Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Jókai és a kígyósi "magyar nábob" életregénye
megértette a célzásokat és ez csak növelte a regény népszerűségét. Korszerű célzást láttak a Nábob unokaöccsében, Kárpáthy Bélában is, „aki magát Abellinonak nevezte." 5 7 A Wcnckheim család tagjai közül báró Wcnckheim Bélára gyanakodhatott a közönség, mint élő mintára, s Jókai szükségesnek látta kijelenteni, hogy Abellinot (alias Bélát) nem konkrét személy után mintázta. Abellino alakjában egész sereg főúri jellemtelenséget olvasztott egybe: ezek a mágnások egyik csoportját jellemezték, nem pedig egyetlen főurat. Jókai ezzel a kijelentéssel próbálta leszerelni azokat a mendemondákat, amelyek Abellino személyét egy adott mágnással hozták kapcsolatba. Persze, az „adott mágnást" Jókai személy szerint nem nevezte meg, bár a szituáció a Wcnckheim-családdal kapcsolatban igen éles volt. A mendemondákra Fanny szerepe és szerepeltetése is sok alapot adott. A főúri világ véleménye szerint az a cselekedet, ha „egy nyomorult koldusnő betolakodik egy előkelő családba és életroskadt férj oldala mellett idegen fickók szerelme által elrabolja a törvényes örökös (értsd: Béla-Abellino) előnyét a nagy vagyonhoz, megérdemli, hogy a törvény előtt kompromittálják." Béla-Abellino szerint „hiába tűri a vén gazember, hogy ezen nő rajta kívül is szeret valakit, pert kell indítani ellene." 58 ]ókai Fannyt pozsonyi leánynak írja, aki tiszta és becsületes volt, bár családja nem volt annak tekinthető. A valóságban sem Scherz Krisztinának, sem anyjának pozsonyi kapcsolatai nem voltak, csupán állítólagos apjának. A pozsonyi Scherz családdal kapcsolatban is keringhettek kompromittáló mendemondák, amelyekről Jókai is tudott. Jókai mint diák látta a pozsonyi diétát, ismerte azokat a személyeket, akiket közönsége regénye alapján mintáknak tekintett. A közönséget azért kellett megnyugtatni, mert a személyek és a helyzetek túlságosan közeliek voltak: akarva-akaratlanul rájuk ismertek. Jókai kijelentette, hogy az igazi Mayer lányoknak magyar családnevük volt: nem német nevük, mint a regényben. Jókai azt is szükségesnek látta közhírré tenni, hogy az Egy magyar nábob megjelenése után két évre egy külföldi mágnás vette feleségül a három lány egyikét. Jókai azt is kijelenti, hogy érdeklődését a legkisebb Maycr-lány szerény egyénisége keltette fel, aki igen előkelően tudott viselkedni. Fanny alakját csupán mintázta az élő személyről. 5 9 hiszen sem Scherz Krisztinát, sem élete történetét nem ismerte. Jókai nyilatkozatai Fanny személyéről írói módszereit tárják fel, de nem azt a valóságot, amit szenzációéhes közönsége gyanított a Pozsonyban lejátszódó eseményekről és a Wcnckheim család pozsonyi kapcsolatairól. A regényben Fannynak, a fiatal Kárpáthy Jánosnénak fia születik és Zoltánra keresztelik. „Ez a név egyike azon fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy-őssel áldomást ittak a szép magyar földön." 60 Jókai a névvel pontosan jelzi, hogy a Wenckheim család semmiképpen sem keverhető gyanúba a regénnyel kapcsolatban. A végrendelkezés alkalmával „senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos ismerősei közül", csupán a helybeli jegyző, ajószágigazgató, a pap és Kis Miska, vagyis az a könnyelmű fiatalember, aki alkalmat ad a fiú születése körüli mendemondákra és Béla-Abellino aljas gyanúsításaira. 6 1 A végrendelet megtámadására nem a sok jótékony célú rendelkezés adott okot, 6 2 hanem az a gyanús körülmény, hogy „a magyarországi leggazdagabb családfők egyike maga után (váratlanul) egy reményteljes fiúmagzatot hagyott." 6 3 Jókai pontosan fedte magát ezzel, mert Wenckheim József Antalnak nem fiú, hanem leány volt az örököse. A regény Jókai minden óvatossága ellenére kényes helyzetbe hozta a Wenckheim-családot: valóban nem perelhettek, mert a perrel a közvélemény ítélőszéke előtt közéleti tekintélyüket vesztették volna el. A regénnyel kapcsolatos mendemondákért Jókait nem vonhatták felelősségre. A Wenckheim család Xavér-Fercnctől eredő másik ágát a magyar közéletben báró Wenckheim József (1778-1830) emelte magasra. Hasonló beállítottságú, kiváló gazdasági szakember volt, mint Wenckheim József Antal gróf. A báró 1825-ben Arad megye főispánja lett, de már előbb is nagy érdemeket szerzett a Békés megyei mocsarak lecsapoltatása és kiszárítása terén. 1815-ben a lótenyésztés előmozdítása érdekében röpiratot adott ki: a magyar mezőgazdaság fejlesztésének egyik nagy lehetőségét látta az állattartás színvonalának emelésében. 6 4 Igen erősek voltak a magyarosodásra, a magyarságba való beolvadásba irányuló közéleti tevékenységei, amelyek azonban minden esetben az osztrák császári ház iránti lojalitással párosultak. A Wenckheim család magyarkodásának ez a kettőssége is mutatja, hogy 1848-nak a kiegyezésbe való fulladása hosszabb történeti folyamat végakkordja volt. A magyar földesurak szívesebben egyeztek meg az osztrák császárral, mint a jogait követelő szegénynéppel. A török uralom alatt eliszaposodott alföldi terület gazdasági hasznosítása nemcsak a Wenckheim csa236
