Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

Imre Samu szerint ebben a nyelvjárásban: „Az ó o, é fonéma tipikus realizációja a záródó jellegű kettőshangzó; minden hangtani helyzetben eléggé gyakori azonban a monoftongusos megoldás is." (Imre Samu: A magyar nyelvjárások rendszere 361.) b) Mennyiségi változások: 1. Erős nyújtó hatása van az 1, r, j hangoknak. Különösen gyakori ez az / mássalhangzó kiesésekor. (Az -al, -el esetében is előfordul ritkán.) pl. ara, mere, főd, dógosztam, eszöktem stb. 2. Előfordul az e~é illetőleg az é~e hangváltozás is. pl. nékünk, néki; fele ((elé), fenek (fenék), erdeji (erdélyi, tudniillik: Erdélybe való) stb. 3. Előfordul az i~í illetőleg az í~i váltás is. pl. mindig; kivül, letakarították stb. 4. Bizonyos esetekben előfordul az á~a felcserélése is. pl. akarmejik, akarhova stb. 5. Találkozhatunk ritkán magánhangzó kieséssel is. pl. víknyabb (a vékonyabb helyett) stb. A magánhangzóknál tapasztalható mennyiségi változások mértéke, az l, r,j nyújtó hatását kivéve, véleményem szerint különösebben nem különbözik a köznyelvitől. II. Mássalhangzók a) Minőségi változások: 1. Jellemző az erős j-zés. pl. Kesejűs, gója, fojik, mejik, jukas, fojosó stb. 2. Találkozhatunk az 5-nek zs-vel való felcserélésével is. pl. Körözs—Kerezs, birezs, zsámli stb. 3. Előfordul, hogy a ts hangkapcsolat .«'-hanggá alakul át. pl. segíssíges stb. 4. Néha találkozunk az rl helyén //-hanggal is. pl. tallón, pallag stb. 5. Tapasztalható az ll~jj, l~j hangváltás is egyes esetekben. pl. mejjit, ján stb. 6. Előfordul az ny-nek «-hangként való ejtése is. pl. ján, szegín, hán, bizon, Besenszeg (falurész) stb. 7. Ugyancsak előfordul ritkán a j-nek «y-hanggá való változása, főként az r után. pl. bornyú, várnyú stb. 8. A mássalhangzók hasonulása nem erősebb a más nyelvjárásokban tapasztaltakénál. pl. hijják, hítták, áttam, av vót, avval, vattok stb. 26