Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Bencsik János: A Szeghalmi Helytörténeti Közgyűjtemény életrajza

A közgyűjteményben őrzik a keskeny nyomtávú vasúti kocsik egyik utolsó darabját is rek (!) voltak dajkálói. A tör:éneti hűséghez hozzátartozik azonban, hogy nem a Miklya Jenő-féle vállalkozás az első arra, hogy Szeghalmon múzeumot hozzanak létre. A század elején Szeghalmi Gyula (1876-1963) igazgató-tanító mozgalmat indított, létrehozta (1905) a Szeghalom vidéki Művelődési és Régészeti Társulatot, melynek egyik célja volt a helyi múzeumi gyűjtés megszervezése. Miklya Jenő tehát „folytatta" a megkezdett munkát, legalább is a formák szerint, csakhogy elölről kellett kezdenie mindent. Ma a Helytörténeti Gyűjtemény felirata (cégtáblája) egy volt gazdasági épület homlokzatára került, rajta két emléktáblával. Az első arra utal, hogy ez a műemléki épület a református egyház magtára és presbitériuma (!) volt. Elírásai miatt a táblát hamarosan kicserélik. A másik egy szomorúan nevezetes eseményt örökít meg: „Itt égették meg 1724-ben az utolsó sárréti boszorkányt!" A térség közepén a tekintélyes méretű, vidékies copf-stílusban fogalmazott református templom (1780-94) áll. S néhány szép lakóépület. Közülük az egyik módos paraszt család hajléka (Kossuth tér 5 sz.) ad majd otthont a raktáraknak és az irodáknak. Merthogy a muzeális tárgyakat nemcsak begyűjtötte Miklya Jenő, hanem gondosan tanulmányozta, osztályozta, olykor meghatározta, majd a múzeumi szabályoknak megfelelően nyilvántartásba vette (vagyis leltározta stb.). Eddig 410 néprajzi (ez nem a teljes gyűjtemény !) és 6807 helytörténeti tárgy került be a leltárba. Csak így nyithatta meg a Helytörténeti Gyűjtemény 1979. október 13-án első időszaki kiállítását. E település parasztságát a Sárrét világából emelte ki a XIX. század második felében a tájat formáló, életmódjukat megváltoztató folyóvízszabályozás, s nyomában az árvízmentesítés. Ettől kezdve egyre nagyobb szerepe lett a földművelésnek, s mind inkább háttérbe szorult a régi sárréti életmód, annyira, hogy napjainkban emlékét is alig lelhetni. De paraszt-jellegét megőrizte a tájon élő, s dolgozó ember tevékenysége. Jobbára protestáns paraszti mivolta mellett igen tekintélyes szellemi műhelynek bizonyult Szeghalom. Ha csak a nevek felsorolására szorítkozom, akkor is tisztes sor kerekedik belőlük: a gimnáziumalapító Péter András (1840-1916); a radikális gondolkodású iskolaigazgató, a fáradhatatlan közművelő, múzeumszervező Szeghalmi Gyula; a lelkes irodalombarát óvónő Dapsy Gizella (18831940) és férje, az újságíró, történészkedő Rozsnyai Kálmán (1872-1948); az 1919-es forradalmi eseményekben másokkal együtt szerepet vállaló Simó János és Zsila Gyula tanítók, demokratikus államrendünk első köztársasági elnöke Tildy Zoltán (1889-1961) és mások. Szeghalom értelmiségének kapcsolata volt a századelő magyar progresszivitásával, Czahán Samu szellemi körével, a Holnaposokkal és 33°