Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: A Békés megyében élő németek jeles napi szokásai Mihály naptól Vízkeresztig
is jelenik az említett nap előestéjén, feketére mázolt arccal, kifordított juhász bundába burkolva: duzzog, morog, lánczot csörget és a kezében lévő vesszővel fenyegetőzik." 4 5 12.2.2. Jött a Mikulás, szakállas volt, piros nadrág, kék kabát volt rajta, kifordított sapka volt a fején (B). 12.2.3. Felöltözött a szomszéd Mikulásnak, szőrbunda volt rajta. Azt minden legény kapott, amikor megnősült, az asszony meg dunnát. Azt felvették, a derekukat átkötötték egy kötéllel, a sapkát kifordítva tették fel. Láncot vittek magukkal, azt zörgették (G). 12.2.3.1. Bot volt a kezükben, aljára láncot erősítettek (A). 12.2.4. Subát vett magára valamely rokon, sapkája fehér bőr volt, kifordított. Arcát nem takarta el, mert jól belchúzódott a subába, sapkába. Kezében csengő volt, meg pálca; előfordult, hogy nem csengővel jelzett, hogy jön, hanem lánccal (E). 12.2.4.1. Már előre jelezték érkezésüket, rázták a láncot, vagy a csengőt. Mikor bejött megkérdezte: „Jók voltak-e a gyerekek?" vagy „Tudtok-e imádkozni?" - fordult mindjárt a gyerekekhez. Mire a gyerekek kezdték is: „Atya, Fiú, Szentlélek•••" (G). 12.2.4.2. Ha a szülők olyan választ adtak, akkor oda is csapkodtak a gyerekeknek (A). Mire persze megígérték, hogy ezután jók lesznek. 12.3. Egy tarisznya volt náluk, abban alma, dió, aszaltszilva; az ajándékok. 12.3.1. Kifelé menet szórta széjjel a földre az ajándékokat, az almát, diót, szilvát. Onnan kapkodták fel a gyerekek. 12.3.2. Mezőberényben a Miklós napi alakoskodókat ,, Storni gl' '-nak nevezték. „Ha nem leszel jó, nem a Jézuska hoz ajándékot, hanem a „Stornigl", - mondották a gyermekeknek. 12.4. A tanyán lakó parasztgazdák a béres legényeket ijesztgették: „Tudsz-e imádkozni?" S választ sem várva derékon húzták a lánccal (G). 12.5. Az eladó lányokhoz mikulásnak öltözött legények mentek. Ezek arcukat álarccal vagy vékonyabb harisnyával takarták el. Hiába zárkóztak be a lányok, a legények bejutottak a lakásba. 12.5.1. Ha a „mikulás" valamelyik haragosát kereste fel, akkor jól megimádkoztatták, meg is veszszőztették (E). 12.5.2. Mester György írja: „Az idősebb férfiak büszkén mesélik, hogy legénykorukban, december 5-én este a lányoknál vagy a fonókákban megjelentek, s megvesszőzték a lányokat, hogy frissek, egészségesek legyenek. 5 0 12.6. Az alakos Mikulás egyre inkább háttérbe szorult, s általánossá az ablakba tett cipőkbe való ajándékrakás vált (E). ! 1 12.6.1. A gyerekek kipucolták cipőjüket, s kitették az ablakba, hogy abba tegye „Miklós" az ajándékot (B). 12.7. Mester György a krampuszokról is említést tesz, mint újabb jelenségről. 5 2 13. Luca napja (december 13.): 13.1. E nap rámutató szerepe közismert. Emlegetnek is egy mondást: Luca napkor sárba jár, karácsonykorjégre áll (G). 13.1.1. Hasonló rámutató funkciót töltött be azért is, mert ekkor készítették a hagymakalcndáriumot és a lucanaptárt. 13.1.2. Lucia a jövő évi termésre is rámutat. Ezért kis tányérkába vízzel búzát, árpát, kukoricát tettek. Amelyik közülük karácsonyra a legnagyobbra nő, abból lesz a jövő évben a legbővebb termés. 5 3 13.1.2.1. A kizöldelt növényeket karácsonykor dísznek a „fa" alá állították. 13.1.2.1.1. Majd az aprójószág kapta, hogy egészséges legyen. 13.1.3. Luca napján 13 cédulát készítettek a lányok, mindegyikre egy fiú nevet írtak. A naponként elégetett cédulák közül utoljára maradtból arra következtettek, hogy ilyen nevű férje lesz az „érdeklődő" lánynak (G). 13.1.4. Az e napi fonókákon a lányok a meggyújtott kender (szösz)-hamu lehullásának irányából következtettek kedvesük lakására. 5 4 •346
