Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban
székbe vitte egy ideiglenes választáskor 1892 őszén, amit 1893 tavaszán megerősítettek. Szántó Kovács vezetésével a földmunkás egylet naggyá nőtt, letartóztatása előtt 1700 tagot számlált, sikeres május elsejét tartottak, színdarabokat játszottak, bálokat rendeztek és komoly erőfeszítéseket tettek az agrárproletárok műveltségének emelésére. Szántó Kovács nemcsak jó szónok volt, de beszédei kovászként fogták össze a nagy alföldi város agrárproletariátusát. A szónoki emelvényen - Táncsics Mihály óta - ő foglalta el elsőnek az igazi néptribunt megillető helyet. Beszédeiben a mezei munkásember élettapasztalata és a szocialista agitáció néhány argumentuma ötvöződött össze. Szántó Kovács János megmaradt beszédcinek és írásának alaphangját a viharsarki szegényparasztok társadalmi elesettsége határozta meg. A 48-as tradícióval való határozott szakítást is az magyarázza meg Szántó Kovácsnál, hogy a viharsarki szegényparasztok nem várhattak semmit sem a 48-asoktól. „Magyarázza meg nekünk az úr, mit adott 48 a munkásoknak?" - mondotta az 1894-es március 15-i ünnepségen a szónoknak. Kossuth Lajos halála után Hódmezővásárhelyen a tömeg az utcára tódult és zokogott, Szántó Kovács viszont ellenezte, hogy Kossuth halála miatt felvonulást rendezzenek. Bár igaz, hogy ezt a kijelentését - saját tömegeinek nyomására - másnap visszavonta, mégis jól mutatja, hogy Szántó Kovács mennyivel messzebbre jutott, mint tömegei. Az SZDP hatása jóval mélyebb Hódmezővásárhelyen, mint a Viharsarokban 1891-ben, mégis ez a mozgalom is jól mutatja, hogy a tömegek akarata és az SZDP irányvonala között mekkora szakadék tátongott. A legfontosabb kérdésben volt a rés a legnagyobb a tömeg és a vezér között; abban ugyanis, hogy mi legyen a földdel? Szatmári Péter, Szántó Kovács egyik alvezére, akit a rendőri besúgás úgy jellemez, mint aki a munkáskör „... vérmesebb reményeket tápláló..." csoportjához tartozik, már a lakásán tartott megbeszéléseken kitűzte a föld aránylagos felosztásának célját. Ami egyet jelent az agrár forradalomra törekvéssel. A mozgalomnak ez a szárnya egyébként később csatlakozott a Várkonyi vezette mozgalomhoz. Az a történeti tény, hogy az uralkodó osztályok sokáig elnézték az alapszabály nélkül működő munkáskört, azzal volt összefüggésben, hogy a hatalom birtokosai között vita volt a munkáskör betiltásának célszerűségéről. A vitára az tett pontot, hogy a mozgalom 1893 végével nagyon is radikális irányba fejlődött. Ezután kísértetiesen ugyanaz történt, mint 1891-ben Orosházán és másutt. Orosházán a zászlót, Hódmezővásárhelyen a könyveket kobozták el. A vezetőket letartóztatták és börtönbe zárták: ostromállapot az egész Alföldön. Szántó Kovácsot a szegedi Csillag-börtönben 5 évig tartották rabságban. Közben maga az SZDP is megijedt gyermekétől, a hódmezővásárhelyi mozgalomtól. Mire Szántó Kovács kiszabadult a börtönből, az SZDP-hez tartozó földmunkás-mozgalom összezsugorodott ; a mozgalomnak többé történeti jelentőségű hatása nem volt. De a lehanyatlás okait mégsem az SZDP ún. opportunizmusában kell látnunk. A mozgalmat legközvetlenebbül érdeklő kérdésben, a földkérdésben már a virágzás tetőfokán megoszlott a hódmezővásárhelyiek álláspontja. Tehát ez azt jelentette, hogy a radikális irányzaton belül sem volt egység. A mozgalom lehanyatlásának fő okát abban kell látni, hogy a földosztást akarók többségbe kerültek a radikális irányzaton belül, Szántó Kovács börtönévei alatt elvesztette tömegeit, miután a mozgalom gerince átállt Várkonyi mozgalmához. A mozgalom felfelé ívelő pályáján új szakaszt nyitott meg Várkonyi István és pártja. O is, mint a kor sok forradalmi szellemű parasztja, először az SZDP-bcn találta meg a gyülekező helyet. Várkonyi a múlt század 70-es éveiben a Duna-Tisza közéről került Budapestre. Korábban napszámos volt. A mozgékony és energikus Várkonyi gyorsan észrevette, hogy a fejlődő Budapesten miből lehet pénzre szert tenni. Dolgozott keményen, majd 147
