Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

r ként menjen oda, és vigyen el egy-egy kötél szalmát, mert elmondta neki az öreg, hogy van neki három malaca, de nincs szalmája alájuk." - Ismét természetes jele a szegénységnek. Másutt megtudjuk, hogy az öregnek nem volt egyebe, csak a házacskája és az udvar körülötte, nem volt tehát honnan szalmája legyen. Elmegy az öreg a csűrös kertbe a szalmakazlakhoz, lehúz magának egy kötélrevaló szalmát, de amint megy haza, összetalálkozik a királlyal, aki akár egy csősz, nagy bottal a kezében éppen érkezik haza országjárásból. A király megfenyegeti, hogy ha még egyszer rajtakapja, becsukatja. De tél volt, a malacok fáztak, az öreg ember kénytelen volt ismét elmenni a királynéhoz szalmáért. Az adott neki ismét, de figyelmeztette, hogy siessen, mert a király rövidesen jön haza. „Na, megköszöni a királynénak és gyerünk a kazalhoz - még tán szaladt is egy kicsit! (Mintha most is látnám - fűzi hozzá Purdi - ahogy szedi a bocskorát az öreg futás közben.) Na, húzza a szalmát kampóval, s összeköti egy jó hosszú kötéllel. Mikor összekötötte, és a hátára akarta venni, hát jön a király az országúton." A kötél szalmáért bezáratja az öreget egy évre a tömlöcbe. Másnap reggel elküldi az öregasszony a gyereket a királyi udvarba: Gyapjúszőttes ágytakaró. Herco Tivadar (Pusztaottaka) tulajdona Pendely. Özv. Faur Mihályné (Pusztaottlaka) tulajdona