Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-07-05 / 53. szám

IV. évfolyam. 1877. 02. szám. B.-Csaba, augusztus 5-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapokéra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és ltiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Gazdasági kaiamíiások. A vérmes remények, melyekben gazda-kö­zönségünk, a kiválóan kedvező tavaszi idő folyama alatt ringatózott, nagyrészbon füstbe mentek. Fájdalom, hogy az existencziáját kiválólag a föld termésére alapító alföldi gazda-közönsé­günk sorsa felett, nem annak szorgalma, nem gazdásági költséges beruházása, — földjeinek ja­vítása, — hanem tisztán a szeszélyes időjárás következménye határoz. A mezei gazda, mint a szenvedélyes kártya ­játékos, a sok évi rosz termés után, összeszedve utolsó garasát, sőt azon logikai következtetés mel­lett, hogy hiszen — egyszer már csak beüt a termés — kölcsön vett pénzen tengve-lengve foly­tatta nehéz küzdelmeit, s lázas izgatottságban gúsztálta a gazdag termést, a mely a múltban ej­tett sebeket beheggeszti, — és ő helyre áll. Volt is gusztó olyan, a milyen a boldog emlékezetű 1842-ik év óta nem volt, a midőn minden föld különbség nélkül holdanként 10 köböllel fizetett. A komoly gazda gondviselése redői kisi­multat, arcza kiderült, azon a szivjóság, a hála kifejezése tükröződött. Uram, mondanék valamit! — körül néz, nem látja, nem hallja-e valaki, a ki a talált, s félig már magáénak tartott kincsét megirigyli, megsemmisíti; — nem-e az Isten jó­ságát kisérti hiu kérdésével? — ugyanazért las­san, félig suttogva mondta : olyan buzavetésem­ben jártam, hogy társamat hat lépésnyiről nem láttam. Oh, hála legyen a teremtőnek, hisz reánk is fér egy kis áldás ! No még csak a virágzás, azután egy jó eső, és czélnál leszünk ! A virágzás is teljes sikerrel folyt le, — az eső is — boldog isten, mint kí­vánom ugy megyen, — megjelent. Es a gazdák örömükben egymás nyakába borultak Aligha nem e lélekemelő jelenetnek voltak tanúi ama hírlapírói tudósítók, a kik még most is fényes aratási kilátásokról értesitgetik a haza: közönséget. Hajh, de sok változik a nap alatt! Nem ár­viz, májusi fagy, szipoly, aszály, nem jégeső, — csak egy csendes reggeli kód volt ezúttal a gyil­kos, mely a lapos kövér földekben a dúsgazdag buzavetéseket rendkívüli rozsdával verte meg, s teljesen megsemmisítette ; — soványabb talajban levő buzavetések termését pedig felére leszál­lította. Mily csalódás, mily kalamitás ! ! Ez a rozsda tehát ugy látszik állandó csa­pás e vidéken, mely annál borzasztóbb, mert azt sem védgátakkal elhárítani, sem biztosítással mér­sékelni, sem okszerű gazdálkodási móddal kike­rülni nem lehet. Ráadásul még az adóleengedés­nél sem vétetik (mint nem elemi csapás? !) figye­lembe. Ennek természetes következménye a másik kalamitás, mely a munkabér drágasságában fek­szik. A mi jó munkásaink, félve, hogy a beteg buza napról-napra romolva, egy, ki nem számít­ható rosz termés eredményében kulminál az ara­tást, mint máskor részben vállalni nem akarják, nehogy a kötött szerződés teljesítésére — ható­ságilag köteleztetve, — a mint ők mondani szok­táK — a nyarat hasztalanul elpocsékolják. A mi jó munkásaink különben, a nyári me­zei munkával szemközt, nem a munka nagysá­gához, hanem az ő szükségleteikhez mérik a mun­kabért, illetőleg keresetet, mint a csizmadia, a ki a csizma foltozásért felrótt 20 krt, csakis az egy itcze bornak 20 Kros árával tudta okada­tolni. És igy ők határozott bórért vállalnak arató­munkát. Az eddis: kötött szerződések szerint kö­rüloelül ugy áll, hogy egy arató, gyűjtővel együtt, 14—15 hold gabna learatásáért, s a gazda szekerein, ennek cselédjeivel asztagba hor­dásáért kap 0 köböl búzát, 3 köböl árpát, 1 kocsi szalmát. Eleiemre gyűjtővel együtt egy hétre 1 véka lisztet, 3 font szalonnát, 3 itcze fő­zeléket, 1 '/j font sót, és 2 liter (ez már uj mér­ték szerint megyen) pálinkát. Azon részt, mely­ből az ő bére kitelik, a gazda lovain elnyom­tatja, s azt a gazda saját szekerein, szalmával együtt a munkásnak hazaszállítani tartozk. Ha már mostan a nyomtatás költsége, a szántás és a vetőmag értéke külön felszámittatik, egy ily silány termés mellett vájjon mi marad a gazdának ? a ki, ha a földbe fektetett kama­tokat is számítja, s a mellett a különféle nemű adókat fizeti, nem tudni, ha vájjon lelkesedik-e az egykori költő szavain, melyek szerint: „Bea­tus ille. qui . .. paterna rura bobus exercet suis." De hisz az Rómában volt, ez meg B.-Csa­bán van, 1877. évi juliushó l-jén! N. L. — Azon intézkedésekről, a melyeket Bécsben az okkupaczió végrehajtása czóljából megtettek, a következő­ket irják: „Az itt következő nagyfontosságú hirt magán­forrásból merítettem — s az megerősíti előbbeni állítá­somat, hogy Ausztria elhatározta a rószben való moz­gósítást. Szerdán este tanácskozás volt a hadügyminiszté­riumban, hol három nagy vasúttársaság igazgatói, az oszt­rák, az osztrák déli és az állami pálya, valamint a gőz­hüjótársaságok igazgatói voltak jelen. A következőkben történt megállapodás : Az osztrák Lloyd a kormány ren­deletére husz transport-hajót tartson készen, melyek Po­lában és Rovignóban álljanak. A drávai és szávai társa­ságok bocsássák a kormány rendelkezésére összes eszkö­zeiket. A déli vasút forgalmát naponta két uj vonattal tartozik növelni és a divaza-pola-rovignoi pálya egy vo­nattal, Szeged, Arad, Mohács, Báziás, Orsova stb. a csa­patszállitásnál lesznek a pihenő helyek, és ott fognak hadi konyhákat felállítani. A Duna-gőzliajótársulat rendeletet kapott, hogy egész adminisztraczióját katonai fölügyelet alá helyezze, de az üzletet még tovább viheti." — Az angol konzul az oroszok barbársága ellen erélyes tiltakozást küldött lord Derbyhez. A többi kon­zulok is követik példáját. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Clirisztó Miklós. (Folytatás.) IV. Egy hálás éjjeli szolgálat. Egy földszinti szobába vezetjük az olvcsót, mit egy lámpa gyéren világit inog. A szoba minden bútorzata egy asztal, egy nyugágy néhány szók és egy szekrényből állott. A nyugágyon egy férfi fekszik mily álomba me­rülve. Szolga lép a szobába, megrázva vállain.il. — Nos mi történi ? — Egy kocsi vár a kapu előtt doktor ur, valakit hoztak. — Egy pillanatig sem nyughatik. az ember! Hoz­zátok be a beteget. — Hiszen nem beteget hoztak, hanem egy férfi akar orvos úrral beszélni. — Vezesd be. Pár pillanat múlva Sesso gróf állott az orvos előtt. Ai doktor észrevette, hogy nem mindennapi ember­rel van dolga s ezért különösen nyájas volt. — Mivel szolgálhatok ? — kérdé a grófnak helyet mutatva. — Beteget hoztam. — Ab ! elmebeteg. — Gyógyithatlan őrült. — Nekünk már sok nagy betegünk volt, de szép eredményeket mutattunk fel. — Itt hiába fáradnak ! — Hm ! ki tudja ? — Mondom, hiába táradnak. A doktor rrlerŐéu nézett a beszélőre. — Ah ! kiálta fel csodálkozva. A gróf mosolyogva nyúlt tárczája után, melyből egy lapot vett ki, mit a doktornak nyujta. A lapon e következő szavak voltak : „Az átadónak föltétlenül engedelmeskedni. Th." Az orvos meghajtó magát. Jól ismerte a kéziratot, jól tudta, hogy itt engedelmeskedni kell; mert báró .Tliugut miniszter nem szokott tréfálni. — Parancsoljon méltóságos ur. — Segítsen a beteget behozni. Kevés idő múlva Natália a divánon feküdt. — Hisz ez halott! — Mondá az orvos megijedve. — Sohse féljen, ő él. Két óra múlva fölébred, ad­dig is vigyék szobájába. •— Parancsára. — Mint már mondám is, a nő őrült. — Tudom, tudom. Rögeszméje, hogy kedvese megöletett. Sirni fog ós szabadon boesájtatását követelendi. — Oh hisz mindannyian igy tesznek. — Ön ügyes orvos — mondá a gróf — és bizalom­mal adom a beteget gondviselése alá. — Minden lehetőt meg fogok tenni. — Ne feledje, hogy a beteg gyógyithatlan. — Gyógyithatlan — igen gyógyithatlan, .... hisz a gróf ur előre megmondta — Kigyógyitását czélzó minden kísérlettől óvakodjék. A doktor reábámult a grófra. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom