Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban

a szüleitől örökölt kis vagyonnal apró vállalkozásokba fogott. Szemetet fuvarozott, lovakkal kereskedett, később pedig bérházakat vett. Az egykori napszámos fiúnak, miután anyagi helyzete rendbejött, egy pillanatra meg kellett állnia, választania kellett, milyen utat járjon? (Ez a drámai pillanat nemcsak az ő életében, de Szántó Kovács és Áchim L. András életében is bekövetkezett, hiszen Szántó Kovács az állami alkalmazásról mondott le, Achim pedig a basaparasztok életmódjának fordított hátat!) Várkonyi sem felejtette cl a keserves napszámos életet és azokat a társait, akikkel együtt kínlódott. Ki érezte volna jobban, hogy a parasztság magára van hagyatva, mint Várkonyi? Tudta és érezte, hogy a parasztságnak támaszra van szüksége. Várkonyi nagyot gondolt és megkezdte önmagát felkészíteni arra, hogy - amint ő mondta - a parasztság felvilágosítója legyen. Kiváló értelmi képessége lehetővé tette, hogy a napszámos-sors miatt elmaradt tanulást pótolja. Elvégezte a gimnáziumot és jogot tanult. 1889-ben megismerkedett a lassan egységessé szerveződő munkásmozgalommal. O az SZDP-ben a fellendülő vidéki agitációban találta meg a helyét. A hódmezővásárhelyi mozgalom összeroppanásának idején Várkonyinak már kiterjedt vidéki kapcsolatai voltak. Ezeken a kapcsolatokon keresztül értesült arról, hogy 1894 után a mozgalom nemhogy defenzívába szorult volna, ellenkezőleg: a mozgalom a fejlődés, a kibontakozás szakaszába jutott. 1894-ben újra, mint 1891-ben, arra a kérdésre kellett a szociáldemokrata mozgalomnak válaszolnia, hogy magára hagyja-e a parasztmozgalmat, avagy támogatja-e tovább? A pártvezetésben már jelenlévő Várkonyi a mozgalom fellendítését tartotta a legfontosabbnak. A vezetőség ezt a javaslatot elutasította. Várkonyi különösen az agitációt szerette volna kiterjeszteni, ezért egy önálló és központi földmunkás lapot javasolt, de a vezetőség ez elől is mereven elzárkózott. így történt aztán, hogy Várkonyi 1896 augusztusában a saját pénzén jelentette meg a Földmívelőt. A lap félév múltán nagy olvasottságra és népszerűségre tett szert. Mindebben a saját véleményét látta igazolni, t.i. azt, hogy a hódmezővásárhelyi mozgalom leverése után a parasztság még elszántabb, mint előtte. A következő fontos lépésnek Várkonyi a parasztság harci programjának a kidolgozását tartotta. Erre egyedül csak a földmunkás-kongresszust tartotta alkalmasnak. De ebben a szakaszban még nem gondolt arra, hogy a földmunkásmozgalomnak ki kell szakadnia az SZDP kereteiből. O és legközvetlenebb munkatársai közel félévig kísérleteztek, hogy megőrizzék a mozgalom egységét, de mindhiába. Közben a Várkonyitól elpártolt Csizmadia Sándorban az SZDP keretei között megmaradt földmunkások vezért kaptak. így aztán 1897 januárjának végén az SZDP földmunkás-kongresszusa, 1897 februárjának közepén pedig Cegléden a Várkonyi vezette és azóta történeti nevezetességűvé vált kongresszus ülésezett. A ceglédi kongresszuson felszólaló parasztok egyértelműen a nagybirtok ellen fordították a mozgalom tüzét és földosztást követeltek. Persze mindez még olyan megfogalmazásban nyert alakot, amely nagyon sokban közös a szociáldemokrata állásponttal. De a legfontosabb kérdésben, a földkérdésben már kínai fal választotta el a két kongresszust; a ceglédi kongresszus elvetette az első, önálló parasztpárt megszületésének a magját. És itt egy pillanatra meg kell állni! Történészeink és Várkonyi követőinek a kiválását az SZDP-ből egy olyan eseménytörténeti láncolat végeredményének tartják, amit a sok személyes indító ok és főleg a magyar társadalmi problematikát nem értő SZDP idézett elő. Azonban a különválás nem ilyen egyszerű és egyoldalú. 1891 óta a parasztmozgalomban a Jöldosztás gondolata mindig ott volt. 1891-ben még csak a csorvásiak hangoztatták nagyon félénken és titokban, 1894-ben már valamivel konkrétebb alakot vett föl, hiszen Hódmezővásárhelyen éppenúgy 1848 óta élt ez a gondolat, mint Orosházán, hogy aztán 1896-ban és i89y-ben már a Várkonyi-mozgalom úgy beszéljen róla, 148