Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

nak (de inkább a praktikusan beszerezhető adatoknak) megfelelően más-más „Alföidről" szólnak (vö.: 5., 32., 48., 66. és 110. oldalakat). Bár a fejezetek zöme jól illeszkedik egymáshoz, néhány átfedést célszerű lett volna megszüntetni (pl. első és harmadik tanulmány). Ezen általános fenntartások ellenére a tanulmányok többsége az egyes ágazatok igen nívós értékelését adja jó néhány könnyen javítható hibával, de - a kötet előnyére - tömören. Az első két tanulmány (KUKOVICS S.: Az Alföld jellegzetes talajtípusai és gazdasági hasznosításuk valamint SOMOGYI S.: Az Alföld komplex vízgazdálkodásának kérdései) a gazdasági változásokkal együttjáró, a természeti feltételekben bekövetkező változások egyes tényezőit mutatja be. A talajtani rész fontos megállapítása, hogy a mezőgazdasági temelés és a természeti tényezők kapcsolata az utóbbi években fellazult, a mezőgazdasági termelés műszaki színvonalának növekedése számos pozitív változást eredményezett, de sajnálatos tény, hogy a „talajerő" növelést nem kísérte a humusztartalom növelése, a csökkenő mennyiségű szervestrágya hasznosítása sem megfelelő. Az egyes megyék értékelésénél a szerző az indokoltnál részletesebben szól a növénytermesztési vonatkozásokról, így egy kicsit mezőgazdasági lett ez a fejezet állattenyésztés nélkül. Sajnos több (elkerülhető) hiba rontja a tanulmány hitelét: a Hortobágyon nem meszes-szódás szikes, hanem csak szódás szikesek vannak (8. old.); Békésben nem jellemző a barna erdőtalaj; a gazdasági körzetek tárgyalása előtt, úgy tűnik, kizárja az elemzésből Pest és Heves megye alföldi részeit, végül Pesttel foglalkozik ugyan, de egy szerkesztési hiba folytán - látszólag a Dél-Alföld keretében; hiányoznak a tárgyalásból Bács-Kiskun megye elég jelentős elterjedésű szikes talajai. A vízgazdálkodási rész foglalkozik a folyószabályozások kedvező és kedvezőtlen hatásaival (az ármentesítés során mintegy 20 ezer kin

2 új termőterületet lehetett művelésbe vonni, ugyanakkor nagy területeken megindult a sztyeppesedés, kedvezőtlen esetben a szikesedés). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az utóbbi évtizedben többször kialakult súlyos árvízhelyzet is alapvetően ennek következménye (gyorsabban és egybetorlódva jelentkezik a folyókon az áradás). Ismerteti a tanulmány az Alföld vízmérlegét, öntözéses gazdálkodását, s felhívja a figyelmet a vízfelhasználás, valamint szennyvíztisztítás és csatornázás közötti diszharmániára, végül vázolja az alföldi vízfelhasználás perspektíváit. Sajnos, a fejezethez tartozó négy ábra közül, három is elmarasztlható: az 1. és 2. ábrának hiányos az ábramagyarázata, a 4. ábrán különbséget kellene tenni az építés alatt álló (időközben elkészült) és a tervezett csatornák között. A harmadik tanulmány (BÉRÉN YII.) az Alföld növénytermesztését elemzi mélyrehatóan. Néhány főbb megállapítása: a szántóföldi növénytermesztés ma az Alföld mezőgazdaságának legfejlettebb ágazata, de az innen származó értékesítés aránya általában csökkenő tendenciájú, mivel nő a gyümölcs- és szőlőtermesztés, de különösen az állattenyésztés jelentősége. 21 szántóföldi növény termésátlaga alapján foglalkozik az alföldi megyék termelésének színvonalával is. Megállapítja, hogy kiugróan magas színvonalú a szántóföldi növénytermesztés Békés megyében, jó színvonalú Szolnok és Csongrád megyében, közepes Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében, s a leggyengébb SzabolcsSzatmár színvonala mintegy 60%-kal marad el Békés megyéétől. Vizsgálja az Alföld, illetve egyes részei szerepét a termények termeléséből, meghatározza az Alföld növénytermelésének földrajzi típusait. (Békés megye a szántóföldi növénytermesztés típus búza- kukorica- zöldségfélék - ipari növények, illetve szálastakarmányokkal jellemezhető körzetébe esik). A fejezet vitathatatlan érdemeit két lényeget nem érintő, inkább bosszantó hiba csökkenti: egyrészt a 11. táblázatban az alföldi átlag a hat növény közül csak egyben van helyesen kiszámolva (igaz, e pontatlanság szerencsére a megállapítások helyességét nem befolyásolja) s hiányzik a címből, mely évre (valójában 1975) vonatkoznak az adatok; másrészt megtévesztő, hogy a 10. táblázatban adott pontszám és a szöveg nincs teljes összhangban. A negyedik tanulmány (SURY T.) az Alföld állattenyésztését elemzi. Vizsgálja az állattenyésztésben bekövetkező szerkezeti és területi változásokat. Megállapítható, hogy az állati termékek értékesítésében az Alföldön Békés megye vezet (kb. 20%), Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar követi, s Szabolcs-Szatmár az utolsó (kb. Békés megye fele). Elmarasztalás csupán a 6. ábráért érheti a szerzőt (?): hiányzik az induló évszám és rossz az 1938-1945 közötti időszak ábrázolása. A következő rész „Az alföldi szénhidrogének kitermelése és értékesítése" (BORAI A.) bemutatja az Alföld szerepének változását az ország energia123