Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

Békés megyei környezet- és természetvédelmi munkaközösség, amelynek összhangja és baráti kollektív ereje példátlan segítő erő hazánkban a természetvédelem publikációs területén. (Természetvédelmi évkönyveivel, a Vadászat és természetvédelem c. könyvvel, tudományos szimpozionok és kiállítások rendezésével). A Magyar Madártani Bibliográfia 657 lap terjedelemben, igen szép és gondos kiállításban, 1500 példányban jelent meg. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv mind hazánkban, mind más magyar nyelvű területeken nagy elismerésben részesül. Idegen nyelvterületen külföldön is jól használható a bibliográfia, hiszen valamennyi címnek németnyelvű fordítását is megtaláljuk zárójelben. Természetes, hogy nein a legelső madártani bibliográfia a jelen mű hazánkban, de az eddigi legjobb. Hanák (1849) Chernek (1888) Faunakatalogus (1917) és Allodiatoris I. és mások munkái - különböző okokból - mind erősen hiányosak maradtak. A most megjelent bibliográfia teljességre törekszik és ezt 99%-ban el is éri. Tudjuk - s ezt a könyv előszavában jelzik is - teljes, egyetlen adatot sem nélkülöző bibliográfiát lehetetlen összeállítani. Keve András előszavában megismerjük a munka születésének műhelytitkait és a gyűjtő, valamint szerkesztő áldozatos, nehéz feladatát. Apróbb »szépséghibák« adódnak elvétve a bibliográfiában, így például egyes fordítások nehezen értelmezhetők szavaiban. Pl. 6077. Legány András dolgozatánál a »halovány« szóhasználat nehezen értelmezhető, a holtág szó közismertebb és egyértelműbb, a 6080. számú dolgozatnál hasonlóképpen. Vasvári Miklós 11133-as dolgozata posztumusz munka, amely a Tiscia 1965. évi kötetében kollektív dolgozatban jelent meg és így tévedésre adhat okot (Homonnai Sz., Iharos Gy., Kolosváry G., Sterbetz és Vasvári). Természetesen ezek semmiben sem befolyásolják a bibliográfia hatalmas (13032) adathalmazának kitűnően használható, jól összeállított értékét. A tartalomjegyzékből jól tájékozódhatunk azokról a szempontokról, témákról, összevetésekről, amelyek segítenek eligazodni a Magyar Madártani Bibliográfia hatalmas anyagában. A könyv valóban világszínvonalon áll. A szerkesztő és munkatársa a magyar madártani irodalom egyik legjobban használható művét alkották meg, amelyet keveset fog pihenn, a könyvtárak polcain és igen sokan és sokszor lapozzák fel, ismerik meg belőle rég elporladt madárkutató elődcink szellemi hagyatékét. A bibliográfia segítségével, emocionális katalizáló erejével a ma és a jövő kutatói bizonyíthatják, hogy nem véletlen a madártan iránt itthon és külföldön is a szerfelett megnövekedett érdeklődés. Hasznos és szükséges volt a kiegészítések I. és II. közlése. Biztos vagyok benne, hogy a bibliográfia kézhezvétele után levelek áradata özönli el szerkesztőjét. A gratulációk között lesz bizonyára egy-kettő, amely kimaradt dolgozatok címét és adatait közli. Ezért úgy gondolom, ezeket összegyűjtve érdemes volna Kiegészítések III. alatt szeparátum formájában - amelyet pótlólag be lehetne helyezni a könyv végére - pótolni ezeket a hiányosságokat. Például Bálint Sándor, Kárpáti Árpád, Csongor Győző, Magyar Levente és Csizmazia György szegedi kiadású munkái közül egy-kettő, vagy több is hiányzik a bibliográfiából. Bizonyára lesznek olyanok is, akik hasonlóan a bibliográfia munkatársai előtt felvetik azt a problémát, hogy hol húzták meg helyesen a határt, meddig mehetünk el, hogy a dolgozatot felvették a jegyzékbe, anélkül, hogy a szubjektivizmus hibájába esnének? Az ismeretterjesztő lapokban, napilapokban sok olyan írás jelenik meg, amelynek egyedüli célja a szorosabban vett ismeretterjesztés, minden tudományos igény nélkül. Gyakran előfordul, hogy ezek a cikkek meg sem ütik a mértéket, kezdő próbálkozások. (Bár ilyenekkel tudományos közlemények között is találkozhatunk). »A mérlegelés pedig igen kétélű fegyver és magában hordja az elfogultság veszélyét«. A döntés megszületett és ebben szegedi példa is,a Délmagyarország című napilap segített. Az 1930-as évektől éppen a szegedi napisajtóba írt Beretzk Péter, akinek az volt a szokása, hogy a Fchértó-járásról hazaérkezve a friss élmények, megfigyelések hatása alatt leült írógépe elé és még aznap este újságcikket írt. Ezek hatásukban, értékükben a tudományos szakfolyóiratok cikkei felett álltak. Ezt a hagyományt több napilapunk ma is ápolja. (Dunántúli Napló, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Békés megyei Népújság és a Délmagyarország). Véleményem szerint helyes volt tehát a napilapok madártani felvétele a Bibliográfia Ornitologikába. Összefoglalva elmondható, hogy ez a vaskos kötet értékes, alapvető munka, eligazítást nyújt a hazai madártani kutatásokhoz. Korszerű feldolgozás és helyes mélységekig hatoló kézikönyvet •525