Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Szabó Ferenc: Mendöl Tibor életműve és a társtudományok

szerepe a táj életében és képében" című fejezet az ún. emberföldrajzi irányzat egyik maradandó alkotása, s ma is kitűnően használható történeti szintézis. A Szarvas városát érintő helyismereti irodalom szép számban rendelkezésre álló és értékes termékein kívül felhasználta a kor új eredményeit megtestesítő publikációkat, köztük GyörfFy István és Kóris Kálmán írásait. Vélhetően Györffy hatására, Mendöl egyes kulcskérdések megválaszolásához levéltári kutatásokat is végzett Szarvas város anyagában. Mintaszerűen elemezte az 18011811 közötti határtérkép adatait, feltárta a Mária Terézia idején született s a jobbágy terheket egységesítő urbáriumban rögzített szarvasi viszonyokat s az urbáriális iratok alapján az 1800-as évek elejéig történt változásokat. Adatokat jegyzett ki a város tanácsülési jegyzőkönyveiből (1846-1848), s felvázolta a határ művelésági és birtoklási arányainak fejlődését az 1854., 1883., 1897. és 1907. évi telekkönyvek segítségével. A forrásismeret és a helyi megfigyelések alapossága révén a kitűnő historikus felkészültségű Mendöl a város múltjának meghatározó folyamatait és fordulóit új megvilágításba helyezte. Az Alföld egészére vonatkozó érvénnyel állapította meg az ártér és az árvízmentes szint érintkezésénél történetileg kimutatható energikus településvonal fontosságát Szarvas példáján. A termelésnek a térszíni adottságokhoz történő igazodását, a tanyarendszer kialakulását és funkcióját számos új adattal és önálló koncepcióval tárgyalta. A mai idők helytörténészeit megelőzve ismerte fel Mendöl az 1845-ben kötött szarvasi örökváltsági szerződés és a legelőelkülönítés valóságos jelentőségét, rámutatott a paraszti földéhség alapjaira, jól érzékelte az alföldi mezővárosok - köztük Szarvas - 1890 utáni lemaradásának tényezőit. Kis méretű, de nagyon gondosan megtervezett térképvázlatai mintaszerűek. A Szarvas földrajza érthetően a történészek és az etnográfusok gyakran idézett forrása lett, s egyik alapmunkának tekintették az akkoriban megerősödő Alföld-tudományban. Sikerét szemlélete, módszeressége, a földrajzi és a történeti tényezők valóban komplex tárgyalása alapozta meg. A Szarvas földrajza kapcsán leszűrhető általánosabb megállapításokat a korabeli történetírás eredményeivel egybevetve Mendöl külön is összefoglalta ,,A magyar falu életrajzának néhány vonása" című tanulmányában. (Debreceni Szemle, 1929. 381-399.) A honfoglalástól a XIX. század végéig terjedő áttekintés a történetírás geográfiai megerősítésén kívül nem hoz érdemleges új megállapításokat, annyiban mégis említést érdemel, hogy előtanulmánya volt 1932-ben megjelent Táj és ember c. kis könyve hazai vonatkozásainak, de a Magyar Művclődéstörténet-bcli munkáinak is. Az 1933/34-cs franciaországi tanulmányút idején Mendölt az emberföldrajz és a történetkutatás kapcsolatai, s annak tanulságai behatóan foglalkoztatták. Ennek bizonysága a történettudomány vezető orgánumában, a Századok hasábjain 1935-ben publikált két tanulmánya : A Jrancia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok és Gazdaság- és településtörténet a francia földrajzban. Rámutatva a francia emberföldrajz művelőinek közvetlen történész indíttatására, kiemelte a gall humángeográfia szoros szellemtudományi kontaktusait. Felhívta a figyelmet arra, hogy a regionális monográfiák keretében a franciák történész módszerekkel, és a történészek helyett, végeznek gazdaság- és településtörténeti kutatásokat; a materiális valósághoz nem tartozó, de fontos politikai, kulturális, jogi stb. jelenségeket viszont figyelmen kívül hagyják. A második tanulmány konklúziója az, hogy a francia regionális monográfiák kétféle iskolázottságából sokat lehet meríteni, de mi magyarok „tartsuk meg a történelmet továbbra is történelemnek, a földrajzot földrajznak." A két tanulmányon kívül 1935-ben és 1936-ban egy-egy Mendöl-reccnzió is megjelent a Századokban, utána már nem szerepelt a folyóiratban. A harmincas években kibontakozó és maradandó alkotásokat hozó településtörténeti iskola, az ún. népiségtörténeti kutatások és Mendöl élő 427