Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban

káskör működése a községháza ostromát. Az 1891-es mozgalmak vezetői sok esetben munkacsapat-vezetők voltak. Ilyen a Battonyán hirtelen felbukkanó Paknrár Demeter, aki cséplőcsapat-vezető volt és a csendőröknek régi ismerőse, hiszen az 1891-ct megelőző sztrájkokban már, mint szervező felbukkant. A vezérekre jellemző a nehéz paraszti sors. A battonyai Nagy György Andrásnak hat gyermeke volt, közülük 1880 és 1882 között 5 halt meg fertőző betegségben. A legidősebb 9 éves, a legfiatalabb egy éves volt. 1891-ben nagyszerű és bátor férfiak állottak a parasztság élére. Tetteik és főleg az 1891-es május elseje Orosházán, a május 2-i felkelés Békéscsabán és a június 21-i battonyai lázadás alapjaiban rázta meg a dualista Magyarországnak egy részét. A két évtizedes társadalmi nyugalom úgy foszlott szét, mint a nyári verőfény a közelgő zápor hatására. Csendőröket, katonákat kellett mozgósítani, kormánybiztost kinevezni és kivételes hatalommal felruházni, hogy a háborgó parasztokba belefojtsák a jajkiáltást. A viharsarki agrárproletár Csorváson már földosztást, Orosházán demokráciát követelt. De ettől még nyomasztóbb volt az uralkodó osztályoknak, hogy a munkásmozgalom és a parasztmozgalom összetalálkozott. A felkelés résztvevőit bebörtönözték és a koldusszegény agrárproletárokat pénzbüntetéssel sújtották. A hatósági terror oly nagy volt, hogy az orosházi szolgabírók félni kezdtek a parasztok elementáris bosszújától és rémképeket láttak. Közben megjött az aratás, ami nem ígért rossz termést. Az agrárproletárok kivonultak aratni; a munka kétségtelen feledtette a keserű sorsot. Mozgalomról a nyár vége felé csak a túlbuzgó szolgabírók tudtak. Bár még az ősz folyamán felmerült a szétzilált munkáskörök újjászervezése, de a hatósági ellenállás ezt lehetetlenné tette. A jobb termésű 1892-93-as évek és a mozgalom olyan hatása, hogy a földbirtokosok mérsékelték profitszerző étvágyukat, némiképpen csillapította a forradalmi indulatokat. Egyik-másik úri tollforgató már fogalmazta is, hogy 1891 egyedi eset volt; nagyrészt a hatóságok tapintatlansága okozta a felkeléseket. De az 1894. április 22-én Hódmezővásárhelyen kirobbant felkelés, amely még elkeseredettebb volt, mint minden előző mozgalom, torkukra fagyasztotta a szót. Hódmezővásárhelyen - a lényeges ismérveket tekintve - megismétlődött 1891. A követelésekben, de a mozgalmi módszerekben sem látunk olyan újítást, amely külön helyet jelölne ki ennek a mozgalomnak. Mégis néhány vonatkozásban a mozgalom előbbre jutott, mint az 1891-es. Bár az 1891-es mozgalom központjában, Orosházán kitűzték az SZDP helyi szervezetének megalakulását 1891. április 12-ikére, ez nem sikerült, mert a szervezkedő gyűlés résztvevőit a csendőrök puskatussal, kardlappal szétzavarták. Ez a nap szinte előpróbája volt a május i-ének, de elérték vele, hogy a mozgalom nem tudott az SZDP keretei között tovább fejlődni. Hódmezővásárhelyen több ideje volt a mozgalomnak a megelőző fejlődésre, sőt bizonyos hatósági elnézéssel fejlődött az agrárszocialista mozgalom. Hódmezővásárhelyen 1892 februárjában érkezett el a mozgalom arra a fokra, hogy munkáskörbe tömörüljön. Két év állott rendelkezésre, hogy a parasztmozgalom helyet találjon magának az SZDP-bcn és szorosabb kapcsolat épüljön ki a központ és a helyi szervezet között. Ezért a politikai vonatkozású kérdések sokkal nagyobb súllyal szerepelnek a hódmezővásárhelyiek mozgalmában. Ennek a mozgalomnak van egyszemélyű vezetője Szántó Kovács Jánosban, de arra is volt elég idő, hogy alvezérek sorakozzanak fel a vezér mögött. Szántó Kovács János először az ipari munkások pártszervezete iránt érdeklődött, de 1892-ben, mikor ő is aratás nélkül maradt, kezdte érdekelni mindaz, ami a földmunkások körében történt. Már korábban is szóba került a szocializmus a földmunkáskörben, de hiányzott az olyan „szótchetős" ember, mint Szántó Kovács, aki magyarázni tudta volna a szocialista eszméket. Szónoki képessége mellett radikális magatartása volt az, ami az elnöki 146