Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-31 / 26. szám

V. évfolyam. 1878. 26. szám. B.-Csaba, márczius 31-én. ¥ ¥ •• •• BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, lietenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Szerkesztőség és Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Felhívás a „Magyar Kisbirtokosok Országos Földhitelegyesülete" létesítése érdekében. *) Magyarország közönségéhez! A kisbirtokos és földmivelő néposztály a nemzet zömét, hazánk népességének csaknem kétharmadát képezi, földállományának pedig ugyanily nagy kontingensét birja. E néposztály hitelképessége érdekében tétetett mostanig a legkevesebb, holott ez szorul a legtöbb segítségre; mert gazdasági hátramaradottsága, rosz termő évek és az uzsora pusztításai miatt teljes elszegényedésnek isidult, sőt ha számára mihamarább segély nem érkezik, zilált hitelviszonyainak nyomása alatt minden szorgalma, erejének minden megfeszítése daczára végleg elpusztul. A szükséges befektetési s forgalmi tőke, olcsó hitelforrás, az önsegélyre, takarékosságra és Öntőkegyüjtésre ösztönző támogatás hiányában maholnap menthetlenül összeroskad, s a nemzeti vagyon lelketlen uzsorások, hazafias érzelmekre képtelen idegenek kezébe jut — olyanok kezébe, kiket sem a szülőföld iránti kegyelet, sem a multak hagyományai, sem családi és rokoni összeköttetések e hazához nem csatolnak. Egyesek és testületek, megyék és városok, a sajtó, sőt maga a törvényhozás is egyre hangoztatják a veszélyt és sürgetik a gyors segélyt.**) *) Ugy a terveszme, mint a kiviteli módozatok életrevalósága mellett nyilatkoztak a Következő külföldi szaktekintélyek : Say Leon, franezia pénzügyminiszter; heháffle Eberhardt, volt es. k miniszter; Sehulze-Delitzseh, a németországi népbankok megteremtője; Raiffeisen, a róla elnevezett rajnai kölesön-pénztár-egyletek és fcisbirtoki hitelszövétség létrehozója; Dr Wagoer Adolf, berlini egyetemi tanár; Dr Marehet Uusztáv, a béesi felsőbb gazdasági tanintézet tanára; Dr Held Adolf, a bonni egyetem tanára; Nöll és Kappaun-Carlowa elismert német szaktekintélyek. **) Ezen nagyhorderejű egyesülethez való hozzájárulást Az állam minden polgárának saját érdekéből is közre kell működnie, hogy e tarthatlan állapot megjavittassék. Le kell tehát tenni azon alapokat, a melyek a kisbirtokos-osztály fölsegélésére, a nemzettest a főalkotó részének megizmosodására és anyagi jólétének emelésére nélkülözhetlenül szükségesek. Amint hazánk áldozatkész fiai annak idején megteremtették a nagy- s középbirtokosok számára a .Magyar Földhitelintézet"-et: épp ugy létre kell hozni most a „magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületé"-t. Már több mint három éve, mióta hazánk fővárosában e czélból élénk mozgalom indult meg, mely az egész országban visszhangra talált. Visszhangra talált ama terv, mely szerint a kisbirtokosok számára egy országos földhitel-szervezet alkotandó, melynek központi székhelye az ország szivében — Budapesten — legyen, oly hivatással hogy a magyar kisbirtokos-osztály számára felmondhatlan beruházási tőkéket szerezzen, a vidéken pedig mezőgazdasági előlegegyleteket szervezvén, azokat segélyezze, íá-aogassa s ellenőrizze, s ezáltal az egész szervezetnek összetartó kapcsa s vezére legyen. E terv szerint a vidéki mezőgazdasági előlegegyletek viszont a központnak lesznek megannyi hitelerei, egyébként pedig önállóan fognak működni, s az önszükséglet határain belől tagjaik számára a rövidebb lejáratú kölcsönök, a személyes hitel forrásai, úgyszintén a takarékosság és öntőkegyüjtés gyupoatjai lesznek. minden községnek, pénzintézetnek, testületnek melegen ajánlhatjuk. Miért : azt külön megbeszélés tárgyává fogjuk tenni, egyszersmind az ellenvetéseket is taglalgatván, melyek némelyek által ezen intézmény ellen felhozatnak. S z e r k. Az egyesület terve ugy a hazai sajtó és számos, máris csatlakozásra késznek nyilatkozott vidéki pénzintézet, mint a külföld legjelesebb nemzetgazdáinak és a kormány által e terv megbirálására kiküldött szakbizottságnak helyeslésével találkozott. Maga király ő felsége is fejedelmi védszárnyai alá vette az egyesület ügyét, a midőn egyrészről elfogadni méltóztatott azon neki és törvényes utódainak felajánlott jogot, mely szerint a központi egyesület elnökét és alelnökeit állásukba mindenkor a magyar koronázott király erősitendi meg, másrészről pedig az egyesület életbeléptetésének előmozdítására magánpénztárából tekintélyes összeggel járult, a minek becsét rendkivül emeli az, hogy eddigelé ez az első eset monarchiánkban, hogy pénz- s hitelintézet közvetlen fejedelmi támogatásban részesült. S végül a kormány teljesen magáévá téve tervünket, a „magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesületé "-nek alaptőkéje gyarapítására az országos alapból 500.000 frtnyi összeget ajánlott meg, és ezenkivül az egyesületi alapszabályvázlat függelékében foglalt kiváltságok és kedvezmények megadását, illetőleg a törvényhozástól leendő kieszközlését igérte meg. * * * Most már a nemzettől függ csupán, hogy hazánkban is minélelöbb létrejöjjön ez annyira szükséges, minden nyerészkedési czélt kizáró, és következményeiben kiszámithatlan üdvös intézmény, mely másutt már virágzásnak indult s oly áldásosán működik. A magyar nemzet mindig fel tudott emelkedni ama magasabb színvonalra, melyről fölismerte a haza közszükségleteit, és minden időben i „Békésiéi Eözlfof tárdja. Nápoly és vidéke. (Folytatás és vége.) A posílípói ut fáradhatlanná teszi az embert; a lélek annyira el van foglalva a látott tüneményekkel és az emlékezetbe toluló eseményekkel, hogy a test fáradalma számba se jöhet. Igy jutunk el a legmagasabb pontra, hol a hegyhát egy magas meredek sziklában végződik, melynek kiálló csúcsai mintha karjukat nyújtanak oda a közel fekvő Nisida szigetnek, ezen régen kihalt vulkanikus kráternek, mely — ki tudja mily óriási katastrópha által szakadhatott el a Posilipo fokától! Itt meg kell állapodnunk, mert e fokon tul ismét egy uj öböl nyílik szemeink előtt, mely kisebb ugyan mint a nápolyi, de nem kevésbé kellemes és emlékezetes. Ott látod a kis Pozzuoli városkát, melytől nyerte nevét az egész öböl. Tul rajta emelkedik a hajdan szintén tüzet hányt Monté Nuovo nevü hegy, melynek lábánál terül el a Lago Lucrino. a régi Bajae regényes romjaival, melyek azon korba andalítják lelkedet, midőn még Hercules hajtotta itt végig Geryon bikáit, és midőn a pompás fürdőit Cicero és Augustus látogatták meg. Kissé odébb egy másik tó látható, a gesztenye és narancsfákkal övezett szép Lago Averno, melyet Horatius és Virgilius is csodálatraméltónak talált. Végre bezárja ez öblöt a regés történetekkel bővelkedő Misenumi hegy-1 fok, melynek mintegy folytatását képezik a tengerből kiemelkedő három rulkanikus sziget: Procida, Vivara ós Ischia. Ha mindezeken végig tekintesz, zavarban vagy a felett, hogy melyiken nyugtassad tovább tekintetedet. Mennyi színgazdagság, mennyi bájoló változatosság, mennyi emlékeztető történelmi hely együtt ugy szólván egy rakáson ! Itt kezdődik Oampania pásztorainak idylli világa, a pusztai dalok georgikon földje, melyen egykor Virgilius lantjának dalai viszhangoztak. Ha visszaemlékezünk az ő naiv kedves leírásaira, s ezeket összevetjük a jelenlegi tüneményekkel, azt kell vallanunk, hogy e vidéken évezredek viharai sem tettei észrevehető változást. Nem vénült itt meg a természet. Most is itt legelnek a Virgil által megénekelt kecskék ós juhok a hegyoldal bükk és cser-bokrai között, körülvéve ugrándozó bárányoktól és gödölyéktől; most is itt látni a gondnélküli boldog pásztorgyermekeket, amint a patak partján nádból készitnek magoknak furulyát, hogy utánozzák a Pan isten zengzetes dalait; — most is itt vannak a szőlő és folyondár-alkotta természetes lugasok, melyek alól a rét virágait csokorra fűző leánykák éneke hangjik, — és most is ott döngécsel a méh az illatos bokrok körül, ós most is ott búg, ott turbékol a gerlemadár a száraz gályákon, — éppen ugy, mint Virgil korában. Oh, e vidék idylli szépségeit híven leírni nem lehet. De nekem végtelen örömet okoz szemlélete, mert csak itt értem meg Virgiliusnak azon kedélyes pásztordalait, melyek tanulókoromban oly hidegen hagytak, s melyeknek emlókelése éppen azért oly keserves volt. Most felhasználom a jó alkalmat, és megnézem Calábria híres költőjének állítólagos sírhelyét, mely itt e magaslaton látható. Egy négyszegletű boltozatos kis épület az egész, melynek három ablakán keresztül világítja meg a napsugár azokat a mélyedéseket, melyekben urnák állottak valaha. Két felirat van rajta. A régibb ez: Mantua me genuit, Calabri rapuere, tenet nunc Parthenope; cecini pascua, rura, duces. Az ujabb, mely 1554-ben tétetett oda, igy hangzik: Qui cineres? tumali haec vestigia; conditur olim lile hic qui cecinit pascua, rura, duces. A hagyomány azt mondja, hogy e szép pontot maga a költő választotta sírhelyéül, és hogy Petrarca, midőn Róbert királylyal meglátogatta e helyet, babérfát ültetett oda emlékül, mely csakis e század elején veszett ki a látogató utazók kései előtt. Az időnkint odahordott koszorúk száma végtelen, melyek egy ideig virultak ós örökre elhervadtak a hervadhatatlan emlékű költő sirja felett. Igen, a koszorúk elhervadtak; de az Aneis ós a Georgicon örökké meg fogják menteni 'jevét a feledéstől. Ah, de térjünk vissza rendes utunkra. Irányozzuk lépteinket le a nagy város felé, honnét a zaj ugy hangzik fel, mintha a föld alatt zúgnának a tenger hullámai. Kerüljünk oda le, ahol az a sötét hegynyilás, miként az alvilág kapuja tátong a rendes uton haladókra — és pedig három ezer év óta!