Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - MŰVELŐDÉS - Szabó Ferenc: Jegyzetek az orosházi Darvas József Irodalmi Emlékházról

MŰVU6P& Jegyzetek az orosházi Darvas József Irodalmi Emlékházról SZABÓ FERENC Orosháza „faluszélén", a Dózsa György utca 74. szám alatt, 1979. december 3-a óta fehér falú kis ház várja a látogatókat. A Darvas József halálának hatodik évfordulóján, Dobozy Imre avatóbeszédével megnyitott új emlékhely a szülőváros és a megye régi adósságát rótta le a huszadik század magyar irodalmának és közéletének kiemelkedő egyéniségével szemben. A megnyitó alkalmából leplezték le a ház utcai frontján elhelyezett fehér márvány emléktáblát is, ezzel a szöveggel: „Ebben a házban töltötte gyermekkorát és idejárt vissza haláláig Darvas József író és politikus. 1912-1973. Orosháza Város Tanácsa." A megyei múzeumi szervezet új egysége, amely az orosházi Szántó Kovács Múzeum keretében működik, a megnyitó óta eltelt háromnegyed év alatt széles érdeklődést váltott ki. Látogatói között éppúgy megtalálhatók az élő magyar és szomszéd országokbeli ismert írók, művészek, mint az országjáró diákok, s legnagyobb számban az orosházi lakosok, köztük az emlékház kialakításában sok munkát vállaló üzemi brigádok tagjai. Az intézmény eddigi fennállása és közművelődési kisugárzása azokat igazolta, akik már 1976-ban megkezdték az emlékház megnyitását előkészítő munkát, s ma is arra törekednek, hogy az emlékház a város nevezetessége legyen, a maga lehetőségei szerint segítse Darvas életművének megismerését. Végső fokon legalább fél évtized kell ahhoz, hogy az intézmény úgy bevonuljon az országos köztudatba, mint pl. a balmazújvárosi Veres Péter emlékház. A színvonalas és állandó népszerűsítés, az épület és a kiállítás gondos védelme ennek csak az egyik feltétele, hosszabb távon a folyamatos gyűjteménygyarapítás, a publikálás, az irodalomtörténeti tudományos és ismeretterjesztő rendezvények szervezése nélkül a megszokottság szürkesége veszélyeztetheti. Ha az emlékház jellegéhez és szelleméhez csatlakozó, alkotó légkörű művelődési élet uralja Orosházát, a kultúra értéke tisztán csillog, akkor a fehérfalú kis ház jövőjét sem kell félteni. Jegyzeteink célja nem a megszokott kiállításleírás. A napisajtó több figyelemfelhívó cikket közölt már az emlékházról. (A teljesség igénye nélkül említjük meg az előkészületek kezdeti szakaszából Palkó Sándor: Emlékház Orosházán - Népszabadság, 1977. május 1. -, a megnyitás óta Bertalan Ágnes: A szülőház Orosházán - Kcpes Újság, 1980. 11. szám -, Fedor Ágnes: Darvas József emlékházában, Orosházán - Magyar Nemzet, 1980. július 16. és ugyancsak Fedor Ágnes: A könyvek élnek Nők Lapja, 1980. augusztus 23. - című cikkét.) Fontosabbnak tartjuk néhány általánosabb megállapításunk ismertetését, részint az emlékházzal és a vele szoros egységet jelentő kiállítással kapcsolatban, másfelől a Darvas-hagyományőrzés Orosházához fűződő kötelességeivel és lehetőségeivel összefüggésben. * Első megjegyzésként az emlékházat befogadó, tágabb környezetnek a Darvas-házhoz szorosan kötődő, sajátos hangulatára érdemes kitérnünk. Az író számára oly kedves épület a városvégi utca utolsó előtti háza. Az utcakép a félszázaddal ezelőtti helyzethez képest keveset változott. A házsor a századforduló után épült s az 1920-as évekig a tanítóföldekre, attól kezdve a lassan kialakuló Nagyatádi-telepi házakra tekintett. A felszabadulás előtt Csabai útnak nevezett utca (a hajdani földút Gerendáson át erre 56