Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Vasvári Mihály: A Békés megyei Földmíves Iskola alakulásának és működésének története
a földmívelés sikerét előmozdítsák és biztosítsák, csak az utóbbi időben kaptak lábra..." Műve a Pozsony megyei gazdasági egylet kiadványaként jelent meg, és külön érdekessége számunkra, hogy az a Békés-Csanádi löszháton elterülő Bodzáson játszódik, hol az összejövő gazdák esténként szereznek ismereteket egy önként oktató gazdától. Hasonlóan példázzák az önművelésre való törekvés fontosságát pl. Eisenmayer Sándor és Gőbel Coelestin Állatgyógyászat 6 című művének bevezető sorai. így ír az „állatgyógyintézcti tansegéd": „Sajnos tapasztalások által tudjuk, hogy némely betegségek mily roppant károkat okoznak; megkívántatik tehát evégett, hogy a gazda szükséges esetben segédkezet nyújthasson; mit leginkább e czélra írt hasznos könyvek olvasása által érhet el." Jól példázza a könyv a célt. A tudást termelőerővé, a termelés biztonságává kell tenni mindenütt. A mezőgazdasági szakoktatás felélesztésének gondolata vezérelhette a békéscsabai képviselőt, Zsilinszky Mihályt, mikor 1873-ban németből lefordítja Tessedik Sámuel önéletírását, melynek központi tengelye a mezőgazdasági szakoktatás. így kerültek földbe azok a magvak, melyek létrehozták a földnűves iskolát Békéscsabán. Hensch Árpád, a Magyar-Óvári Gazdasági Akadémia tanára a század első éveiben sajtó alá rendezi a mezőgazdasági szakoktatási intézmények leírását. 7 E művében így ír. „Békés vármegye közönsége, miután égető szükségét érezte annak, hogy e főkép mezőgazdaságra utalt megye előrehaladásában gazdasági szakintézménnyel is támogattassék: már az 1880-as évek elején mozgalmat indított arra, hogy a megye területén földmívcs iskola létesüljön." A gondolat felvetésekor már működik a zeleméri, szőkehalmi, istván-telki, debreceni földmíves iskola. 2. Nézzük azonban a csabai iskola alapítását. 1882. október 9-én (139) : 8 „Szemián S. főjegyző előterjeszti, miszerint a magas kormány a kisebb mezei gazdák képzésére az ország különböző vidékein már több földmívelő iskolát állíttatott fel, s ezen felül még több ilyen iskola felállítása czéloztatik. Egyike ez intézeteknek az orsz. magy. gazdasági egyesület István telki földmíves és kertész iskolája, melynek programját előadva ezúttal bemutatja. Felhívja a közgyűlés figyelmét, nem lenne e czélszerű a város részéről lépéseket tenni a magas kormánynál egy ily földmíves iskolának itteni felállítása iránt, melyesetben a város is bizonyos áldozatokkal mind bizonyos területű földnek gyakorlati oktatásul átengedésével, járulna a czél eléréséhez." A felvetésre a képviselők kedvezően reagálnak. Érdeklődésüket bizonyítja, hogy pontos leírást kérnek, s azt tanulmányozni kívánják. Alig telik el másfél hónap, és november 20-án (169)' úgy döntenek, hogy küldöttséget menesztenek István-telekre az ottani munka helyszíni tanulmányozására. A küldöttség tagjai: Zsiros Mihály albíró, Kiiment Z. János, Zahorán Pál. És a küldöttséghez Pesten csatlakozik Zsilinszky Mihály. 1883. május 7-én (90) 1 0 az István-telekre küldött bizottság jelentést tesz és kéri, hogy ajánljon fel a város 150 hold földet és anyagi támogatást az épületek építésére. Szeptember 10-én (149) 1 1 újra foglalkoznak a kérdéssel. Most már a tettek mezejére kell lépni, földet kell adni. A jelenlevő képviselők közül 23 igennel és 2 nemmel szavaz, és eldöntik, hogy a földet a fényesi határrészen adják. A város ezen akaratát beterjesztik a megyei alispánhoz. Megalakul egy bizottság az ügyek intézésére, melynek vezetője, maga az alispán. A csabaiak felajánlását a vármegyei bizottság elfogadja, és azt beterjeszti a „magas" minisztériumba. A „magas" miniszter azonban nem tartja az ügyet érdemlegesnek és 1884. július 7-én (105) felolvassák a miniszter ilyen értelmű 32 323 sz. levelét. Két év munkája fekszik ebben a sikertelenségben. Az elkövetkezendő években létrejönnek az adai, csákovári, szerb-nagy-szent-miklósi, szent-imrei, rima-szombati, zsiva-újfalui földmíves iskolák és ezek már 1890-re működnek. A csabaiaknak azonban sajnos más gondjaik is akadtak, melyek a sok sikertelenség után elég munkát adtak. 1888. március 16-án elöntötte a várost a Körös vize. Ott állt a rombadőlt város, amit újjá kellett építeni, s a romok felélesztették a rombadőlt gondolatokat is. 1893. március 3-án (58) 1 2 a képviselőtestület tárgyalja a vármegyei törvényhatósági bizottság 442/1889 sz. levelét, valamint a 4276/1889 sz. •373
