Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 4. szám - SZEMLE
Kőváry E. Péter (szerk.): Gátszakadás 1980 Dokumentumok a Körösök 1980. júliusi árvizéről Békéscsaba, 1980, p. 150, 46 fekete-fehér fényképmelléklet RAKONCZAI JÁNOS Az utóbbi néhány évben megyénk nem volt a természet kegyeltje. Az 1978-as földrengés és a rendkívüli erősségű vihar, valamint az évek óta jelentkező belvízelöntések után az 1980-as árvíz már a ráadás volt a »magyar igazságok« között. A Kcttős-Körös gátszakadását követő pusztítás a legnagyobb hazai természeti csapás volt az 1970-es Szamos menti árvíz óta. A Sebes-Körös és Berettyó között történt elöntéssel együtt közel 13 ezer hektár mezőgazdasági területet foglalt időszakosan vissza a víz, miközben mintegy 700 tanyát, számos gazdasági epületet semmisített meg, több mint 3 milliárd Ft kárt okozott, s néhány héten át Tarhost, Dobozt, Bélmcgyert, Újladányt és részben Sarkadot is elöntéssel fenyegette. Közel három hetes megfeszített védekezéssel sikerült a még nagyobb pusztítást megakadályozni. A kötet e heroikus munkának állít emléket a hazai sajtóból válogatott cikkekkel, bemutatva az újjáépítés első lépéseit is. A 14 kiadványból összegyűjtött 32 műfajilag változatos írás (cikk, riport, árvízi tudósítás) sok szemszögből világítja meg a kritikus időszak eseményeit. A cikkek felvillantanak emberi sorsokat, bemutatják az újrakezdés első lépéseit. Néhány gondolatot azonban a cikkeken túllépve érdemes részletesebben is bemutatni. Az ember szereti a rendet maga körül, éppen ezért sokszor arra is hajlamos, hogy a természet egyes szeszélyes jelenségeire is sablonokat készítsen. Egy ilyen, közel százéves tapasztalat alapján kialakult nézetet is megdöntött az 1980. évi árvíz. A július vége és az augusztus rendszerint az aszály időszaka, az alacsony vízállás miatt a folyókon sok a gázló, sőt egy esetben a Kettős-Körös medre majdnem teljesen ki is száradt. Évszázadunk során ebben az időszakban a Fekete-Körösön egyáltalán nem vonult le árhullám, a Fehér-Körösön is csak egyszer. Ez a már-már törvényszerűségként kezelt tény is megdőlt - elég csattanósan. Az árvíz idején és után többen feltették a kérdést: ki a felelős a gátszakadásért? Bekövetkezett volna-e a szakadás, ha hamarabb sor kerül az árvízi szükségtározók megnyitására? A vízügyi szakemberek válaszát sokan mentegetőzésnek veszik. A két kérdés közül előbb a másodikra érdemes válaszolni. Az árvízi szükségtározók feladata az, hogy csökkentse az árhullám tetőzési magasságát, visszatartsa azt a vízmennyiséget, amely már a víz töltéseken való átbukását eredményezné. Az egyébként mező-, illetve erdőgazdaság által hasznosított területek igénybevételére csak rendkívüli esetben, a fővédvonalakon kialakult kritikus helyzet esetén - a nagyobb károk és árvízkatasztrófa elhárítása érdekében - kerülhet sor. Az 1980. évi árvíz idején a Fehér- és Fekete-Körösön július 22. és augusztus 31. között 504, illetve 390 millió m 3 víz folyt le. Ebből 84, illetve 182 millió m s volt az a vízmennyiség, amely a harmadfokú árvízvédelmi készültséget jelentő vízmagasság (Gyulánál 580 cm, Remeténél 700 cm) feletti vízállás idején folyt le. A III. fokú készültség kezdetét jelentő vízállások és a gátak között eddig sikeresen levezetett maximális vízállások között több mint két méter a különbség. Mindez azt jelenti, hogy egy ilyen rendkívüli vízállás esetén is legfeljebb csupán néhányszor tízmillió m 3 lehet az a kritikus vízmennyiség, amelyiknek vésztározására szükség van. Ezt a mennyiséget pedig nem az áradás elején (amikor a folyóban is van hely), hanem a végén kell (amikor már túlcsordulni készül a meder) tározni. 1980. július végén az első áradást, a legmagasabb vízállást a Fekete- és a Kettős-Körös mentén gátak között sikerült levezetni. A Tőz patak (Románia területén) gátszakadása után már egy napja tartott az apadás (mértéke Békésnél 42 cm volt) amikor váratlanul bekövetkezett a Hosszúfoki gátszakadás. A kritikus vízmagasság tehát nem indokolta korábban a vésztározást. A gátszakadás után azonnal sor került a mérgesi szükségtározó (a Kettős- és Sebes-Körös összefolyásánál) robbantásos megnyitására annak érdekében, hogy az apadás meggyorsuljon és így a szakadáson át minél kevesebb víz jusson ki. A gátszakadást követő napokban újabb •515