Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-04 / 88. szám

B. IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 4-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenk.ént kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „S/.épirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. Szerkesztőség és lt I ii cl ó - l i i v a t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken uiinde.i postahivatalnál 5 kros postautal vány nyal. A békeközvetiíésről. Budapest, okt. 29. —a— A törököknek általunk is fájdalommal jelzett ázsiai veresége óta ismét békeközvetitési kísérletekről beszélnek a diplomacziai körök ép ugy, mint a sajtó nagy része. Azt már számtalanszor megállapították, hogy a szultán, függetlenségét, önállóságát respektáló föltételek mellett, hajlandó a kísérletek meghallgatására. Volt idő, a midőn ily értelmű föllépések egyes kabinetek részéről csak kézzelfogható tapogatódzásoK voltak az érdeklett udvarok hangulatának kikémlelésére. Ezek annak idején mint ilyenek tökeietesen czéljukat is érték. Most azonban az ázsiai harcztéren történtek után, tekintettel arra, hogy Angolországnak Ázsiában vannak legkönnyebben érinthető érdekei, nem csalódunk, ha véljük, hogy e hirek komolyabb megfontolásra méltók. Tudjuk azt, hogy a tavaszszal, a háború kitörése alkalmával Anglia „érdekeinek védelmére" mily jelentékeny mérvű intézkedéseket foganatosított, melyeket csak akkor szüntetett be, midőn hírét vettük az oroszok Erzerum alatt, történt határozó vereségének. Láthattuk tehát, hogy félti érdekeit — az oroszoktól. Már most az Angolországból eredő békeközvetitési híreket nem nehéz kapcsolatba hozni e körülménnyel. Ebből folyó-f lag azután a jelzettök irányú híreszteléseket kellőleg méltányolhatjuk is. A dolog lényegét illetőleg csak az képez akadályt, hogy Oroszország a tapasztalt nehézségeknek, ós a törökök nem várt ellentállásának daczára, még mindig ragaszkodik azon követelésekhez, melyekét zászlajára tűzött. A plevnai kudarczok után senkit sem lepett meg, hogy fegyvere becsületének megmentését hangoztatta. Ez azonban az ázsiai eredmény kivívása által eléretett s most részrehajlatlanul és elfogulatlanul ítélve mi sem áll a béke megkötésének útjában, mint azon makacsság és túlzott arroganczia, melyhez az oroszokkal szemben már szokva van Európa. Ha tehát Anglia közbelép, most a siker kilátásával teheti azt. Minthogy pedig a többi kabinetek Layardot e humánus törekvéseiben bizonyára segíteni fogják, nem valószínűtlen, hogy a téli hadjárat meddő voltát és nehézségeit belátván a harczoló felek legalább fegyverszünetet kötnek. Ez pedig egy lépés a békéhez, föltehető lévén, hogy a fegyverszünet ideje alatt a diplomacziának sikerül az ellentéteket kiegyenlíteni s a békét, az annyira óhajtott békét biztosítani. Tiszta szívből kívánjuk, hogy ugy legyen. — A közelgő megyei tisztujitások alkalmából Melczer Gyula meghívta Miskolezra egy, f. hó 5-dikén tartandó értekezletre a borsodmegyei bizottság tagjait. Melczer ur felhívásában hangsúlyozza, bogy a helyes köz•

a,r ,i. ' ' . UoLCI^u kivrÍMrttOT, SÖt 5ZÜ ICSCgCS, llOgy <1 tisztújítás a jelöltek képessége, ne pedig más érdekek szempontjából ejtessék meg. Kívánatos, hogy ez nálunk is a közelgő választások alkalmával a közügy érdekében szigorúan szem előtt tartassék I — A képviselőház november 2-diki ülésén a banktárgyalás folyt tovább. Bánhidy Béla volt az első szónok, az ellenzék részéről, természetesen a javaslat ellen szólt! azután Márkus István mondott igen sikerült beszédet a javaslat védelmére. Márkus után Mocsáry Lajos következett, ki nem mondott semmi különöst, hanem ő is bolygatta „ő felsége aggályait. Tisza Kálmán emelt szót ezután, hosszasabban s élesen polemizálva bevezetésül az ellenzéki szónokokkal, minek végeztével áttért a kormány eljárásának igazolására. A ház folytonos figyelemmel s gyakran kitörő tetszéssel kisérte a kormányelnök fejtegetéseit. — Magyarország 15.064 városa, községe, pusztája sat. közül 5979-ben nem merült fel sem a birtokrendezés, sem a telekkönyvi átalakítás szüksége, 3613-ban a birtokszabályozás még meg nem történt, 5814-ben már keresztül vitetett és végül 5970 helység telekjegyzőkönyvei átalakításra várnak. — A bosnyák menekültek ügye a legkomolyabb stadiumba lépett. Monarchiánk eddig 20,000 ily menekültet élelmezett, akik, területünkre szöktek. Nem birván azonban többé a költséget, legújabban az határoztatott, hogy csak a nők, gyermekek és aggok segétyeztessenek; a munkabíró férfiak azonban nem. Most áz illető vidékről azt írják az „Agr. Z

fg."-nak, hogy az iriség ott általában nagy s igen tarthatni attól, hogy a menekültek szaporítani fogják — a rablóbandákat. — Erdélyben ezen év folyamában a csendőrség száma nyolcz őrvezetővel és 46 legénynyel szaporittatott. Uj őrállomások állíttattak fel Dúson, Bisztrán, Brádon, Körösbányán, Urikányon, Tövisen, Kápolnok-Monostoron Ó» vriiirnrtotón A kftlW>Mnhhlet 22,000 fit. A csendőrség szaporítása a fenyegetett személy- és vagyonbiztonság miatt lön szükséges. — Az államjószágok utáni bérhátralékok 1876-ban 8 millió frtot tettek ki. Hogy mily nehézségekkel jut az államkincstár a bérösszegekhez s mily tevékenységet fejtenek ki az uradalmi ügyészek, mutatja az, hogy 1875ben 52 ezer, 1876-ban 62 ezer perköltség Ítéltetett meg a kincstár számára. Különösen a pécskai uradalom ritkítja a perköltségcsinálásban párját. — Egyik fővárosi lap nov. elsején megjelent számában egy közleményt hoz, mely elég fontos arra nézve AJ i h árczáia. \ HALOTTAK NAPJÁN. (B.-Csabán, nov. 2.) Zörgő sárga levelek hullanak szerteszéjjel az ösvényre, mely a temető ajtajáig vezet. Madárdal nem kisér már ki, ha alkonyatkor a mohos kövek közé vágyódói, hogy porladozó kedveseid : édes anyád, kis nővéred, nőd, barátod emlékén tűnődjél, vagy hogy meggyászold magadat, elmúló ifiuságod kellemes csalódásait s gyermekes tévedéseidet, melyek ma, midőn a baladó idő fátyolén át tünuek eléd : csak fokozzák lelki szemeid előtt életed ama szebb szakának utolérhetlen bájait. Megsiratod a legbölcsebb bohóságokat s visszakívánkozol hozzájok. Szived temetőjében ezek a legkedvesebb halottak. Hogy elmúlik minden! lehullanak a falevelek az őszi szél egy érintésére, szétfoszlanak az ifjúkor rózsaszínű álmai, a sziv legrejtettebb zugában, hol egykor dicsvágy s szerelem fonta életednek vezérlő fonalát : a nyugalom s béke vágya húzódik meg igénytelen egyszerűségében; a tél zivatarai megbontják a madáríészket s mi oda kerülünk, a hol ez a tarka világ számunkra csak volt s örökre összeomlott. Sírunk fölé megjön a kikelet, a tavasz első virága talán épen ott fog fakadni, a fülemüle ott fogja hangoztatni esti dalát: de ez minket már nem fog többé érdekelni. S ez a szép világ nélkülünk is fennmarad; az idő kereke gyorsan forog tovább s mint a szélvész ragadja magával az élet ezernyi érdetét s utánunk nem tudakozódik senki. Eleinte eljárnak sirunk fölé, azután néha-néha eszibe jutunk valakinek, végre egyet lobban még az emlékezet mécsvilága, mely balviny árnyunkat láttatja s aztán . . . a vándor fuvalom játszik egyedül sirunk felett nőit fűszálakkal s jönnek utáiunk — mások. De sirók és sratók mindig voltak, mindig lesznek. A halottak csöndé? tanyája mindig népes s a temető földjét mindennap iönyekkel öntözik meg. A gyászoló szülő, ki összes reményét temette el, miuden évben elun a kis sirhoz s tarka virágokat hoz kis gyermekének. „Jer fel kis angyalom" — mond az édes anya— „vidd le magaddal földi ágyacskádba a virágokat s játszadozz veük, mintha még most is ölemben í ingatnálak." S ott térlelve elképzeli az édes anya, hogy kis fia, kis leánya ölé>en alszik és ő viraszt fölötte s csókjaival árasztja el sztid arczát. Aztán hazatér, ott látja az üres bölcsőt s láttrá talán még keserűbbek lesznek a szülői könyűk, mint künn a temetőn. Kijönne a nővérek bátyjuk sírjához s megállnak előtte. Némá. nézik bátyjuk sírkeresztjét s egyik se mer sírni. Ehejtil egymás elől a bánatot, mely szivüket bántja, A legkisebb! könyűi erednek meg legelébb s aztán mint a patak ömk a többié. „Szegény bátyánk! te védtél volna bennnket ugy-e, ha baj ér ? és meg kelle halnod." Minda évben eljön az árva fiu s szülőit keresi meg. Mily jól esi a sirhantra borulva panaszolni el a sok búbánatot, mey űzi, hajtja. Ott suttog nekik s kérdi tőlük : „Gondoltok-e reám én édes szülőim, jó atyám, anyácskám, látjátok-e, hogy itt ölelem sírkereszteteket, hiszen Olyan a két ága, mint két ölető kar, Mintha atyám s anyám nyújtaná ki karját. Miért hagytatok itt magamra? Olyan üres ez az élet nélkületek, a kiket nem pótol semmi, senki." A gazdag örökösök is kimennek a temetőbe halottak napján. Egész évben nem jutott eszükbe. Most ragyog a sirhalom s a dús virágok tömege közt meggyújtott lángok fényénél mondanak egy imát az „udvarias" örökösök is s azon fogadalommal távoznak, hogy egy év múlva újra el fognak jönni. Igaz ós hamis könyük áztatják meg a sirhantokat a temető ünnepnapján, melyet őszre a természet hervadása idején tartunk meg. Kimegyünk mindnyájan a sírkertbe, hisz ki volna az, kinek ne volna valakije, a kit megsirathatna? A gazdag ékes virágfüzérekkel, fényes gyertyalángok s könyűivel áldozik halottjának; a szegénynek nincs egyebe, mint könyűi s ez is elég. Sötét este térünk haza a halottak országából, és elgondoljuk magunkban, hogy az a temető nem oly sivár, hisz ott leszünk valóban boldogok, a hol már nem bánt bennünket senki; menedék az, kikötő s a kinek szivében még a hit virul : kapu egy boldogabb jövő előtt. Az éj beáll, a gyertyácskák végig égnek 8 a csillagok gyúlnak ki az égen s virasztanak a holtak örök álmai felett! P.