következik.) nemzedékkel, mely jóltevőjeként tiszteli, s áldva eleveníti fel emlóköket. Haladjunk ! a világtörténet folytonos haladás története. Üdv és dicsőség, áldás és szerencse, közjólét, a közművelődés lelkes munkásain! szógyen és közmegvetés a kislelküeken, kiknek áldozni, tenni, közreműködni módjukban állana, s mégsem teszik! Békésmegyének másfél százezret meghaladó lakossága közt, esik néhány százan volnának-e, kiknek szivében a honszeretet, a közjó, és közművelődés iránti lelkesültség nagyobb, mint az önzés ós anyagi érdek rut haszonlesése ?! . . . Fel, megyénk lelkes közönsége, bizonyítsd be az ellenkezőt! Es ha e megyének minden gyermeke, csak egy íomokszemet viszen is a közművelődés szent templomának fölépítéséhez, ugy az dicső, hatalmas ós örökön élő nagy mű leszen, melynek fénysugarai a késő utókor idejében is glóriát vonnak alkotóik feledhetetlen nagy nevei körül. Adja az ég, hogy ugy legyen! Elnöki megnyitó beszéd. A békésmegyei régész-müvelödéstörténelmi egyletnek 1878. ápril 27-én Mezőberényben tartott vándorgyűlése alkalmával felolvasta (iöndöcs Benedek, apát és lelkész, egyleti elnök. 1 , iVége.) A sok jeles közül, kikkel a magyarok Istene időnként megáldá nemzetünket, a legnemesb lelkűek, a legmagasztosabb gondolkozásuak egyike: báró Eötvös József, igy szól egyik emelkedettebb szellemű munkájában. „A mult szomorúan, fény nélkül fekszik mögöttünk, forduljunk azért kettős lelkesedéssel a jövő felé, s adjon lelkünknek erőt azon meggyőződés, hogy a magyar, dicsőségének korát még nem élte tul. De midőn lelkünk, nemzetünknek dicsőbb jövője után sovárog, midőn forró imával fordulunk Istenünkhöz, hogy annyi szenvedés után adja meg végre népünknek azt, mit oly régen várunk, ne feledjük el soha, bogy a hon szebb jövője csak nagy tettek jutalma lehet, hogy nagy czélok elérésére nemcsak lelkesedés; de kitartás és állhatatosság kell l ..." Ez ihletett szellemű szavak szólnak nekünk, s egyletünknek is. Félúton megállanunk nemcsak hogy nem szabad, de bün lenne már. Amit vállvetett munkássággal, megosztott fáradtsággal, ápoló gonddal kivívtunk, megnyertünk eddig, az kétségkívül elismerésre méltó ugyan, de azért még mind oly kevés, hogy pihenésre még épen nem jogosit, sőt annál buzgóbb haladásra int. Tömörüljünk tehát annál hőbb lelkesedéssel, annál igazabb buzgalommal, a haladás és közművelődés zászlója körül. Egyesüljünk a szent czélra mindnyájan, kor,- rang és nemi különbség nélkül. Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám nem tehet sokat, fgyesitett erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp viz? de milliomonként egyesült cseppek, megdöbbentő erőt képesek kifejteni. Ez egyszerű mindennapi példa mutatja, mily becses az egyesülés. Egyletünk a megye értelmiségének egy részét birja már tagjai sorában, kik közt számos oly kitűnőségre találunk, kik maguknak nemcsak megyénk, de egész hazánk művelődésének fejlesztése körül elévülhetlen érdemeket szereztek, de megyei közönségünk nagy zöme, még mindeddig egyletünk tagjainak során kivül áll. Pedig azon kell törekednünk, hogy egyletünk pártolására, e megye minden egyes gyermekét megnyerhessük, hogy a szent ügy szolgálatára ész, toll, erkölcsi ós anyagi támogatás egyesüljenek, mert mennél számosabban leszünk, anná nagyobbszerü eredmények elérésére leszünk képesek. Sokan vannak, kik elismert jeles képzettségüket, szép tehetségöket, részint túlzott szerénységből, részint a semmit tevés megszokott kényelmébe merülve, parlagon hevertetik, a helyett, hogy a közügy javára szentelnék Akinek az ég világosságot adott, azért nyerte azt, hogy embertársai javára felhasználja, hogy világosságot terjeszszen vele, s a ki ezt nem teszi, vétkezik az Isten az emberiség és önmaga ellen. A jó ügyért lelkesen harezoló apostolok és vérta nuk, eszméjükkel és nevökkel tovább élnek, mint az elnyomók, a babér-lombok elhervadnak, a hirt és dicsőséget tul éli az idő, s minden emberi kéz alkotta emlék idővel romba dől, de a kik a felvilágosodás, a szellemi haladás, a nemzeti közművelődés érdekében áldoznak munkálnak, küzdenek, azoknak neve együtt él a késő LEVELEZES. Gyula, ápril 29-én. Zene- és tánczestély Gyulán. (April hó 27-én.) Nincs nagyszerűbb, kellemesebb, elragadóbb valami, mint mikor a nők alkotnak. Alkotásuk mindig remek, dicsteljes. Ez alkalommal jótékonyságból alkottak, nem hirnóvszerzós, nem képmutatásból. Egyedül a velük született gyöngédség, jószívűség s könyörületesség kifolyása volt .... A magas, szép tágas megyeház-terem igen alkalmas ily estélyekre. A mi a terem díszítését illeti, az igen csinos volt, mert természetes valóságában állott; felülről több nebéz csillár függött alá, pazar fényt árasztva maga körül; az állvány, melyen a bájos művésznők játszottak, elég széles s magas volt, s rajta 4 szép kis szobor, s e szobrok dúsan a legkiválóbb virágokkal körül rakva, e virágok gyönyörűen egymás mellé helyezve, ugy hogy az összeállítás is avatott inükertószi kézre enged következtetni. Midőn ez állványra egy kis angyal, egyegy kis művésznő felszállt, pihegett keblünk, az ajk öröm-mosolyra kélt, majd hangos óljenzést hallatott, inejy a tetszés zajos tapsával tetéztetett. A müsorozat a legkitűnőbben folyt le, mindenik páratlan tetszést aratott. A müsorozatot Janó Dalma úrhölgy nyitotta meg „Spienlied" czimü darabot zongorán játszva el, utána Jancsoáts Margit úrhölgy „Picolino"-ból énekelt szép csengő hangon, ezt követte Beethoven 16. quartette-je zongora,hegedü-viola- és gordonkán. Nogáll Janka úrhölgytől dr. Stiasny Miksa, Kindlovics Jáncs és Neudenbach Antal uraktól játszva, még pedig páratlan tetszéssel. Mindenik a maga hangszerén művész, mindenik a leggyönyörűbben játszott, a közönség feszülc figyelemmel hallgatta, s többször zajosan megtapsolta. Azután következett a „Reveil du lion" czimü mű két zongorán, nyolez kézre előadták Jaucsovits Margit és Kovács Szidónia, Birsy Sarolta és Kovács Blanka úrhölgyek; szintén az elöbbeniekkel egyenlő babérokban osztozkodtak. E. Nagy László uraz „Éji rém"-et (Erikönig) éneklé, elég erős hanggal s érzéssel. Végül következett a „Duo Brillant" zongorán és hegedűn előadták Nogáll Erzsike úrhölgy és dr. Stiaszny Miksa ur; ez a duo csakugyan „brilliánt" volt. Ez a piece az egész programúiból, amint a közönség tetszésnyilatkozataiból kivehető volt, legjobban tetszett. Nogáll Erzsike úrhölgy a legnagyobb érzéssel játszott, Stiaszny ur játéka egy valódi művészhez illett. A hegedű csak ugy sirt, a közönség oly éber figyelemmel hallgatta játékukat, -— daczára, hogy egy kissé már ki volt merülve — minőt talán eddig egyet sem. Volt is taps, s á'alában véve virág-eső hullás annyi, hogy a kis művésznők s művészek meg lehetnek elégedve a közönség részvétéről tanúsított figyelemmel, s előzékenységgel. Előadás után táncz folyt reggeli 6 óráig, a mulatság is a legjobb kedvvel párosult. Szép bevétel lehetett. A költségek levonása után a maradt tiszta jövedelem, azonnal illető helyére küldetett el. A békési szegény lüzkárosultak sem fogják feledni egyhamar a derék s jó gyulai hölgyeket! sz. J. Szarvas, ápr. 25.*) Tekintetes szerkesztő ur! F. hó 22-ike társadalmi életűnknek napja, melyre nagyon sokáig örömmel fognak visszaemlékezni. Ugyanis e nap estélyén oly élvezetben részesültünk, minő a magasabb müélvek után vágyó léleknek csak ritkán jut osztályrészül. Városunk szülöttje, a művészetéről e megyében már ismert t. Chován Kálmán bécsi zenetanár s zongoraművész ur, kis családjával f. hó 17-iken kedves szüleihez lerándult, hogy a húsvéti ünnepeket családjának, kedves övéinek köreben töltse. Öröme volt ez nemcsak a szülők-, testvérek- s rokonoknak, hanem a művészet barátainak is, amennyiben remónyök volt, hogy a fiatal művész játékában, ugy mint azelőtt négy évvel, midőn e megye néhány városában mostani kedves nejével, akkori hárfamüvésznő társával hangversenyeket rendezett, ismét gyönyörködhetnek, jís e reményök valósult. A közszeretetben álló fiatal művész egy családi összejövetel alkalmával szíves volt megígérni, hogyha hamarjá*) Mult számunkból térszüke miatt kimaradt.