Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Füle Lajos: Az urbanisztika fogalma, tartalma, tervezési eszközei és időszerű problémái

- s a többi szakág igényeivel - összhangban. Ide tartozik a gerinchálózatok, a központi és hálózati berendezések alapvető elrendezése és méretezése is. Szakági tervjavaslat készül: - az energiaellátás (távhőellátás, gáz- és elektromos energia), - a vízellátás, - a szenny- és csapadékvíz elvezetés, - a szennyvíztisztítás, - az árvízmentesítés és a belvízrendezés, - a hévízhasznosítás, - a hírközlés és - a hulladékeltávolítás vonatkozásában. A zöldfelület-szerkezeti fejlesztést, zöldterületi ellátást célzó szakági munka keretében az alapvető zöldterületi rendszer és szerkezet meghatározására, s a közhasználatra szánt zöldterületek méretezésére kerül sor a megfelelő területek lehatárolásával, a növényzet fenntartására, esetleg védelmére vonatkozó intézkedési javaslatok kidolgozásával. Ez a munkarész foglalkozik a vízfelületekkel, a tájvédelmet vagy helyi védelmet igénylő területekkel is. Meg kell jegyeznünk, hogy az eddig felsorolt szakági területek között ez a tevékenység nyert a településtervezésben legkésőbb polgárjogot. A felsorolt szakági tevékenységek szolgálják jellemzően ma a településtervezés komplexitását. Ez a komplexitás gyakorlatilag koordinált együttműködést jelent, aminek számtalan funkcionális, műszaki stb. előnye mellett tetemes gazdasági előnye is lehet. Több konkrét tervezett és megvalósított példa elemzése alapján megállapítást nyert, hogy a városrendező építész, a közlekedési és a mélyépítési (közmű) szaktervezők, kertészmérnökök stb. megfelelően időzített folyamatos együttműködése esetén a vonalas jellegű létesítményeknél pl. 20-30%-os nyomvonalhossz és jelentős egyéb pl. terülctfelhasználási jellegű megtakarítások érhetők el. Ma már mind a megbízók, mind a településtervezéssel foglalkozó tervezők túlnyomó része érzékeli a legfontosabb szakágak súlyát, jelentőségét, néha azonban előfordul még, hogy egy-egy rendezési terv pl. közlekedéstervező közreműködése nélkül készül, továbbá az is, hogy megfelelő képesítéssel nem rendelkezők foglalkoznak szakági tervezéssel. Ennek oka legtöbbször anyagi természetű: egy-egy megbízó pénzszűke miatt szívesen enged a dokumentáció komplexitásából, sőt ragaszkodik is bizonyos munkarészek elhagyásához, a tervező szerv viszont árbevételének biztosítása érdekében - némi megalkuvással - hiányos feldolgozási feltételek mellett is vállalja a munkát. Arra is akad példa, ha ritkán is, hogy egy-egy tervfajta feldolgozási mélysége, komplexitása meghaladja a megszokottit. Ezen a helyzeten segít majd a különböző tervfajták kötelező tartalmi követelményének meghatározása és kiadása. Ez a szabályozás folyamatban van. Sajátos szakági tevékenységet igényelhet a városépítészet és a műemlékvédelem témaköre is. A jelentősebb történelmi múltú települések esetében a védelmet igénylő morfológiai értékek és településszerkezeti adottságok, a műemléki jelentőségű területek és funkciójuk, a védett - műemléki és népi műemléki - együttesek, a jellegzetes utca- és térrészletek, védett és védendő városképek elemzése, meghatározása, a felhasználásra, a környezet fejlesztésére, alakítására vonatkozó javaslatok kidolgozása jellegzetesen szakági közreműködést, speciális felkészültségű szakember munkáját kívánhatja meg, amire már akad is néhány követendő példa. A „szakosodás" tehát, éppen a komplexitás igényéből kifolyólag, a jövőben várhatólag fokozódni fog; a vezető tervező („karmester") feladata az alapvető koncepció összehangolt kimunkálása mellett egyre nagyobb mértékben a tervfajta léptékének megfelelő, a részletekre is kiható koordináció szervezése és végzése lesz. A koordináció, amit az eddigi tapasztalatok szerint sokkal alaposabban kell és lehet végezni. Egy kis túlzással bátran állítható, hogy a szakma fejlődése legdöntőbben a komplexitás érdekében szükséges tevékenységek koordinációjának fejlődésétől és színvonalától függ. 6 9