Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - VITA - Berecz János-Nemes Pál-Vámos Imre: Néhány megjegyzés Radnai Mikes "A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban" című művéhez

Néhány megjegyzés Radnai Mikes „A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban" című művéhez BERECZ JÁNOS-NEMES PÁL-VÁMOS IMRE Nem tudjuk, akad-e ma valamennyire is tájékozott ember, akinek a képzeletét ne lobbantaná fel azon­nal Attilának, a nagy hun királynak a története vagy ha úgy tetszik a legendája.* Különösen vonatko­zik ez ránk, az idősebb nemzedékre, akikbe már az elemi iskolában beleoltották a hitet: a hunok a ma­gyarok elei, Attila, a hunok fő királya a magyarokkal rokon nagy királyok és hadvezérek közé tarto­zott... És amikor tanítóink arról meséltek, hogy a hunok halhatatlan vezére hármas koporsóban, valahol szűkebb pátriánkban nyugszik, csillogó szemekkel hallgattuk az Attila király haláláról, folyó­mederbe vagy halomsírba temettetéséről szóló legendákat. Mindannyian szerettük a történelmet, érdekelt bennünket a népvándorlások kora, a hunok története, a magyarok bejövetele, a honfoglalás s a későbbi századok históriája is. Érthető hát, hogy amikor Radnai Mikes tevékenységéről 1969-ben tudomást szereztünk, közelebb­ről is szerettünk volna megismerkedni ezzel az amatőr kutatóval. Ismertetőt kértünk tevékenységéről, amelyet meg is kaptunk egy rövid összefoglalóban. Radnai azonban a teljes kéziratot, amely már majdnem készen állt, senkinek nem adta oda, nekünk sem. Nem sokkal ezután eltűnt a szemünk elől. Csak 1976-ban tudtuk meg Eleken lakó húgától, hogy 1971-ben Békéscsabáról Elekre költözött, s húgánál lakott 1973-ban bekövetkezett haláláig. Itt jegyezzük meg, hogy Radnai Mikes Eleken született, ahogy az iratokból kivehettük, paraszti családban. Amikor 1969-ben nyugdíjba ment, már foglalkoztatta a gondolat, hogy visszaköltözik szülőfalujába, Elekre, amit aztán meg is valósított. 1976-ban kezdtünk el újra foglalkozni Radnai Mikes felkutatásával, eljutottunk Elekre, beszéltünk ott élő húgával is. Húga készségesen rendelkezésünkre bocsájtotta bátyja levelezését, a kéziratot azon­ban másik bátyja vette magához, aki Martonvásáron élt. Tőle kaptuk meg végülis a kéziratot azzal, hogy próbáljuk meg írásban is megjelentetni. Meg kell mondanunk, vegyes érzelmekkel vettük a kezünkbe Radnai Mikes kéziratát. Olyan sokat olvastunk már Attiláról, annyi helyen született és nevelkedett, talán soha senkiről nem írtak annyit, mint a hun főkirályról. Mégis, amikor elkezdtük olvasni a művet, úgyszólván egymás kezéből téptük ki a lapokat, annyira lebilincselően érdekes és izgalmas olvasmánynak bizonyult. Emellett - a régé­szethez persze abszolút nem hozzáértők - úgy érezzük, hogy Radnai okfejtései, bizonyításai jól meg­alapozottak, s megállják a helyüket úgy, mint néhány régészünk hipotézisei. Mindenesetre egy ama­tőrtől óriási erőfeszítést igényelt ez a mű. Mikor aztán időt tudtunk szakítani magunknak arra is, hogy betekintsünk Radnai Mikes tudósok­kal, muzeológusokkal, nyelvészekkel és régészekkel folytatott hallatlan széleskörű levelezésébe, el­ámultunk azon, hogy ez az ember milyen makacs következetességgel, hallatlan energiával vetette bele * Ezekben a napokban jelent meg sokszorosított formában Radnai Mikes dolgozata. A kötet bevezetőjét elsősor­ban abból a célból közöljük, hogy elindítója legyen az e témakörrel foglalkozó régészek, történészek eszmecseréjé­nek. Tehát vitabevezető tanulmánynak is tekinthetjük. A Békési Élet szerkesztősége örömmel fogadja a hozzászólásokat, és szívesen ad teret a Radnai munkájával, illetve vele összefüggésben általában az Attila-kérdéssel kapcsolatban esetlegesen kibontakozó tudományos vitának. •334

Next

/
Oldalképek
Tartalom