Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

hogy „a népgazdaság számára annyira megnőtt jelentőségű természeti erőforrásainkat tökéletlenül használtuk ki mind a legtermékenyebb területeken, mind pedig az úgynevezett szűkös természeti környezeti térségekben". (127. o.) Mezőgazdaságunk fejlődése igen drágán, romló tőkehatékonyság mellett megy végbe. A háztáji gazdaságok szerepéről pozitív és negatív vélemények egyaránt forgalomban vannak. Az bizonyos, hogy a háztáji olyan termelési körülményeket rögzít, melyek a falu képének és funkcionális átalakulásának bizonyos gátjait jelentik, ugyanakkor megfellebezhetetlen az a tartós fönnmaradás melletti érv, hogy a háztájiban fölhalmozódott termelőeszközök helyettesítésére akkora összeget kellene beruházni, mint amennyit a mezőgazdaság fejlesztésére 1965-1975 között összesen ráfordítottunk. Ráadásul egy ekkora ráfordítástól a termelés nem is bővülne. Részletesen elemzi falvaink egyéb funkcióit is, a problémákat élesen, kontrasztosan emelve ki. Falvaink sorsát tekintve Enyedi György könyve optimista hangvételű. Optimizmusra az ad alapot, hogy a szocialista Magyarországon megvannak a szellemi és megteremthetők az anyagi feltételei is falvaink sorsa tudatos irányításának, tervezésének. A népesség csökkenése nem minden régióban jelent hanyatlást. Csökkenő népesség esetén is elképzelhető dinamikus gazdasági fejlődés, minőségi javulás, az életszínvonal emelkedése. A dinamizálás, a spontán folyamatok szabályozása érdekében a szerző sürgeti egy faluhálózat-fejlesztési koncepció kidolgozását, melyben megkülönböztetett szerep jutna a ma még jórészt stagnáló kisvárosoknak és a városi funkciókkal rendelkező falvaknak. Enyedi György módszere összehasonlító, megtalálható könyvében a nemzetközi és a magyar fejlődési tendenciák összevetése, Magyarország egyes falusi térségeinek párhuzamba állítása. Alfölddel kapcsolatos megállapításai, Békés megyei utalásai révén a könyvnek helyi vonatkozásai is vannak. A recenzált mű falvaink sorsára irányítja a figyelmet, hasznos olvasmánya, forrásmunkája lehet mindazoknak, akik e sorsot irányítják, tervezik, vagy - közel 5 millióan - élik. Zoltán Zoltán (szerk.): A változó Alföld Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. ij6 oldal, 30 ábra és 4 térképmelléklet RAKONCZAI JÁNOS Az Alföld gazdaságföldrajzának egységes, tudományos igényű vizsgálata mind gyakrabban kerül a kutatók érdeklődésének középpontjába. A kutatás korábbi szakaszában egy-egy részéről inkább ágazati jellegű megközelítésben születtek elismert alkotások (ASZTALOS I.-SÁRFALVI B. i960: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza, ENYEDI GY. 1964: A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajza, LETTRICH E. 1968: Kecskemét és tanyavilága, BELUSZKY P. 1974: Nyíregyháza vonzáskörzete, TÓTH J. 1977: Az urbanizáció népességföldrajzi vonatkozásai a Dél-Alföldön). A könyvek mellett számtalan folyóiratcikk, monográfia, tervtanulmány egészítette ki az Alföldre vonatkozó ismeretanyagot. Az 1970-es évek során egyre inkább megérett a lehetősége annak, hogy az Alföld gazdaságföldrajzának egységes elemzésére is sor kerüljön (a természeti földrajzban példa volt erre A dunai Alföld 1967-ben és A tiszai Alföld 1969-ben megjelent kötete). Jelen kötet szerkesztője egy korábbi tanulmánygyűjteményében már hitet tett az Alföld vizsgálata mellett (Bizakodó Alföld, 1976). Bár a bevezetésben leszögezettek szerint e kötet sem tűzte céljául „az Alföld átfogó és rendszerezett gazdaságföldrajzának" megírását, a tanulmányok tematikája mégis azt sugallja, hogy több szeretett volna lenni egy válogatott tanulmányokat tartalmazó kötetnél. Azt, hogy ezt nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, elsősorban szerkesztési problémákra vezethetjük viszsza. Alapvető problémaként vetődik fel, hogy sehol sincs rögzítve a vizsgálandó objektum, az Alföld elhatárolása, így az egyes szerzők mondanivalójuk122