Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-27 / 77. szám

IV. évfolyam. 1877. 77. szám. B.-Csaba, szeptember 27-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY! Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és ostitörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az országibból. Budapest, szept. 23-án. Tek. szerkesztő ur! végre sok bolyongás után ismét feljutottam a fővárosba, és mint igaz hazafi benéztem az ország gázába is, meggyőződni a felől, ha vájjon a ^ honatyáink komolyan hozzálátnak-e ama nagy kérdések megoldásához, melyek ólomsulylyaliíhehezednek már évek óta az ország vállaira, s melyeknek leemelését oly nehezen várjak mindnyájan. Benéztem ós mit láttam? Üres padokat, melyeken ugyan bátran akár vógigfekl. ettek volna a jelenlevők, még akkor is maradt volna hely, azok számára, kik valahol a vidéken vagy a kávéházakban lesik Tisza miniszterelnök ur válaszait az első ülésen tett interpellacziókra. Kimentem a folyosókra is, de ott is csak néhány buzgóbb képviselőt láttam kis csoportokban beszélgetni, ezek közt Apponyi Albert grófot, Osengery A. Somsich Pált, Csernátoni, Simonyi E. Helfyt — mutogatva a muszka atroczitások fényképeit — Horánszkyt, Szilágyi D. Szontag Pált, Zsedényit stb. stb. Megyénkből csak két képviselőt vettem észre itt: Irányi Dánielt és Zsilinszky Mihályt. Tűnődtem e jelenségen, mig egy szomszéd barátom meg nem magyarázta az egészet oly formán, hogy a tulajdonképeni nagy kérdések nagyon háttérbe szorultak a keleti háború előtt, s amellett a magyar Kormány még most sem boldogul a németekkel, akarom mondani: az osztrákokkal, kik még mindig fontoskodó arczczal bizonyítgatják azt, mennyire meglesznek ők rövidítve az uj kiegyezés által. Szeretném látni, hogy csinálná meg ezekkel a kiegyezést egy Simonyi Ernő, avagy pedig a mindig tüzelgő Madarász! Ezek persze csak ugy bajusz alatt nevetnek, mikor látják, mily sok a baja annak a „gőgös" Tiszának Bécsben Auersperggel, Albrecht főherczeggel és a bankárokkal; örülnek szörnyen, hogy nem ők a miniszterek, és hogy van kit szidni a magyar bankért, a vám-szövetségért és — a keleti politikáért. Milyen kényelmes szerep ez, még csak tanulni se kell, hogy sikerrel játszák el a nagy közönség tapsai között! No de ne bántsuk a nagy hazafiakat. Nézzük inkább mit csinál az országgyűlés ? Hát volna biz ott mit csinálni, de az a baj, hogy daczára a jelenlevő képviselők csekély számának, mégis igen sokan vannak arra, hogy valami okosat végezzenek. A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvényjavaslat volt a szőnyegen. Fontos tárgy kétségen kivül. Mindenki belátja, hogy az eddigi állapot, melyben pl. egy kakasper felebbezhető egész a legfelsőbb törvényszékig, mikor a perköltségek megemésztik a per tárgyát, mikor a zugprókátorok száma ijesztő módon nő az országban, midőn a sok formalitás között elvész a lényeg, a sok irka-firka között elvész az igazság — mondhatom ily állapot tovább fen nem állhat. Az önérzetes ügyvédek magok sürgetik ez állapot megszüntetését; azt lehet mondani. hogy ebben mindenki egyetért velők. De ez az egyetértés azonnal megszűnik, ha arról van szó, mik épen kelljen azon segiteni? Az egyik a községi birákra óhajtja bizni az apróbb peres ügyek elintézését, egy felebbezési fo rummal; a másik békebirákat óhajt alkalmazni ingyenes, de kötelező szolgálattal; az egyik a szolgabirákat, a másik a járásbirákat tartja egyedül hivatottaknak arra, hogy a kisebb peres ügyekben bíráskodjanak; az egyik az ügyvédi közbenjárást óhajtja, a másik éppen csak azok kizárását sürgeti; az egyik szakképzettséget, birói diplomát követel, a másik ennek mellőzésével csupán a becsületességre apellál. Es mindenki a maga nézetének helyességét vitatja, — mindenki csodálkozik, sőt legnagyobb része pláne boszankodik is afelett, hogy van az országban ember, aki az ő nézetét nem helyesli. Valóságos bábeli zavar, melyben minden parlamentalis rend, minden pártfegyelein megszűnik; s nagyon jogosult azon aggodalom, hogy utoljára is olyan törvény fog kikerülni ebből a zavarból, melylyel senki sem lesz megelégedve. Sokkal nagyobbak az ellentétek, sokkal merevebb egyes képviselőknek a nézete, semhogy egyöntetű törvényt csinálhatnának a bagatell-ügyek feletti bíráskodásról. Hogy mégis lehessen valami eredményre jutni, Horánszky Nándor egy kompromiszumot ajánlott, s egy határozati javavaslattal azt akarja elérni, hogy a szolgabíró és járásbiró-pártiak (még ilyen pártok sem voltak szép Magyarországban !) kölcsönös engedmények folytán egyesüljenek abban, hogy hát rendszerint bíráskodjék a járásbiró, de bizonyos esetekben ós helyeken a szolgabíró is. Ez egy kicsit furcsa lesz az életben — ha ugyan keresztül megy, de a jóakarat megvan benne. A községi bíráskodás által eldöntött ügyekre nézve Horánszky azt kívánja, hogy azok a meg nem elégedő fél kívánságára a járásbiró elé vi tessenek, de azt is csak permiszive mondja, hogy" odavihetők, és hogy a járásbiró a kisebb polgári peres ügyekre megszabott eljárás határozatai szerint végérvényesen határozzon. Az ilyen Ítéletek ellen — a felebbezés kizártával — csak semmiségi panasznak volna helye azon törvényszékhez, melynek kerületében az illető bíróság székhelye fekszik. Én attól félek, t. szerk. ur! hogy ez a törvény éppen azért lesz rosz, mert nagyon jól akarják megcsinálni. Nagyon sok képviselő beszél pro et contra, és pedig ingerülten. A sok bába közt elvész a gyermek. Dr. 0. A íí tárnája. Az őrült grófnő. Ileszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Olirisztó Miklós. (Vége.) Natalia szabad volt! De nein akart többé megjelenni a világban, bogy a kíváncsi látogatásokat kikerülje s csak kevés meghitt barátjait fogadta el. Szerencsétlen története csakhamar szájról szájra szállott. Végre eljutott Ferencz császár füleihez is. Első Ferencz Ausztria császárja, ki oly sokat tartott igazságosságára, hogy e jelmondatot követte : „Justitia regnorum fundamentum"*) felháborodott az uralkodása alatt történt méltatlanságon, s mindent elkövetett, hogy az ő uralkodását bemocskoló foltot lemossa. Még azon este Natalia grófné a császári várba hivatott. Az ilyen meghivás parancsnak tekintetett, s Natalia nem akart ennek ellenszegülni. Kilencz óra volt midőn a császári várban megér*) „Igazságosság az uralkodás talpköve." Ford. kezett. Gyász-ruhában volt és arczát fekete fátyollaj takará. Midőn a várban megjelent, az udvari kamarás fogadta, ki őt a császár szobájába kisérte. Ferencz császár egyedül volt. Résztvevő arczczal lépett a grófné elé, kezét megfogta s egy támlás-székhez vezeté. — Kedves grófnő — igy kezdé a császár — lássa a legszerencsétlenebb embert maga előtt. Valóban igaz, mit nekem elbeszéltek? Én nem hihetem, hogy ön ily égbekiáltó bün áldozata volna. A grófné meghajtá magát. — lgeu ugy van, felséges uram! A császár sohajtott. — Beszéljen, kedves grófnő! mindent akarok tudni. Kérem ne titkoljon el semmit. A grófné elbeszélt mindent. Nem tagadott el semmit, nem tagadta el hibáit, nem tagadta el, hogy miként lett szivének áldozata. — Én hibáztam felséges ur — fejezé be közlését — s miután azt megölték, kit szerettem s kit örökké siratni fogok, háládatos lettem volna azon kéznek, mely engfin hibáimért megölt volna. De a mit én szenvedtem, az ezerszer rosszabb a halálnál. Ezt nem érdemeltem l Borzadás fogá el testét, midőn azon iszonyú múltra gondolt. A császár mélyen meg volt hatva s ezt nem is titkolá el. — Kedves grófné — mondá kis szünet után a császár — ón egészen szolgálatára állok; szabadon s félelem nélkül beszélhet. Mit kiván ön azon sértés jóra hozásáért, melyet országomban szenvedett ? A grófné lesüté szemeit s hallgatott. — Kedves grófné — folytatá a császár szívélyes hangon — én semmit sem fogo» öntől megtagadni. Kérjen bármit! Kérjen bármi kegyet s én megadom. Kérjen birtokot vagy bizonyos mennyiségű pénzt, bármily sok legyeu is az. Beszeljen tehát grófné s kérjen valamit. — Útlevelet külországba felség! — Kedves grófné, én azt mondtam önnek, szolgálatára állok, kérjen tehát valamit. — Egy útlevelet felség — ismétlé a grófné gyenge, de határozott hangon. — Nem akarok egyebet, csak innen el! — Ön nagyon kegyetlen grófné, nem akar tovább országomban lakni, melyben oly nagy igazságtalanság történt önön. De som én, sem tanácsadóim mit sem tudtak arról. A főbünös halott, őt többé nem büntethetem meg, de mit tegyek? Ne legyen oly szigorú irányomban, \