Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sonkoly Kálmán: Dr. Réthy Pál (1809-1896) szerepe Békéscsaba egészségügyi szervezetének kialakításában

Dr. Réthy Pál (1809-1896) szerepe Békéscsaba egészségügyi szervezetének kialakításában SONKOLY KÁLMÁN Régészeti leletek tanúsága szerint mintegy 6000 éve lakott a csabai föld. A falu első írásos nyoma az 1332-cs pápai tizedjegyzékben található. A középkor folyamán - bár a népesebb települések közé tartozott - átlagos jobbágy faluként nagyobb jelentősége még megyén belül sem volt. A 16. század első évtizedeiben kisebb uradalmi központtá kezdett válni, ennek kiteljesedését azonban a török hódoltság megakadályozta. A település végleges pusztulása 1680 után következett be. A török kiűzése után az elmenekült lakosság rövid időre visszatért, de 1703-ban ismét elhagyta a falut. Az újratelepítés tulajdonképpen a kései feudalizmus időszakában, 1716-1845-ig tartott. A házak száma már az 1770-es években meghaladja az ezret, a népességszám pedig a századforduló előtt eléri a tízezer főt. A 19. század egymást követő évtizedeiben a népesedés gyors, de nem zavartalan. Ennek egyik fő oka az egészségügyi viszonyok kezdetlegessége, nagy elmaradottsága: nagy veszteségeket okoznak a különböző gyermekbetegségek (hólyagos himlő, vörheny, kanyaró), valamint a kolerajárványok, amelyek 1831-ben 20T9, 1849-ben 1000, 1855-ben közel 500 ember halálát okozták. Hozzájárult ehhez a nagyszámú szülési- és csecsemőhalandóság. A lakosság életkor-összetételét vizsgálva a negyven éven felüliek alacsony aránya arra utal, hogy az átlagos életkor sem lehetett magas. Az idősebb korcsoportoknál a „morbus hungaricus", a gümőkór minden más halálokat megelőz: a század első évtizedeiben Csabán 1877 embert pusztított el. Ebben az időben egészségügyi szervezettségről, ellátásról beszélni nem lehetett. Kevés az orvos, akik inkább a tehetőseknél háziorvosi tevékenységet folytattak; kórház nem volt, a szüléseket háznál többnyire képzetlen bábák vezették le; gyógyszertárak nem lévén, legfeljebb a „házi patikákra" számíthattak a betegek. Megelőző közegészségügyi és járványügyi intézkedések fogalma ismeretlen volt. 1846-tól - Európa legnagyobb falujának nevezett - Csaba fokozatosan a tőkés fejlődés útjára lépett. Elkezdődött a városiasodás, amely folyamat az élet minden területén éreztette hatását. Változott a település képe, változott az életmód és többé-kevésbé átformálódott a közgondolkodás is. Az infrastruktúra, a kommunális ellátás alapjainak lerakása a dualizmus éveire esett. A város vezetősége elsősorban a járdák, kövezett utak, kutak kialakítását kezdte megvalósítani. Az urbanizálódás meggyorsításán nagyot lendített Csaba bekapcsolódása az országos vasúti hálózatba (1858-ban Szolnok-Arad vasútvonal, 1870-ben Csaba-Szeged vonal.) A két fővonal megépülésével Csaba lényegében összeköttetésbe került távolabbi nagy gazdasági centrumokkal (Budapest, Arad, Nagyvárad, Szeged). A vasút szerepe azonban nemcsak a korszerű szállítási lehetőségeket jelentette, hanem sokirányú hatásával alapvető szerepet játszott a város fejlődésében. A fejlődő mezőgazdaság és az ipar (malomipar) most már égetően szükségelte a szervezett egészségügyi ellátás kialakítását. Ennek érde60