Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Geday Gusztáv: Száz éve született dr. Mohácsy Mátyás

a gyümölcs a legnagyobb érteket ne a fán, hanem a kereskedelemben képviselje. így a gyümölcs nem kevesek számára élvezeti cikk, hanem tömegáruvá lesz. Arutermesztő üzemi gyümölcsösöket kell létesíteni szakszerű vezetés mellett. Ehhez meg kellett nyerni a termelők tömegeit, a hatóságokat és hallgatóit, tehát az ország hivatalos és nem hivatalos közvéleményét. A társadalmi rugókat kellett mozgásba hoznia, szakmai tévedés fel sem merülhetett, erre a külföldi és hazai tapasztalatai biztosítékot adtak. Hangoztatta, az ország kiváló gyümölcstermesztési adottságaival kell élni. A szórvány gyümölcsösök, házi kertek és a kis létszámú uradalmi nyílt gyümölcsösök helyett, melyek sem mennyiséget, sem minőséget nem adtak, exportra termelő, nagy, üzemi gyümölcstermesztésre van szükség. Ehhez viszont korszerű felszerelés, gépesítés és feldolgozó üzemek kellenek, nem beszélve a szakszerű szakmai és üzemi vezetésről. Természetesen felvetődött az oktatás továbbfejlesztése, korszerűsítése is. Az I. világháború után a magyar gyümölcstermesztés hagyományos területeinek többsége az utódállamokba került. Az elemi szükségletek biztosítására - a budapesti piacokon és csemegekereskedésekben amerikai alma és körte volt zömében - új területeket kellett bevonni a gyümölcstermesztésbe. Mohácsy Mátyás e munkában történeti jellegű szervező, irányító, de gyakran végrehajtó munkát végzett. A Kertészeti Tanintézetben folytatta a hallgatóság meggyőzését és felkészítését, ugyanakkor a téli tanfolyamok alkalmával faluról falurajárva oktatott, agitált, szervezett az új gyümölcsösök, az üzemi termesztés csíráinak elhintése végett. A parasztok lassan megszerették a gyümölcstermesztést, főleg a gazdasági válság hatására. Megszervezte a Magyar Faiskolai Szövetséget, majd az Országos Pomológiai Bizottság keretén beliil kidolgozták az ország gyümölcstermesztő tájait az ajánlott gyümölcsfajtákkal együtt. Ez jelentette a nagyüzemi termesztés alapját, ahol már biztos piaccal számolhattak a termesztők. A termesztő tájak többsége egybeesett a növényföldrajzi szempontokkal is, pl. a szabolcs-szatmári téli alma termesztő táj. Elősegítette a Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének létrejöttét, amely egy országos gyümölcstermesztési fellendülést indított el. Közrejátszott ebben a gazdasági válság miatt a gyengébb gabonatermő földeken, ha azok gyümölcstermesztésre alkalmasak voltak, betelepítették. Ez a kis és nagyüzem számára egyaránt adókedvezménnyel is járt. Új gyümölcstermesztő tájak alakultak így ki, a melegebb sík területeken az új telepítések már a korszerű üzemi és technikai szempontok figyelembevételével létesültek, s egyúttal értékes támpontokat adtak a magyar gyümölcstermesztés továbbfejlesztése módjaihoz. Mohácsy Mátyás szerepe a II. világháborút követő években tovább erősödött a leromlott gyümölcsösök rendbehozása terén. Pár év múlva megkezdődött a szocialista nagyüzemi gyümölcstermesztésünk alapjainak a lerakása, ahol szerepe mellett előtérbe jutottak tanítványai. Tanítványai működése bizonyította, jól végezte Mohácsy Mátyás gyümölcstermesztői munkáját, ugyanis nemcsak fa lett a magból, hanem oltalma, védelme alatt mivel ápolója volt a fának (tanítványainak) a fa gyönyörűen kiterebélyesedett. Mohácsy Mátyás élete szorosan kapcsolódott a kertészeti felsőfokú oktatáshoz. 1897-től tanult itthon, és a fejlett kertészeti kultúrájú országokban is, hogy a tanultakat az egész ország javára kamatoztatni tudja. Szakmai műveltsége kialakítása három, illetve négy világnyelv ismeretének megszerzése mellett széleskörű személyi kapcsolatokat is kialakított magának. Ismeretei birtokában a magyar kertészeti fejlesztés akkori legfontosabb posztjára a tanári katedrára lépett. Felsőfokú oktatói aktív, illetve könyvei útján az áttételes, inaktív és ismeretterjesztő tevékenységét szinte haláláig folytatta. Felkészüléséhez igen kiváló oktatói voltak. Angyal Dezső, Velich István, dr. Schilberszky •283