Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Füle Lajos: Az urbanisztika fogalma, tartalma, tervezési eszközei és időszerű problémái

A vízügyi szakági tervezésnek éppúgy, mint a komplex településtervezésnek nagy szüksége van a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság hatósági állásfoglalását rögzítő vízügyi szakvéleményre. H szakvélemény a területre vonatkozó idősoros adatok és tapasztalatok birtokában lévő szakemberek aktív bekapcsolódását biztosítja a tervezés folyamatába, hiszen eleve minősíti beépíthetőség, s a meglévő és tervezett vízügyi létesítmények kihatása szempontjából a fejlesztésre számításba vehető területeket, megadja az ivóvízellátás javasolt módját, vízbeszerzési bázisát, rögzíti a csapadék- és szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás jelenlegi helyzetét, továbbá a jövőbeli megoldással kapcsolatos elvi műszaki állásfoglalást. Adatokat szolgáltat a talajmechanikus részére is a talajvízjárásra, talajvízszint alakulására (megfigyelő kutak), a mélységi vizekre vonatkozó megfigyelések stb. közlésével. Mai szemléletünk szerint - a tervezés folyamatában - a rendezési tervek megalapozásához az egy-egy szakágat érintő kérdések széleskörű, részletes műszaki, gazdasági, esztétikai elemzése és megoldása szükséges - az ágazati elhatározások ismeretében - a vonatkozó vizsgálatok és prognózisok alapján. E szakágak munkájának leglényegesebb javaslatai, legfőbb eredményei a jóváhagyásra kerülő tervi munkarészek szerves részét képezik, bedolgozást nyernek tehát a megfelelő koncepciók, programok, tervek szöveges munkarészeinek és tervlapjainak tartalmába. A feldolgozás egésze ugyanakkor a dokumentáció keretében önálló - több esetben külön főhatósági jóváhagyást igénylő - munkarészként: szakági tervjavaslatként is megjelenik. Az általános rendezési terv keretében pl. - a terv más munkarészeivel összhangban - minden esetben ki kell dolgozni: - a közlekedésfejlesztési, - a közműfejlesztési (vízi és energia-közművek), - a zöldfelületi tervjavaslatot, de a feladat jellegétől, a megoldásra váró problémák összetettségétől, s a megbízói igényektől függően más tervjavaslatok kidolgozására is sor kerülhet. A közlekedésfejlesztési szakági munka keretében a közlekedési hálózat szerkezetének és működésének meghatározására és alapvető méretezésére kerül sor valamennyi közlekedési ág vonatkozásában, a távlatban várható közlekedési és szállítási igények figyelembevételével. Ide tartozik a közlekedési ágak közötti kapcsolatok tisztázása, valamint a főbb létesítmények és nyomvonalak meghatározása is. A szakági tervjavaslat a témakört - a vasúti közlekedés, - a közúti közlekedés, - a vízi közlekedés, - a légi közlekedés, továbbá - az egyéb közlekedés és szállítás vonatkozásában tárja fel. Amikor a közlekedéstervezéssel foglalkozó szakág szerepéről, jelentőségéről esik szó, érdemes idézni a japán Kurokawa nagyszerű metaforáját: „... az út az emberi mozgás architektúrája." Bizonyára nem szorul bővebb bizonyításra az a tény, hogy minden település szerkezeti felépítésének alapja a valamennyi funkcionális értelmű mozgást szervező és lebonyolító közlekedési hálózat, s az sem, hogy ezek bonyolultan összefüggő rendszerét éppen olyan igényességgel kell megtervezni, méretezni, komponálni, mint az épületekben realizálódó együtteseket. Helyesebben: mindezek korszerűen, teljesértékűen csak a területfelhasználással, közművesítéssel stb. együtt, párhuzamosan és összehangoltan tervezhetők meg, s fogalma sincs a szakma belső törvényeiről annak a tervezőnek (bármely szakágat képviseli is), aki ezt másként képzeli vagy gyakorolja. A főként a vízgazdálkodás és energiagazdálkodás tágabb keretébe illeszkedő közműfejlesztési szakági munka átfogó feladata az igények területi és minőségi megoszlása alapján a közműellátás módjának, mértékének meghatározása az adott településcsoport, illetőleg település szerkezetével, funkcióival 68