Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-04-14 / 30. szám

V. évfolyam. 1878. 22. szám. B.-Csaba, márczius 17-én. SMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és os ti törtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: 8gy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és lcia,d.ó-lxiva.tal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „líyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur i, vidéken mindem j postautalványnya. nál és a nyomdában, vidéken minde^ postahivatalnál 5 kros • ' ii Szt.-András, ápril 12. Ha eredinénynyel akarunk valami hasznost létesíteni, nagyszerű eredményt elérni, ez csak társadalmi uton történhet. Es ezen téren az országban élénk, sokat igérö mozgalom észlelhető. Az előrelátó, értelmes b polgártársak mindinkább érzik, hogy hazánk anyagi tespedésének javítására radikális kura szükséges. Tenni kell és sokat kell tenni, hogy anyagi elmaradásunk, általános szegénységünk megszüntethető legyen. Hazánk Augias istállóját ma már egy Herkules nem képes kitisztítani, erre a hazafiak minden tagjának, saját érdekében jól felfogott, odaadó munkásságát igényli, közös erőnk együttes kitartó tevékenysége a kitűzött czél elérésére vezet, s ha minden polgár felfogja a haza ós saját maga iránti kötelmét, akkor virradni fog s hazánk egén nem sókára a jólét éltető, boldogító sugarát üdvözölhetjük. A társadalmi mozgalom ugy az anyagi, mint a szellemi téren is nyilatkozik. Nemcsak anyagi javulásra, de az oktatásügy, a nemzetiség s egyéb hazánkat érdeklő felette fontos, életkérdésekre is kiterjed szerte. Igaz, hogy a legmostohább ápolásban részesül a nevelésügy, de ez minden népnél ufy van, mely anyagilag nincs kedvező állapotban. Első a test, azután jöu a lélek! Daczára ennek, a nevelésügy terén is sokat haladtunk. A társadalom megteremtette a füredi menházat, Budapesten létesít ugyanily intézetet, Gyulán is hozott létre a buzgóság árvaházat stb. Igy halad ez — bár lassan — de még is előre. Bár intelligens megyénk is többet áldoznék, erélyesebben érdeklődnék a tanügy iránt, mérhetlen hasznára az anyagi gyarapodásnak is! Hunyadmegye eloláhosodott magyarjait törekszik most a társadalom ősi nemzetének viszsza adni. A vállalat élénk érdeklődés tárgya, s iá a törekvők buzgalma nem lankad, ezen magasztos czél is el lesz érve idővel, különösen akkor, ha a hazafiak továbbra is áldoznak filléreikkel e czélra a haza oltárára. Az iparosok különböző osztályai, a haza egyéb foglalkozású polgár^»ind társulás utján enyhítik s javítják bajaikat.^* És íme most a „kis bitWkosok földhitel-egyesületének" czélba vett megalapításával oly társadalmi mozgalom indult meg, mely remélhető nagyszerű eredményével gyökeres átalakulást hoz létre a kisbirtokos osztály körében. A könnyen hozzáférhető és olcsó hitel, a takarékosságra ösztönzés, mely ezen egyesület főczélja, oly helyzetbe hozhat bennünket, minőt más földiparral foglalkozó, előbbre haladt állam polgárainál régen irigylünk. Csak ismét ne legyünk kishitűek és szűk markuak. Támogassuk minden erőnkből ezen egyesületet, lépjen minden község és vagyonosabb polgár az alapítók közé, és alapítsuk az „előleg-egyleteket'." Ezen egyesület annyirá szükséges, hogy hazánk anyagi javulására már rég meg kellett volna alapítani, hogy e nélkül megélhetésünk a legnagyobb veszélynek nézett eléje, horgony ez, melybe az eladósodott kis birtokos osztály végelveszés elől bele kapaszkodhat, májusi áldásos eső, mely CSÜl'einket megtölti! Körösparti — A magyar képviselőház ápr. 11-én a közlekedési előirányzatot tárgyalta nagyobb vita nélkül. Nyújtattak be egyes indítványok, nevezetesen a Szamos szabályozására felvett, de a pénzügyi bizottság által törölt 60,000 frtnak újból felvételére, de ezen indítványok mind a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. — A nap hirei közül legizgalmasabbak a Bomániára vonatkozók, melyek többé semmi kétséget nem hagynak fel, hogy e szerencsétlen ország katonai megszállása teljes folyamatban van. Kivonat a székesfehérvári 1879-iki országos kiállítás átalános szabályzatából.*) 1. A székesfehérvári 1879-iki országos ipar-; termény-, szépművészet és állatkiálitás Fejérmegye és Székesfehérvár köztörvényhatóságának pártfogása alatt áll. 2. A kiállítás szellemi részére nevezetesen az intéző és vezénylő közegek közti érintkezésre vonatkozó levelezések: „ Országos kiállítási végrehajtó-bizottság elnökségéhez Székesfehérvárott" intézendök. 3. A kiállítás Székesfehérvár területén a polgári lövölde és méntelep helyiségeiben s ezek szomszédságában levő szabad téren rendeztetik. A kiállításra rendelkezés alatt áll 4284 • méter fedél alatti tér — és pechg a méntelep helyiségeiben 3813 • méter, a lövöldéi helyiségekben 471 • méter; továbbá 40748 • méter szabadtér — és pedig a méntelep udvaraiban 19611, a méntelep udvarain kivül 17526, a polgári lövöldében 3611 • méter. Szükség esetén a szabad téreken ideiglenes épületek emeltetnek. 4. A kiállítás 1879-ik évi májushó 10-én nyittatik meg s tart bezárólag juniushó 1-éig. 5. Kiállíthatok Magyarhon és kapcsolt részeinek arra méltó mű- és terményczikkei, szépművészeti és régészeti tárgyai, tanszerei és iskolamunkálatai, állatai, gép- és gazdasági eszközei ; kizárva csak a gyors romlásnak kitett anyagok és robbanó készítmények vannak. 6. Kiállítási tárgy kizárólag Magyarország és kapcsolt részeiből- fogadtatik el. 7. A bejelentések 1878-ik évi juliusho elejétől egész 1879-ik évi márcziushó 1-éig fogadtatnak el. Ezen határidőn tul bejelentett tárgyak előnyös elhelyezésért a végrehajtó-bizottság nem szavatol. 8. A kellő időben bejelentett tárgyak 1879. évi áprilishó 20-ig küldendők be. A küldemények februárhó elsejétől fogadtatnak el. 9. A kiállítás tiszta jövedelme országos, megyei és városi jótékony czélokra fog fordíttatni. 10. A kiállítóknak a szokásos bejeleatési-iv megküldetik. A haza összes vasúti vonalain nye*) Szerkesztőségünkhöz közlés végett beküldve. ü Jkbigyii Közlöny" társzája. Akik „elv"-ből nősülnek. — Csevegés. — Mogáll Jankától. (Folytatás.) Megismerkedett egy szappanfőző leányával, ki azon üdvös nevelésben részesült, hogy szüntelen ismételgették neki: milyen gazdag; a vagyont pedig egyenesen örökölte, nem munka után szerezte, mint más közönséges halandó, tehát büszke lehet reá! Nyugodtan is élvezheti, kiállta már atyja a rettegést a hamis csőd rém-ideje alatt. Azt is mondták neki, ós ő elhitte, hogy m>nt gazdag örökösnőnek joga van feltétlenül uralkodni mindenkin. Ezenkívül volt egy tulajdonsága, mit szülei takarókosságnak, elfogulatlan bírálók pedig elég merészek voltak fösvénységnek nevezni. Mikor Kálmán meglátta, és a bankjegyek, aranyok valódiságáról is meggyőződött, még az illető telekkönyvet is meglátogatta: behunyta szemeit és elvette. Aztán lett belőle féij, kinek „gazdag" neje van. Egy szerencsétlen áldozat, ki neje házában lakik; kinek csak nagy kegyesen nyújtanak egy kis zsebpénzt, s végre az, kit a természet e gazdag mostoha-gyermeke félt. Félti a rut és neveletlen nők egész szenvedélyével. Ha Kálmán barátait akarja megvendégelni, Máli sajátságosan néz reá; mintha kérdezné: ugyan miből? A szegény fiút vérig sérti e tekintet, szomorúan távozik. Ha a bútorok romlanak, Kálmán ujitást ajánl. Ismét az a gúnyos nézés, aztán méz-édes hangon: Fizesd is ki, Kedvesem. Ha Máli gyöngélkedik, Kálmán egyedül óhajt színházba menni. Sok szó után megkapja az engedélyt. A gondos feleség ajánlja: vigye magával komornyikját. Már csak azért, hogy ne kelljen magának vinni felöltőjét, melyekre szintén nagyon kell vigyáznia, mert neje gyöngéd ajándékai, emlék tőle. Es ez mind oly nyájas, gondos, gyöngéd hangon van mondva. Kálmán udvariasan köszöni meg, még meg is csókolja gondoskodó neje kezét, magával viszi a komornyikot, pedig jól tudja hogy kém. Igy folyik élete végig a hosszú kínos éveken. Krobe. rek, kik nem ismerik a „gazdag" feleség átkát, irinyen néznek utána, midőn neje fogatán behajt annak úrias házába. És szegény Kálmánunk visszavágyik szegényes padlásszobájába, melyben egykor gazdagabb volt, mert birta szabadságát. De nem. Neki kötelessége van. Fiát kell nevelnie, megóvni őt azon átkos elvtől, mely élet-boldogságát dúlta fel. Midőn évek multán fia azon hirrel lép be hozzá, hogy egy szegény, de kedves, derék leányt akar nőül venni: örömmel szorítja keblére, és feltör a kínzott szivből: Fiam! te boldogabb leszesz, mint én! IV. Akinek „előkelő" neje van. Albert gazdag szülők gyermeke. De mit használ az, ha a pénzhez nem járul a „születés" dicsfénye. Igy kiáltott fel gyakran e boldogtalan ifjú, ki sohasem bocsájthatta meg atyjának, hogy uri delnők picziny lábait mérte, és számukra czipöt készített mindaddig, mig a szerencse egy ternó alakjában kopogtatott be. Fólvagyonát adta volna egy neve elé irandó csábos „gróf" vagy b.-ért. Sok kesergés után megnyugodott sorsán. Azzal remélte orvosolni bajait, ha „előkelő" nőt választ, és ő is elmondta azon szerncsétlen mondatot: „Elvem: „előkelő" nőt venni el i" (Vége következik).