Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczki Imre: Adatok a szilajpásztor bojtárjának az iskolázásához

ADATOK A SZILAJPÁSZTOR BOJTÁRJÁNAK ISKOLÁZÁSÁHOZ BERECZKI IMRE Kik voltak a szilaj pásztorok? így ír róluk vidékünk jeles néprajzosa, a karcagi Györffy István, aki gyermekkorában mint elaggott emberekkel találkozott velük: „Szilajpásztornak senki sem született, a szilajpásztor magától lett... Ha egy legény emberi életet oltott ki, behúzódott a rétbe. Ha a másiknak természete fellázadt a katonai fegyelem ellen, eldobta a csákót és elment ridegnek... Szüléden, ágrulszakadt gyermek a ridegek között biztos otthont talált... Csendbiztos, pandúr, zsandár hatalma a rét szélén megszűnt. Ha üldözési szándékkal bemerészkedett, többé ki nem jött. Volt köztük sok jó pásztornemzetségből való legény, aki nem érezte jól magát télen a városban, s inkább elment ridegnek."

1 Iskolához való viszonyukról mind a mai napig keveset tudunk. Maga Györffy István így emlékezik erről: „Templomba sohasem jártak, tornyát messzünnen látták, harangja szavát messzünnen hallották. Iskola ? Arról meg ne is beszéljünk."

2 Nem szól iskolázásukról a füzesgyarmati Gacsári István krónikája, se Dávidházi Bekes Sámuel gyomai prédikátoré, se a szeghalmi Papp Lajos, se a körösladányi Tóth József, se a dévaványai Szügyi Dániel egyháztörténete, sem a vésztői Gönczi Béla alapos kéziratos műve. Vadász Pál túrkevei helytörténész kéziratos feljegyzései is csak Csató Sándor ecsegi gulyás nótázását említik e tárggyal kapcsolatban. Nem olvashatunk róla Szűcs Sándor munkáiban sem, pedig Szilágyi Miklós azt írja róla: ,,A Sárréten tervezettségről, szervezettségről csak egyetlen vonatkozásban beszélhetünk: Szűcs Sándor szívósan és következetesen kimunkált életműve."

3 Az 1973-ban megjelent Vésztő története sem emlékezik meg róla. Sőt! Adós marad vele az 1978-ban kiadott „Dévaványa nagyközség története" is. Ezért addig is, míg alaposabb feldolgozás nem készül a szilaj, másképp ridegpásztorok iskolázásáról, e kis munkát hézagpótlónak szánjuk. Azok a szilajpásztorok, akikről a kései ivadékok regéltek, egyszer se szerepeltek ez elbeszélésekben úgy, mint írásos számadást készítő emberek. Igaz, hogy azok az idős, második háborút megélt pásztorok, akik nekem beszámoltak az elődökről, olyan képet nyújtottak róluk, ami teljesen megfelelt a Györffy István által készített rajznak. Finta Miklós, az 1838-ban született ecsegi gulyásszámadó embert ütött agyon legény korában. Húsz esztendőt ült érte. I. Kádár Ferenc, a balai, borzi, pipási, ágotai rétséget járó ványai csikós-gulyás, mint árva gyerek kezdte a hivatalt. A gyarmati Gyányi Lajos mint bárányos gyerek kóstolt a szilajpásztorságba, hogy aztán mint virtikli gulyás lépésről-lépésre szoruljon szárazra a Nagysárrét utolsó maradványából. Szabó Jóska, akit Bucsán ütöttek agyon egy járomszeggel, a debreceni huszároktól szökött Nagyperjésre, a rábéi rétre. De hogy a csendbiztos, pandúr, zsandár hatalma mennyit ért a rétben, példa rá I. Kádár Ferenc esete, akiről siheder korában azt állította szímadója a hozzá vetődő perzekutoroknak, hogy betyár. Ferkó meg bement előlük a Boroszlóba. A két perzekutor utána. Ott aztán Ferkó szembe fordult velük, s irgalmatlanul elverte őket a karikásával. Hogy tudták volna az ilyen fiatalt iskolába kényszeríteni!... Nem a hivatalos szerveket akarom kisebbíteni, mikor megemlítem az ember gyengeségét a természettel szemben. Szépapám, I. Bereczki Imre, a dévaványai Halassy negyed kisbírójának, Bereczki Istvánnak és Szabó Sára bábaasszonynak kilencedik gyereke, mikor árvaságra maradt 1836-ban, elszegődött Csudaballára az öreg Dolhai Sándor szilajgulyásszámadó mellé. Szépapám vette azt a portát, ahol megláttam a napvilágot. Mint a rámmaradt írásokkal bizonyítani tudom, írástudó ember volt. Na de nem is sokáig ette a szilaj gulyások kenyerét. Mikor megnősült, szántóvető lett, s mint ilyen vett 102