Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Jókai és a kígyósi "magyar nábob" életregénye

korában igen gyűrött arcú öregasszony volt, de az volt fiatalabb korában is: a petyhüdt bőr öreg emberek gyermekeinek sajátossága. Vasárnaponként mindig jelen volt a szentmisén, amit Okígyóson Steib János szokott megtartani. Amikor Krisztina grófnő már nagyon öreg volt, a Wenckheim család a püspöktől engedélyt kért és kapott, hogy a család részére ne a templomban, hanem benn a kastélyban tarthasson szentmisét. A pappal a család tagjai vallásos dolgokon kívül csak elvétve beszélgettek.

4

4 Ez volt főbb vonásokban Jókai történeti mintájának „prózai" élete, de mennyire más a regény. Jókai maga fogalmazta meg a regénybeli Mayer Fanny nehéz társadalmi helyzetét, amikor megírja róla, hogy „egy bolondosnak tartott öregúr" vette feleségül. A regényből tudjuk, hogy a főúri társaság szemében Scherz Krisztina „hiú és nagyravágyó" lehetett, mint Mayer Fanny a regényben. Fanny „öreg férjével nagy gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott. Mindkettő nagyobb teher, mint áldás" - a regény szerint, de a valóság azt mutatja, hogy igen jól el lehetett viselni.

4

5 A regényben Fannyt az öregúr barátjának a felesége, Szentirmay Rudolfné segíti ki elszigeteltnek látszó társasági helyzetéből. A két gróf barátkozását az is magyarázza, hogy mindketten gróf Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak a hódolói. Kölcsönösen támogatják a közjót elősegítő törekvésekben egymást. Amikor Szentrirmayt a közeli megyébe főispánnak nevezik ki, felesége barátkozása Fannyval az agarászegylet sikeres működését is hathatósan segíti.

4

6 Jókainak tudnia kellett az Orczy család és a Wenckheim család aradi kapcsolatairól: ezeket is beépíti regényébe. A két család tagjai egymást váltották a főispánságban.

4' Báró Orczy Lőrinc (1784-1847) aradi főispán és sógora, báró Wenckheim József voltak az elsők, akik elősegítették Pesten egy lovagló intézet felállítását. Széchenyi István az ő támogatásukkal ebből fejlesztette ki a magyar gazdasági egyesületet.

4

8 Orczy Lőrincet 183 i-ben az állattenyésztő társaság elnökének választotta: ménese országos hírű volt.

4

9 Gróf Wenckheim József Antal velük versenyzett gazdasága fejlesztésében: ennek a nemes vetélkedésnek a nyomai eltorzítva jelennek meg a regénybeli Abellino aljasságaiban. Jókai 1849-ben a menekülő kormánnyal Aradon volt és bizonyosan tudta, hogy Görgey Világoson annak a Bohus Jánosnak a kastélyában szállt meg,

5

0 aki 1828. október 6-án a pesti lóverseny mintájára országraszóló fénnyel rendezte meg a megye lóversenyét.

5

1 Közössége jobban értette a regény hazafias célzásait, mint ma gondoljuk. A házassága folytán lélekben megifjodott Kárpáthy János agarászegyletet szervező buzgalmát Szinnyei Ferenc nyomán Szekeres László is ahhoz a tevékenységhez hasonlítja,

5

2 amelyet báró Wenckheim Béla fejtett ki 1850-ben a csákói (Békés megye) vadászegylet érdekében.

5

3 Jókai leírását mindketten Eötvös József A falu jegyzője című regényében szereplő állatvédő egylet gyűléséhez hasonlítják. Az arisztokrata családoknak ilyenféle közéleti és gazdasági tevékenysége átnyúlik a szabadságharc utáni időkre is: a reform helyébe ekkor a nemzeti ellenállás eszméje foglalja el a főúri kedvtelés politikai szemléletű indoklását. A Wenckheim család azonban „mialatt nemzetünk színe-java a kúriája körül elterülő kizsarolt földeken agarászott", a mezőgazdaság színvonalának emelésére is gondolt. Abonyi Lajos, a szabadságharc utáni idők egyik krónikása írja Retski Andrásról, a legtekintélyesebb agarászról szóló visszaemlékezésében, hogy ekkor az agarászati összejövetel „egész kis nemzetgyűlést pótolt, amelyen a nemzeti érzület a politika helyett a társaséletben talált menedéket."

5

4 Abonyi megjegyzi: „Ebben az időben az Andrássy grófok, Tisza Kálmán, báró Podmaniczky Frigyes, a Wenckheimok egy érzelemmel, egy szenvedéllyel, egyugyanazon célból együtt és egymást támogatva űzték a rókát a csákói puszta síkságain." Heves, Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Békés, Bihar, Csongrád, Csanád, Bács és Pest megyék középbirtokos értelmisége „mint kénytelen agarász Retski András körül csoportosult."

6

5 „Az elnyomatás e zsandáros korszakában egy ilyen agarászat nem csupán abból állt, hogy rohanó sebes paripákon, széllel versenyző agarakkal űzték a nyulat, s a legjobbnak billikomot ítéltek. Az öregurak az összejövetelt gazdasági, megyei, követválasztási és más közérdekű ügyek megvitatására, a csoportok egyöntetűségének megállapítására használták fel. Nem csupán nyerseség, nem csupán szilajság, - mert az is volt, - jellemezte az ilyen összejöveteleket, hanem magyar szív, ízlés és érzés, amelyek együttvéve adtak irányt a barátságos atyafiaskodásra... Persze, volt rá eset, hogy koholt kifogásokkal a legkedélyesebb agarászbált is szépen hűvösre tették"... írja a krónikás.

5

6 (ókai regényében ezeket az állatnemesítési célzatú összejöveteleket azért tette a szabadságharc előtti időkre, hogy elterelje a figyelmet a jelen, a szabadságharc utáni idők viszonyiról. Közönsége azonban 235