Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-09-06 / 71. szám

IV. évfolyam. 1877. 71. szám. li.-Csíibít, szeptember 6-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és esti tör* tökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre á frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és lciad.0-lxiva.tal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. nrn.il B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken ininde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő ur Gyomán, Zsilinszky Mihály ur, a gyomai választó-kenileí országos képviselője, folyó hó 2-án d. u. 5 órakor tartotta meg másodóvi beszámoló beszédét, a nagy templom-téren, szépszámú közönség jelenléte mellett. A modor melyben szólt, azonnal tudtára adá a figyelmes hallgatónak, hogy egy ál tajában nem volt czélja valami nagyszabása s igy nyomda alá szánt beszédet tartani, mint inkább tisztázni az eltérő nézeteket, s lecsillapítani a kedélyháborgásokat, melyeket a pártlapok Gyomán is támasztottak, mint általában a kiegyezés ugy különösen a keleti kérdést illetőleg. S a komoly figyelem, a mély meghatottság, s az általánás megelégedés beszéde után, félreismerhetlen bizonyságot tettek a felől, hogy a népies magyarázó modor őszinte szava, megtalálta az ulat a szivekhez. Többek között leginkább kiemelte a sokat pengett „független nemzeti bank s önálló vámterület" kérdését, a folyó évi ápiil 23-án benyújtott törvényjavaslat alkalmából, s oly tapintatosan igazolta be, a kormány kiegyezés körül tett érdekei eljárásának helyes voltát, hogy felette még azok is megelégedésüket fejezték ki, a kik előtt eddig, a mélyebben járó politikának mozgató eszméi teljesen ismeretlenek voltak. De legfeszültebb volt a figyelem, midőn a keleti kérdés, illetőleg az orosz-török háborúról szólt. „En háromféle politikát ismerek" — mondotta, melyek közül az első : a vakmerőség politikája, midőn t. i. valamely kormány, a körülményeket meg nem fontolva, s az eshetőségekkel számot nem vetve, lázas gyorsasággal kezdi meg a harczot; a második : a gyávaság politikája, midőn t. i. addig fontolgat és készülődik, I s addig haboz az „igen" és „nem" között, mig elszalasztja a kedvező időt, ós reá ront a veszedelem ; a harmadik az eszélyesség politikája t. i. mindenre kiható figyelemmel vet számot a kormány magával ereje, érdekei és teendőivel, s mert sem nem vakmerő, sem pedig nem gyáva, a cselekvés legkedvezőbb pillanatát ragadja meg bölcsen, melynek jó következményei el nem maradhatnak. íme ez a mi kormányunk politikája, a keleti kérdést illetőleg, s e legkedvezőbb pillanatot figyeli egyrészről a bevárás szükségének érzete, másrészről az elkéséstőli félelem kereszttüze között. Es ennek köszönhetjük egyedül, hogy eddig sem pénzt, sem vért nem pazariánk szükségtelenül, s annyi százezer munkás kar maradt hon végezni az aratás nagyfontosságú munkáját. Ne féljenek hát semmi bajtól tisztelt polgártársaim, mert mig Andrási, a magyar külügyér ül ott, hol birodalmunk ügyeit jelenleg intézik, meg van a biztosíték arra nézve, hogy hazánk érdekei ne sérüljenek, nem fognak vitetni harczosaink egy a czivilizáczió ürügye alatt, s a ker. vallás koinpromissziójával irtó háborút folytató muszka hatalomnak támogatására stb. stb." Szóval igen szepen sikerült Zsilinszky urnák megnyugtatólag beigazolni, hogy mint a kiegyezési javaslatok törvényerőre jutása folytán, nemzetgazdászati és pénzügyi javulást, ugy a keleti kérdésben is a körülményeknek megfelelő legjobbat várhatjuk. Még többről is kellene emlékeznünk, ha szándékunk volna csak kivonatilag is adni e bölcs és igen tapintatos beszédet; de ez nem czélunk, s igy csak azt jelezzük még, hogy Zsilinszky képviselő urnák, az ily évenkénti megjelenése válaszlóinál s számadása a lezajlott eseményekről, népünkben kifejtendi azt a rokonszenvet személye iránt, melyet a m megtörni, de erősítni fog. Békésmegye uj szervezeti szabályzatának tervezete. A) A törvényhatóságnak szolgabírói járásokra osztásáról. A megye 1871. évi szervezete megállapításánál, tekintve a megye területi nagyságát, népességét, a községek- és pusztáknak egymásközti távközét, s különösen a közlekedési nehézségeket, a gyors és megfelelő közigazgatás, valamint a közszolgálat érdekeiből, a megyének hat szolgabírói járásra osztását találta szükségesnek. Jóllehet Gyula város 1878. évben nyert szervezeténél fogva, mint rendezett tanácsú város, a gyulai szolgabírói járás kötelékéből kilépett, s ezáltal a gyulai járás népessége közel 19,000 lélekkel f'gyott el annyira, hogy e járás jelenleg négy községben mindössze is mintegy 10,000 lelket számlál: mégis nem emelkedhetett érvényre a bizottság kebelében azon vélemény, inely csupán a lélekszám ezen csekélységéből kiindulva, de a közszolgálat érdekeiuek inegbirálásánál első sorban figyelembe veendő körülmények tekinteten kivül hagyása mellett — a gyulai járás megszüntetésével, a szolgabiroi járásoknak ötre leendő leszállítását czélozta, az 1871. évi beosztás alkalmával kimondott s imént hivatott indokokon felül főkép azért, mert a lefolyt hat éven keresztül n igyon is nyilvánvalóvá vált azon körülmény, hogy habár a Körös folyók által veszélyeztetett területek Gyula-Vári községtől Gyoma községig teljes continuitásban vannak is, — mégis a minduntalan megujuló árvízveszélyek rohamos megtámadásai, ugy a békési, mint a csabai szolgabírói járások községeit, névszerint Békés városát, Körös-Tarcsa, i W

1 ,íí HL Két hét története. XIV. (A csolnaká/.ók bálja. — Prielle Kornélia.) Társadalmi életünk csendesen ömlő habjai ezüst hullámokká növekedtek tel a mult hét folyamán s az unalom zátonyára gyöngykagylókat vetettek ki. Ott a terméketlen komokban, hol a gyönge növény életsóvárgó kételylyel bocsátja szét vékony gyökereit : zománczos díszben csillognnk a gyöngyöt termő kagyló-fedelek s egy órinlé re megnyílva, kitá'ják ékessségeiket. Siessünk mindjárt selyemszálra fűzni, liis/, oly hamar beáll az apály megint s unalmunk óráiban messze vetett kövecseinek nyomán egy-egy árva bugyborékoál egyéb úgyse emelkedik fel, az is mihelyt feljön, elenyészik. Nyári örömeink e csicsergő madarak búcsúra készülnek már, beröpdesnek még egyszer erdőt-ligetet, meghimbálóznak az enyészetre kész rezgő lombon s elbocsájtott szárnyaik alá rejtve fejüket, álmodnak még egyet: That is the last rose of summer Left blooming alone. S aztán varjak váltják fel a távozót s kalitkába zárt madár csicsergi majd : mi szép az élet, verőfény, ifjúság, dal s szerelem ! De még itt van mind együtt. Elet, ifjúság, mámor, szerelem. Mit nekünk még enyészet, tél, unalom órái, vén fejek gondja, lemondás ! A kék égen kaczéran tündököl száz meg száz csillag, s Céresz istenasszony egy felhő leplébe rejti hófehér szűzi alakját s ezüst sarlója csillan elő. Kis mosolygó csillagok, ti legyetek vezéreim, én esek bennetek hiszek . . . vezessetek engem egy boldog oázra, hol . . . élet . . . szerelem . . . feledés . . . tárja elém gyöngéd karjait, melynek ölelése oly puha és meleg, lehellete illatos és édes, hogy a megvérzett sziv . . . —• Ugyun kérem, ne legyen már olyan végtelen unalmas; hiszen tudom, hogy báli tudósítást akar írni, mért nem kezdi hát mindjárt az elején? Egy olvasóm jutott eszembe! Felocsúdom a liget bejáratánál sötéten álló lámpa alatt. Köszönöm figyelmét — ugy van — magam is belátom, hogy unalmassá leszek. Fiatalnak is beillő báltudósitó létemre igy kezdeni egy bálboz! Hisz bekellett volna rontanom ajtóstul, odavetni magam a királynő picziny lábai elé s azt rebegnem: „Királynők királynője, kit szép szemei, bájai, ifjúsága s nem öröklött lénye, czimere koronáztak meg; üdv neked, kegyeid egy rózsabimbaját ha ide tüzuéd keblem fölé" .... De mily hideg a hivatalosan bálozó szive. Nyugodt mint a sir. A báléji zivatarok megbolygatta pókhálóba bele nem kerül s a királynőt kikerüli, mintha érezné, hogy nem tartozik az udvarhoz, bókjait nem fogadják el; sírokba vonul mint a pók, mely ovatosan les minden zörrenést, megérzi a legkisebb szellő lengésit. Tehát leselkedés a szerepem. Hallgassak, hogy annál többet tudjak mondani. Egy ifjú barátom sebzett szívvel jött ide felejteni. Midőn utoljára találkoztunk, még mindig azzal a dallal untatott, hogy: csak egy szép lány van a világon s ma a táncz rohamos árjából kigyúlt arczczal szókik elém s megragadva kezem, Oluvia dalát ismétl

:, mit gyógyszerül rendeltem egyszer neki : „Borral szerelemmel Eltelni sohasem kell. Minden pohárnak más a zamatja Minden leánynak más a varázsa, S a mámor " s elrohan tőlem. Igazad van. Mennyi bájos lány, mily szemek, mily piros ajkak, szőke barna bajfonatok hullámai, piczinyke törékeny kezek s drága toilettek das változatai. Egy tűnődő szomszédom megérinti vállamat. Ugyan nem tudod mennyibe kerül egy olyan öltözék minőt * * kisasszony visel ? A csodálatos kérdésre visszanézek. Mit tudhatok én mindent — felelem — s te szerencsétlen még itt is számitasz, még itt is okoskodol; mikor lesznek neked uiég olyan lányaid ? Számító barátommal együtt vetődöm el a tánezterem egyik sarkába, onnan jó a kilátás. Pompás jelenségek. A vidék egy estére legszebb virágait engedi át nekünk. Nyíljatok, viruljatok ! Ott egy előkelő tartású, tinóm hölgy ; midőn legyezi magát, lép és szól az eleganczia varázsával árasztja el nézőjét s az nem habozik az est babérját neki ítélni oda.