Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

ismeretek elméletének és gyakorlatának harmóniájában öltött testet, ezért fordul tisztelő hálával az ötnegyedszázadot megért „alma mater"-hez - tápláló anyához - az itt tanult diákok ezrein túl egész társadalmunk. Most mint az Öregdiákok Baráti Körének tagja olvastam a művet azoknak az élményeknek megelevenedésével, amelyeket diákként, majd tanárként kaptam az iskolától, mindig figyelmezve Mokry Sámuel igazgató-tanár 1863-ban megfogalmazott - de tartalmában azóta sem halványuló szavaira: „Ha csemetéket nem ültetünk, utódaink gyümölcsöt enni nem fognak." A kötet azzal éri el célját, hogy kikristályosítja bennünk azt az igazságot, mely szerint „ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap." Enyedi György: Falvaink sorsa Magvető Kiadó, Budapest, 1980. 183 0. ,,Gyorsuló idő" sorozat SIMON IMRE Enyedi György igen sokrétű és termékeny munkásságának méltatói, könyveinek recenzensei a nyílt szókimondást, a társadalmi-politikai vélt „tabuk" tiszteletben nem tartását, a már-már közhellyé váló - vagy azzá tett - gazdaság- és társadalompolitikai direktívák mély tartalommal való megtöltését, ezek kritikáját, problémák fölvetését és megoldásuk keresését, a tudományos megalapozottságot és nem utolsósorban a jó stílust szokták észrevenni, kiemelni. Amikor legújabb könyvében falvaink sorsán meditál, fölvázolva a jelenlegi helyzetet és a fejlődés lehetséges útjait, Enyedi György fenti kutatói erényei ha lehet, még jobban érvényesülnek mint korábbi műveiben. Hazánk településhálózatáról alkotott képünket teszi teljessé azzal, hogy kapcsolódik Granasztói Pál ugyanezen sorozatban megjelent „Városaink sorsa" (1976) c. kötethez. Falvaink felszabadulás utáni gyökeres, részleteiben azonban spontán átalakulása, számos olyan feszültséget is fölhalmozott, melyek szükségessé és rendkívül aktuálissá teszik a téma alapos, nyílt föltárását. Az átalakulás sok jellemzőjét veszi vizsgálat alá a szerző. Egyik lényeges és társadalmi hatásaiban is súlyos megállapítása a következő: „A magyar munkásosztály kb. fele községekben él, míg korábban a munkásosztály gyakorlatilag városi jelenség volt" (42. o.). Ehhez is kapcsolódóan az alábbi társadalmi feszültségre irányítja a figyelmet: „Az ország népességének csaknem fele ki van rekesztve az állami infrastrukturális beruházásokból, egy sor jelentős dotációt élvező állami intézmény rendszeres használatából; a munkásosztály csaknem fele ki van rekesztve a munkáslakás-építési akcióból stb. Ez a diszkrimináció - mint minden hátrányos megkülönböztetés - társadalmunktól idegen, és csak ideiglenesen viselhető el" (55. o.). Enyedi György a következő fő problémákat vizsgálja: 1. Melyek a hanyatló falusi térségek, megállítható-e a hanyatlás? 2. Milyen módon dinamizálhatok az átlagos falusi térségek? 3. Mi a helyi központok szerepe a településhálózatban, azok betöltik-e szerepüket? Ezeket a témákat sokoldalúan elemzi. Bemutatja a falusi társadalom átalakulásának, a falvak és a városok közti kapcsolatoknak, a falusi funkciók változásának, a modern mezőgazdaság és a falu kölcsönhatásánakjellemzőit. A népesség városokba áramlása még hosszabb ideig kísérő jelensége lesz a településhálózat fejlődésének. Ezzel kapcsolatban a szerző - nemzetközi összehasonlító vizsgálatai alapján - megkérdőjelezi e folyamat helyességét. „- a városnövekedés nemcsak a fejlődés jele, hanem a gyengeségé: a falusi térségek elmaradottságáé is" (72. o.). A könyv 90. oldalán még élesebb a fogalmazás: „Vajon nekünk is be kell mennünk a városokba, hogy a következő generáció megkezdje a kimenekülést?" A megoldást a kisvárosok hálózatának fejlesztése jelenthetné. Magyarországon azonban a városi státusz megadása szigorú feltételekhez kötött, melyek közül a lélekszámra vonatkozó - minimálisan 10 ezer lakos - különösen szigorú. Sokoldalúan mutatja be a szerző a mezőgazdaság és falu kapcsolatait is. Gondolatébresztő az a fejtegetés (118-128. o.), ahol mezőgazdaságunk területi fejlődésének törvényszerűségeit elemzi. -Elismerve az óriási előrelépést, arra a következtetésre jut, 121