Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Lajos: Kongresszusi útmutatás - nevelőmunka és szakképzés

cialista életmód és életforma, liogy erősödnek a közösségi együttélés normái, hogyan terjednek a szocialista értékek, eredmények". Ha ugyanis a társadalmi tudat kibontakozása messze elmarad a termelőerők fejlődésétől, ennek „elkerülhetetlen következménye az instabilitás, stagnálás, visszaesés" (4). Ezt a „magasfeszültségű ellentmondást" hivatott csökkenteni és elkerülni a színvonalas felsőfokú oktató-nevelő munka, - miként a társadalmi tudat fejlődésére ható társadalmi-gazdasági viszonyok összessége és a neveléssel foglalkozó intézményrendszerek tevékenysége. A kongresszusi dokumentum ennek a fejlődési törvényszerűségnek ismeretében hangsúlyozza, hogy ,,az oktatás (és nevelés) jelentősége a tudományos, technikai haladás felgyorsulásával mindinkább növekszik; társadalmi, gazdasági előrehaladásunk egyik legfontosabb tényezője". Következésképpen oktató-nevelő munkánk fő feladata a továbbiakban is a hallgatóság „általános és szakmai műveltségének megalapozása nevelés és a képzés hatékonyságának növelése" (V. 4.). Nevezetesen világnézeti és politikai elkötelezettségének kialakítása és erősítése, a szocialista életmódra, munkára, az állampolgári kötelességek teljesítésérc való nevelés. 2. A XII. kongresszus útmutatásainak jegyében szükséges tehát felújítani, céltudatosabbá tenni képzési, nevelési teendőinket. A képzési cél, az évtizedekig korszerűen termelni tudó szocialista szakember fogalma meglehetősen sok lényeges jegyet tartalmaz. Felöleli a szakterülettel összefüggő tudományos és technikai fejlettség színvonalának dinamikus ismeretét, azok sikeres, gyakorlati alkotó alkalmazásának készségét. A szűkebb szakterületen (specialista) való teljes értékű helytállás mellett a szélesebb körű, általános szakmai tájékozottság kívánalma is bizonyosan hozzátartozik, mindazokkal a politikai-világnézeti, közművelődési követelményekkel együtt, amelyek a szakember minőségét dinamikusan megújulni tudóvá ötvözik. A korszerű szakmai képzettség magában foglalja a speciális és az általános dialektikájának követelményeit; a tudományosság igényét. Nevelési vonatkozásban tehát a választott szakma korszerű végzésére ösztönző igény, a hivatásncvclésre, a közélet önzetlen szolgálatára irányuló vonzalom kialakítására kell koordinálni erőinket. Ennek az emeltszintű képzési igénynek csak akkor tudunk eleget tenni, ha közvetlenül és közvetve, sokoldalúan és gazdaságosabban hasznosítjuk szellemi, anyagi, tudományos és erkölcsi (továbbá a szervezeti továbbfejlesztésben rejlő) erőforrásainkat. Szakképzésünk járuljon hozzá, hogy emelkedjen a munka termelékenysége, csökkenjen a termelés költsége; lényegesen javuljon a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar jövedelmezősége. Ezt segíti az oktató-nevelő munka személyiségfejlesztésének intenzitása. Az igényes, a mezőgazdasági üzem, a termőhely dolgozóinak jó viszonyát ápoló, a rendet és fegyelmet kézben tartani képes szakembereket igényel a jövő népgazdasága. A kongresszusi határozat tömören ezt így summázza: ,,A felsőfokú képzés igazodjék jobban a társadalom, a népgazdaság igényeihez" (V.

4.). A termelés tudományosan megalapozott feltételeit, az emberi kapcsolatokra épülő szubjektív körülményeket azért hangsúlyozzuk - különösen a VI. ötéves tervre előre tekintve mert korábban (a szocializmus alapjai lerakásának és megszilárdításának szakaszában) a gazdasági helyzet volt a szakképzés meghatározó tényezője. Egyben alapja a termeléssel összefüggő tudományos tevékenység fejlesztésének. A szocialista fejlődés magasabb fokán viszont egyre inkább a tudomány intenzitása határozza meg a gazdasági fejlődés lehetőségeit, s ezzel együtt a társadalmi tudat szocialista irányú felgyorsulását. Marx mutatta ki ezt a „viszonymegfordulást". Mindez egyben azt is jelenti, hogy a tudományos eredményekre épülő szakképzésben sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek akár a gazdasági, akár a tudati előre186