Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: A Békés megyében élő németek jeles napi szokásai Mihály naptól Vízkeresztig
Gyakrabban a rokonság öltözött fel, fekete harisnyát húztak a fejükre, hogy ne ismerjék fel őket. Cigányasszonynak öltöztek, s kaskáva\ mentek be. 10.7. i. Több adatközlőm nem a maszka (maskura) elnevezést ismerte és használta a disznótorokba látogató alakoskodókra, hanem következetesen szűrösöknek emlegették. 10.7.1.1. Öltözetük egyébként megegyezett a maszkákéval (B). 10.8. Általában megvendégelték a maszkákat. A magukkal hozott kaskába (garaboly A.) is raktak számukra. 10.8.1. Néha azonban a háziak túlzásba vitték, mert haszontalanságokkal rakták meg a maszkák kosarát (B). 10.9. Előfordult, bár ritkán, hogy a maszkák elloptak valamit (az őrizetlenül hagyott konyhából, kamrából, kéményből), de ezt a kapunál rendszerint vissza is adták (G). 11. Borbála napja (december 4.): n.i. A név ugyan nem tartozik a gyakoriakhoz a községben, mégis elég sok hiedelem fűződik hozzá, - írja Mester. 4 6 11.2. Előestéjén, pontosan éjfékor a lányok és az asszonyok, úgy ahogy aludtak, egy ingben és mezítláb kimentek a kertbe vagy udvarba, hogy a barack-, meggy-, körte-, vagy cseresznyefáról gallyat hozzanak be. 11.2.1. Eközben nem beszélhettek és hozzájuk sem szólhatott senki. 11.2.2. A barbaraágit azután kútvízzel teli befőttes vagy paradicsomos üvegben a tűzhely fölött szegre akasztották, hogy hajtásnak induljon. 11.2.2.1. Amennyiben a lányoké karácsonyra kivirágzik, rövidesen férjhez mennek és boldogok lesznek. Ha pedig ugyanez következik be az asszonyokéval, akkor gazdag termést hoz a jövő év. 11.2.3. Lehetett előző este is levágni egy ágat a meggy- vagy cseresznyefáról. Ezt a barbaraágit a kcwencenyakta üvegbe állították. Nem hanyagolhatták el a vízcserét, mert csak így virágzott ki (A). 11.2.3.1. A kivirágzott barbaraág volt a karácsonyfa (A). 11.2.3.2. Dióval, aszaltszilvával, mézeskaláccsal díszítették fel. Kislánynak baba, kisfiúnak csikó mézes (A). 11.2.4. A nagylány félmeztelenül (magára terítve egy nagykendőt) ment ki egy ágat levágni Borbála éjszakáján. Rendszerint éjfélig nem is aludt cl, várt az „alkalomra". 11.2.4.1. Még nappal kiszemelte a legalkalmasabb ágat, hogy biztos legyen az ágacska szépségében és alkalmas voltában (A). A kivirágzott barbaraág volt a karácsony dísze (de nem karácsonyfa!). 11.3. Almáskamarási adataimból kiderül, hogy a század elején még a barbaraág lehetett a család „karácsonyfája". 11.4. A barbaraág mágikus, jósló szerepe mellett (írja Mester) Borbála napjához tiltó szokás is kapcsolódott, mégpedig a varrás tilalma. Ha valaki a házban Borbálakor varr, az bevarrja a tyúkok fenekét és nem tojnak. 4 7 12. Miklós napja (december 6.): 12.1. Úgy tűnik, hogy a mezőberényiek körében kevésbé volt elterjedt a miklósnapi ajándékozás. „Régebben nem ment a gyerekek ajándékozása olyan sommásan, mint ma." „Nem is emlékezem, hogy lett volna Mikuláskor ajándékozás". 12.1.1. Ugyanitt mondották: „Az anyánk tésztából csinált babákat, feje volt, meg keze, s együtt a két lába is megvolt." Ezzel „ajándékozta meg" gyermekeit Mikuláskor. 12.2. A Mikulás-járásról az első írásos Békés megyei adatunk 1815-ből Gyuláról való:,,Miklós napját püspöki és ördögi ruhákban felöltözött legények a királyi parancsolat ellen(ére) máig is praktizálják, kiirtani nem lehet, leginkább a német mesterlegények közt, és a gyerekek rémülésében szüleiknek nem kevés botránkozást tesznek... következendő nap azon ijesztő ruhákban befenve-bekenve nálok lévő láncokkal s eszközökkel együtt (bekísértessenek)" 4 8 12.2.1. Másutt ezt olvashatjuk a németek Mikulás napi szokásáról: „Nikoló aztán csakugyan meg •345
