Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - MŰVELŐDÉS - Szabó Ferenc: Jegyzetek az orosházi Darvas József Irodalmi Emlékházról

vitt Csabára) kockakövein haladó idegen az utolsó házakhoz közeledve szinte előbb veszi észre a szántóföldek tágasságát, a határba továbbfutó út szalagját, mint a megbúvó házat. Ez a nagyon egyszerű élmény a Darvas-művek ismerői számára különösen megragadó „bevezető" az emlékházhoz, hiszen a genius loci-t az egész városrész, az egész utca erősíti, a sorba simuló ház köré tömöríti. Ezekben a pillanatokban a Darvas-regények sokféle életképe merül föl a látogatóban: Eszébe jutnak a Máról holnapra lapjain a faluszélen emberfeletti akarással vertfalú otthont építő földmunkások, a tanyavilágból befutó út láttán felrémlik a Szilveszter napján hazaérkező cselédek vonulása. (Aki a tájat ismeri, azt is tudhatja, hogy az az út vezetett a Harangoskút és megátkozott kincsei felé.) A nagyjából egységes arculatú környezet természetes hangulati többletére - amely ha nem is éri utol, de felidézi a Veres Péter emlékház ilyen értelmű vonzását - Orosházán különösen nagy szükség van. Az eredetit megközelítő formában visszaállított Darvas-ház ugyanis az udvarban és az udvar felől nézve - talán éppen pedáns rendbetétele miatt ? - megtöri az illúziót. A látogató a konyhába belépve kapja vissza a faluszéle, az utca által megteremtett miliőt, amely a szobában és a konyhában- apró mozzanatokat nem számítva - töretlenül érvényre jut. A kiállítás létrejöttében legtöbb munkát vállaló szakemberek (az anyaggyűjtés és a forgatókönyv Beck Zoltán és Lencsó László, a rendezés Lencsó László hozzáértését dicséri, az épület helyreállítását Sisa Béla, a kiállítás kiviteli koncepcióját Csajághy Rezső tervezte) ebben a két kis helyiségben a laikus szemlélő előtt talán nagyon is egyszerű, valójában azonban fölöttébb összetett feladatot oldottak meg. Könnyen azt hihetnénk, hogy a közelmúlt emlékanyagát, köztük a Darvas-házban használatos, egy félszázaddal még mindennapos eszközöket, berendezési tárgyakat egyszerű dolog volt összegyűjteni. Bár az agrárproletár környezetben a szociális helyzetet kifejező olcsó gyári tömegtermékek, kisipari munkák, saját készítésű tárgyak uralkodtak, az életmód változásával éppen ezek tűntek el a leggyorsabban. Nemcsak Orosháza szegényember-negyedeiből, hanem a Darvas-házból, özv. Dumitrásné és Mihály fia portájáról is. Számos egykorú bútordarab, szerszám és használati eszköz megmaradt az épületben, de sok volt a pótolni való is. S bár egykor egy életforma szokványos tárgyai voltak, ma nem ment gyorsan olyan darabok megtalálása, amelyek bele is illettek a konyha és a szoba berendezésének szigorú rendjébe, a családi eredetű bútorok, eszközök meghatározó együttesébe. Mindez összességében jól sikerült. A szobában egyedül a kemence és a kuckó, arányaiban semmiképp sem szerencsés, újraalakítása kifogásolható komolyabban. (A kemence „hasasabb", a kuckó kisebb volt a hasonló házakban.) A konyha berendezése az épület végén található bognárműhely egyik falán és egyik sarkában elhelyezett konyhaeszközökkel, asszonykézbe való szerszámokkal együtt ad teljesebb képet az életmódról, annak egyik fontos részéről: az étkezésről, amelynek fő anyaga a liszt, a krumpli volt, ritkábban a tej, még ritkábban a friss hús. A zsír és a füstölt hús tárolására nem kellett nagy hely, kevés volt belőle. A szegény asszony ügyessége, gondossága savanyúságokkal enyhítette az egyhangú étkezési fogásokat, a kis kert minden lehetőségét kihasználva. A sok cukrot kívánó befőttekre, lekvárokra nemigen futotta, az elérhető leginkább a szilvalekvár volt. A konyha proletár célszerűsége - a „berakott sparhelt", a beépített üstház - szintén beszédes emlék. Annak a kényszerű takarékosságnak a jele, amellyel a mindig fogytán lévő tüzelőanyagot kímélték, a tüzet nemcsak főzésre, hanem télen melegedésre is használták minden lehető esetben. S fordítva is: amit lehetett, a befűtött kemencében sütötték vagy főzték meg. Mindezek a mai idősebb, sőt a középkorú generációk személyes élményei még, s így akarva-akaratlan „belelátják" a népi rendet szépen követő konyhába. A fiatalabb nemzedékek többnyire néhány ma már ismeretlen konyhaeszközre figyelnek csupán fel. (Szerencsére Nagy Gyula vezeti végig a látogatókat az emlékházban, s szívesen ismerteti a faluszéli konyhaműveletek és az étkezés jellemzőit!) A konyha és a tisztaszoba korhűsége, hangulata az emlékház közvetett „mondanivalójának", a látogatóra tett hatásának legfontosabb összetevője, az utcaképpel, a városvéggel együtt. Szerencsés ötlet volt az író családjára és gyermekkorára vonatkozó fényképek, iratok természetes hatású elhelyezése a szobában. Ezek bizonyos értelemben változatosságot vittek a puritán helyiségbe, másfelől pedig az írói pálya bemutatására amúgy is szűkös harmadik egység (eredetileg kamra majd szoba) jobb kihasználását segítették. 57