Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - SZEMLE

szeme A II. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia Békéscsabán SZAI5Ó FERENC Az 1975 október végén Békéscsabán rendezett első nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia a széleskörű előkészítés eredményeként nagy sikerrel zárult. Tizenegy ország közel százhúsz néprajzkutatója, nyelvésze, történésze negyvenhárom előadást tartott illetve hallgatott meg. A tanácskozás már akkor rangos fórumot teremtett a Középés Délkelet-Európában folyó nemzetiségi kutatások eredményeinek közreadásához, a nemzetközi együttműködés erősítéséhez. Ugyanabban az évben indult meg a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya gondozásában, a szakminisztérium és a nemzetiségi szövetségek támogatásával, Balassa Ivein irányítása alatt ,,A magyarországi nemzetiségek néprajza" című szaktudományos sorozat. Békés megye és Békéscsaba mind a nemzetközi konferencia szervezésében, mind az előadásokban és a kiadványokban fontos szerepet játszott és játszik. Ennek a szerepvállalásnak a lenini nemzetiségi politika következetes végrehajtása adja meg az alapját. A megyében fokozatosan kialakultak a nemzetiségek népéletére, történetére, művelődésének múltjára, a nemzetiségi közművelődés mai eleven gyakorlatára vonatkozó kutatások intézményi és személyi feltételei, a publikálás csatornái. A megyében élő szakemberek a hazai szlovák és román nemzetiség szellemi életében kiemelkedő vagy irányító szerepet játszanak. Színvonalas dolgozatok születtek megyénkbeli kutatók tollából a szerb és a német nemzetiség folklórjáról és történetéről is. Ezek a hosszabb idő alatt született eredmények érthetően közrejátszottak abban, hogy Békéscsabára eshetett a választás már 1975-ben is. Figyelemreméltó, hogy az első nemzetközi konferencián öt Békés megyei előadó szerepelt. A nemzetiségek múltja és jelene, népi műveltségének sajátos értékei iránti érdeklődés, a nemzetiségeknek a környező országokkal kiépített kapcsolatainkban játszott híd-szerepénck elismerése az utóbbi fél évtizedben tovább élénkítette a kutatómunkát. Természetesen általában hasonló szemlélet jutott érvényre a szomszédos államokban, s a helsinki egyezmény szellemében a nyugat-európai tudományos körök jelentős részében is. Ez a kedvező fejlődés méginkább szükségessé tette, hogy az első békéscsabai nemzetközi konferencia úttörését követve újabb tanácskozásra kerüljön sor. A Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a nemzetiségi szövetségek és a Békés megyei szervek 1979-ben előkészítő bizottságot alakítottak a második békéscsabai tanácskozás szervezésére. Elnöke Balassa Iván, alelnöke Eperjessy Ernő, titkárai: Kiss Mária, Gráfik Imre és Krupa András. Az időben meghirdetett és külföldre is eljuttatott program a gondos és jól megtervezett tudományos szervezés nyomán alakult ki. A konferencia alapvető célját továbbra is a nemzetiségi néprajzkutatás lényeges elvi és gyakorlati kérdéseinek megtárgyalásában határozták meg a rendezők, elsősorban változatlanul Közép- és Délkelet-Európára tekintve. A figyelmet azokra a nemzetiségekre kívánták irányítani, amelyeknek önálló államot képviselő anyanemzetük van, s így különösen alkalmasak a híd-szerep betöltésére, a kultúra kölcsönös közvetítésére. A felkészülés és a tanácskozás eredményességének előmozdítása érdekében a békéscsabai tanácskozásra az alábbi kiemelt kérdéseket jelölte meg a rendezőség (s így alakította a konferencia három szckcióját is): 1. a kétnyelvűség és szerepe az államalkotó nép és a nemzetiségi kisebbség népi kultúrájának egymásrahatásában; 2. az egyes nemzetiségek néprajzi vizsgálata összegző áttekintések vagy résztanulmányok formájában; 3. a nemzetiségi kultúra gyűjtésével és feldolgozásával összefüggő múzeumi fel•259