Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-31 / 26. szám

.. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." ÍTNS. 26. SZÁM. akart és tudott, még áldozatok árán is azoknak kielégitéséhez járulni. Nem önző nyerészkedésről van itt szó, hanem hazafias, nagy mentő-eszköz megteremtéséről ön­kénitesen tett alapítványok utján. Az alapitványjegyzés és gyűjtésnek ezélja minél nagyobb és megfelelőbb mértékben meg­alkotni az egyesület alaptőkéjét, melynek nagy­sága ugy ezen földhitel-egyesület, mint minden földhitel-intézet zálogleveleinek értékére s kelen­dőségére döntő befolyással bir. s lehetővé teszi, hogy a záloglevelek nagy kelendőségét és magas árfolyamát előidézvén, ezek a kisbirtokos-osztály hiteligényeinek kielégítésére könnyen s minél na­gyobb menyiségben értékesíthető tőkebeszerző eszközökké válhassanak, s igy maga az egyesület legfontosabb czéljának — a létező roppant számú s összeségükben véve óriási hitelszükségletek ki­elégítésének — teljesen megfelelhessen. Az alapítványok kétfélék: egész- vagy rész­alapítványok, s előbbiek ismét háromfélék: a) 5000 frtos kamatmentes, b) 5000 frtos kamatozó és c) 500 frtos kamatozó alapítványok. Az ala­pítványok befizetése vagy egyszerre teljesen tör­ténhetik, vagy legalább is egy tizedrészök fize­tendő be, a be nem fizetett részre nézve bizto­síték nyújtandó; az alapító azonban egynél több tizedrészt is befizethet. Van ezenkívül az alapít­ványok befizetesének egy másik módja is oly a­lapitványokra nézve, melyeknek be nem fizetett részei nem biztosittatnak; ilyeneknél a befizetés 5 év alatt 20%-os részletekben történik. Az ala­pítók akár egy, akár több 100 frtos részalapit­ványt is tehetnek. Az alapítványok különböző nemét és egy­mástól eltérő befizetési módját főleg azért tar­tottuk szükségesnek megállapítani, hogy minden­kinek alkalmat nyujtsunk vagyoni ereje és fize tési képességéhez mérten alapítványt tenni, ala­pitokul hazánk középbirtokosait is megnyerni és ezáltal nekik a hozzájuk oly közelálló hitelintéz­mény vezetésére és fejlesztésére — miként többi tehetősb osztályokból, sorakozó alapitóknak is — befolyást engedni. Az alapítvanyok befizetésénék és biztosításá­nak módjáról, valamint az alapítók jogairól s köte­lezettségéiről az „alapszabály-vázlat"-tervezet nyújt részletesb fölvilágosítást. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az alapítványok nem kívántatnak ajándékkép; mert az alapító alapítványi összegének készpénzben befizetett része után 5°/ 0 os kamatot élvez, be­fizetett tőkéje tehát (ha annak kamatairól önkény­tesen le nem mond) olcsó kamatra adott kölcsön­nek tekinthető, mely aztán idővel az egyesület tartalékalapjának növekedéséhez képest visszafizet­tetik ; a benemfizetett s biztosított rész pedig csupán biztositékkép van lekötve, mely kötelezet­ség mérve azonban a tartaléktőke növekedéséhez képest egyre csökken, s végre teljesen megszű­nik, mihelyt a tartaléktőke oly összegre növek­szik, mely teljesen pótolja az alapítványok be nem fizetett részét, a mint az a hasonló alapon létre­hozott „Magyar Földhiteiintézet"-nél már meg­történt, hol ugyanis az alapítványi biztosítékok már egészen föl vannak szabadítva lekötötségük alól. A jegyzett alapítványokra való befizetések külön kibocsátandó fizetési felhívás folytán, és semmi esetre sem folyó évi május hó eleje előtt eljesitendők. Bizalommal fordulunk a nemzethez a kérdé­ses nagy horderejű nemzeti közintézmény érde­kében ama felhívással, hogy a „magyar kisbir­tokosok országos földhitel-egyesületé' ,-nek létre­jöttét minél több alapítvány tételével lehetővé tegye Bizalommal fordulunk: ismert hazafíságu s jótékony lelkületű fő­papjaink- s káptalanjainkhoz, birtokos szerzetes rendjeink- s jobbmódu lelkészeinkhez; — a ma­gyar klérus sohasem maradt hátra, midőn haza veszélyben volt... Ma is veszélyben van a haza földje; válságos körülmények közé jutót a nemzet zöme; kérdésessé van téve annak fen­maradása! főurainkhoz s hazánk minden nagybirtoko sához, kik mindenkor megértették a kor intő szavát s a nép jólléte, a haza felvirágoztatása éi'dekében önkényt s készségesen meghozták ál dozataikat; a megyei és városi főispánokhoz, kik áthatva az általunk létesíttetni kivánt országos földhit' egyesület szükségességétől és leendő nagy hasz nosságától, közönségük legértelmesebb s legügy buzgóbb tagjai utján az alapitványgyüjtóst köny­nyen előmozdíthatják és sikeressé tehetik, ugy nem Különben ajánlatukkal a mezőgazdasági elő legegyletek alakítását területükön hatósan elő segíthetik; különösen a nemzet országgyűlési képvise lőihez ama kérelemmel, hogy hivatásukhoz, te letségük- s összeköttetéseikhez képest a mozga­om élére állva, az ügy természetének és hord­erejének minél terjedtebb ismertetése mellett, ke­ületeikben alapítványokat gyűjteni, s a vidéki mezőgazdasági előlegegyletek megalakításában te­vékeny részt venni szíveskedjenek; köztörvényhatóságainkhoz, városaink, mint szintén az ország valamennyi községének képvi­seletéhez: hogy segítsék alapitványaik által mi­előbb létrehozni ama központot, mely pénzbeli erejét mindenekelőtt arra fogja fordítani, hogy az ő lakosaik javára hova hamarább létrejöjjenek az öntőkegyüjtés és takarékosság gyupontjai — a mezőgazdasági előlegegyletek! nagy s szilárd alapú hitelintézeteinkhez s ársulatainkhoz, mint a melyek nagy hazafias czélok támogatásánál sem hiányozni, sem utolsók enni nem szoktak; a kereskedelmi világhoz, gyárosainkhoz, ipa­rosaink tehetősbjeihez: mozdítsák elő ők is e mozgalom sikerét, hiszen kiválólag földmiveléssel foglalkozó nemzetünknél ugy az ipar, mint a ke­reskedelem érdekei nemcsak elválaszthatlanok földmivelési érdekeinktől, hanem egyenesen annak sikereiből táplálkoznak; végre bizalommal fordulunk a magyar haza összes tőkepénzeseihez, tehetősb polgáraihoz s általában a nemzet minden tagjához: mozdítsa elő a sürgős, hazafias kezdeményezést tehetsége arányában mindenki! A Kinek sok adatott, adjon sokat, — s a kinek kevés adatott, áldozzék a kevésből is. Budapest, 1878. évi márczius havában. Hazafiúi tisztelettel A „Magyar Kisbirtokosok Országos Földhiteiegyesílleté'-t létesítő bizottság. — Oroszország nem enged semmiben, s csakis ő akarja meghatározni, hogy a kongreszus miféle pontok fölött vitatkozhassék. Ezt nyiltan kimondja az angol kor­mányhoz intézett válaszában. S ezze^ az angol sajtó vé­leménye szerint is, határozottan vége van minden remény­nek, melyet a kongreszus létrejövetele iránt táplálhatnak. — London, márcz. 28. A „Daily Telegraph" jelenti, hogy a kabinet tanácskozott a kedden este érkezett válasz fölött. Gorcsakoff visszautasítja az angol javaslatokat, s biztosítja lord Derbyt, hogy teljesen méltányolja Anglia kívánságát, hogy a kongreszuson a szerződés föltételei vitattassanak, de fenn kell magának tartania a vető jogát olyan föltételek vitatása ellen, melyeket Oroszország az európai jurisdictión kivül esőknek tart. Igen, az a világ legrégibb alagutjának nyílása, mely a Posilipohegy alatt vájva összekötötte Cumae városát Parthenope ősvárosával, s mely most is országút gyanánt szolgál a kozelfeKvö helységek lakosainak. Magában yéve semmi csodálátra méltó niqcs rajta; de mégis csodálot fpg el bennünket, ha arra gondolunk, hogy emü három­ezer év előtt lett készítve, tehát oly időben, midőn még technikai szerszámok alig léteztek, midőn a sziklarepesz­téshez szükséges puskapor ismeretlen volt! Hány évtized és hány rabszolga munkája és kina kellett égy ily mű létrehozásához — ki tudná azt megmondani? Mert a régi kornak is még volt a maga á<;ka; akkor sem él(ek az emberek csupa paradicsomban, mint azt a költők elbeszelése után képzelni lehetne/ :- Ha e paradicsomi vidék történeti multjara gondo­lunk — mély megilletődés fogja el lelkünket. Mennyi gögőt, mennyi zsarüokságot, mennyi rabszolgaságot és erkölcsi nyomort látott e vidék! Mennyi vér ós mocsok tapad ezekhez a falakhoz, melyek most komoran tekinte­nek reánk! Itt gyilkolta meg Nero saját édes anyját; itt őrjön­gött Caligula és Spartakus ; itt halt meg az utolsó Caesar, a nyomorult Romulus Augustulus: itt dúltak Belizár vad katonai; itt vérzett el az utolsó Hohenstaufeni császár, a gyermek Konradin, — ós gyilkoltatta meg Johanna ki­rályné férjét András magyar királyi herczeget — és a hasonló gaztetteknek, melyek itt történtek, nincs se vége se hossza! Talán a természet bája táplálta az emberekben az élvezet vágyát, az uralom vad szenvedélyét, mely itt századokon söt ezredeken át pusztított. Tény, hogy sehol a világon nem tűnt fel annyi dicsvágy, annyi nemtelen törökvés a korona után, mint itt Nápolyban. A római sasok és a kereszténység jelvénye, a császári korona és a pápai ti ara, — mind rablást, gyilkolást és pusztulást jelentettek itt. Nápoly története valóban rettenetes dolgok törté­nete! Görögök és rómaiak, vandalok és góthok, lon­gobárdok és arabok, normánnok és germánok, spanyolok ós francziák, sőt egy ideig még magyarok is uralkodtak itt; — voltak népforradalmak és lázadások, melyekből egy Gonsalvo, egy Alba, egy Olivarez és Massianello neve •nás és másnemű gyász jelzőivé lettek. Ezeknek fölidezése mellett csakugyan szükségünk van a természet nagyszerű csodáira, hogy a gyászemlókek okozta fájdalmas érzést ellensúlyozzák. Talán azért oly heves itt a napsugár, hogy a hatása alatt tényesző virágok elfedjék az ártatlan áldozatok vé^ét; talán azért oly tiszta a levegő, s oly kellemes a tenger felöl fuvaló szellő, hogy a katakombát halottjainak rideg lakát elfeledtessék az utazóval; s talán azért susog oly rejtélyesen a tenget habja és pálma-levele, hogy a régi Syrénákat ós isteneket idézzék fel emlékezetünkbe lelket viditó mythosaikkal; Valóban ha lelkünket átengedjük azon benyomásoknak­miket e paradicsom-természet okoz, — elfeledjük a múlt­nak gyászeseményeit, — s ugy látszik, mintha az ősvi­lági lények most is itt laknának még, mintha itt volna Pan furulyájával, Ceres kalászos koszorújával, Minerva olajágával, Bachus szőlővenyigéjével ós Neptun hármas szigonyával és habos lovaival. Ez a Nápoly vidékének csodálatos varázsa, mely magához vonzza az embereket, mely felüdit kellemes szel­lőjével, táplál zamatos gyümölcsével, meggyógyít éltető melegével, gyönyörködtet páratlan tengerével és viola színben játszó szigeteivel. De ime az est sötét szárnyait kezdi kiteríteni a vi. dók felett; a nap utolsó sugára is eltűnt a tenger aranyos tükréről, s átvette uralmat a hold és a csillagok roppant serege. Ismét uj kép, uj világítás! Ezüst fény ragyog a fodros hullámokon. A Monte-S.-Angelo, Capri és Ischia ormai eltűntek, csak a Vezúv koronája látszik kettős vi­lágításban: felülről a hold ezüstje fehérre, alulról a krá­terben izzó tüz vörösre festvén a kiömlő füstgomolyoáat. Az olaj- és citromfaerdők, a fügefák, borostyán és myrtus ligetek ámorokkai nepesülnek meg; a tengerparti sétányok szobrai kísérteties alakot vesznek fel; a tenger felöl hang­zik a halászok altató dala: 0 dolce Napoli 0 suol beato! Dove sorridere Volle il creato. Tu sei l'impero Dell' armonia Santa Lucia! Santa Lucia! Oh te kedves Nápoly Oh te áldott föld! A teremtő ugy akarta, Hogy te légy az öszhang Nagy hatalma Szent Luczial Szent Luczia! Zsilinszky Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom